Nyitány

Részletek

Írta: Sancho

A Süse

Nem nagy tó ez, de néha, telepítés után jókat lehet pecázni rajta. Most is így volt: állítólag 5 q pontyot vett az egyesület.
A cimborák csábításának engedve rákészültem én is:
ízletes etetőanyag, csonti, giliszta, pellet, aroma, csemegekukorica...svédasztal a halaknak.
És az első extrém hajnali kelés, 3-kor, mert 4-re jön F.
Kissé zizegek, a nagy bögre kávé dörömböl bennem, de időre lent vagyok a parkolóban... és várdogálok... várdogálok... végre csörren a mobil; F. az, a hangját kissé modulálja a szélzúgás - már tudom, hogy elvétettem, ő már a parton van... stimmel is.

Na jó, indulok. Elvégre nem késtem le semmiről, jegyet is kell venni, a boldvai kocsma meg 6-kor nyit.

Fél hatra a helyszínen vagyok, a cimbora bőszen szerel fejlámpával, keveri a neves (!) anyagot, csaliz, gombócol, szóval hiperaktív. Fél hatra megjön E. is, ő is tevékeny... csak én nézem unottan az órát. Lassan ideje elindulni a jegyért, mindjárt hat... na jó, hozok a két igazi horgásznak kávét... 
Autóba ülve irány a kocsma, ahol a napijegy terem... De hol is van az? Minden rendes faluban a kocsma a legbiztosabb, eltéveszthetetlen origó, mindent ahhoz mérnek;no, Boldva egy különleges hely (?), kérdezek egy jóembert, hogy merre...? erre visszakérdez, hogy milyen utca? Milyen utca, milyen utca... hát azt én honnan tudjam? van egy zöldséges, az bezzeg aktív e korai órán (na ja, a húsleves nem várhat..), van ABC is, direkt a kedvemért befűtik a kapucsinó-automatát, de napijegyről, tóról,halról senki semmit nem vall.
Na mindegy, a kávéval visszatérek a táborba, ott egyeztetjük a koordinátákat: a kocsma egy Coop-bolt oldalában lesz keressem csak... Hát remek, nem is látszik.
Visszamegyek, most már E. is jön, mert lájtkóla nélkül félő, hogy nem kel fel a Nap.
Heuréka, megvan a kocsma!
Ööö... zárva. Rá van írva. Azért kipróbálom, hátha... Az ajtó szinte rám mordul: "Vazze, ide van írva, hogy ZÁRVA!, nem tudsz olvasni????".
Szóval a kocsmához még mindig nem lehet hozzáférni, ez egy absztinens falu. Asszonyok jönnek, mondják, a hétórási busszal jön a kocsmáros.
Remek.
Fél órát már kibírok, nem? A lájtkóla is. És valóban, a hetes miskolcival jő a kocsma kulcsának szerény birtoklója, kinyit hivatalt, kólát, ír jegyet....
Fél nyolc, mire bedobom a szerelékemet (koránkelés rulez!)
Várunk.
Még mindig várunk.
"Szél kele most mint sír szele kél..." írja a költő, és valóban beindulnak a böjti szelek. Előbb balról jobbra, majd viszont. E. mecs-úszója reménytelenül táncol a partközelben, F. és az én táv-feeder-picker-csodáink mozdulatlanok. Mozgás a mellettünk levő álláson van: 120-as Skodában gubbasztó idős házaspár ugrik fürgén, a kutyanyelves sárgavégűn hal ficánkol, én hozom a közös merítőt, ő méri, könyveli a halat..
1.

Na jó, megilletődtek a mi halaink a nagy névtől, de mindjárt...

De nem.
Megint a skodásék mocorognak. Mondom is az öregnek, hogy szákolok, ha vall. Íme: "Coop" csemegekukorica, darás,kenyeres etetőanyag a kosárban, 2 horog, kutyanyelv...
2.

Na jó, nyilván a manusznak nincs naptárja, nem tudja, hogy A 21. századot írjuk. Még tolla sincs, az enyémmel írja be a második, jó négyes pontyát, majd pakolnak, távoznak, megvan a kvóta.

Ugye nem baj, hogy a megürült helyre telepszem?(csak látszólag azonnal és kapkodva, hogy a kettővel lejjebb pecázó sporit megelőzzem)?

Szerelek, gyúrok, dipelek, lebegtetek, satöbbi.
És IGEN!

Kapás! Igaz, nem nekem, hanem F.-nek... Kb kilófeles pecsenyeponty.Nagy dilemma, mi légyen a sorsa, de hát halászlére készülnek, úgyhogy tartóban végzi szegény.

3.

Az új szomszéd meg hangoskodik: szákot, szákot!!!!
Viszem, merítem.
4.

Kérdezem.
Mondom a nagy nevet, de a koma bambán néz rám, és jobb híján a sajátját mondja (ez azt hitte, hogy bemutatkoztam neki...) Hm.
Csemegekuki, kenyeres dara...
A szélbe támasztom a merítőt, hadd száradjon. A magam botjaira nincs több ötletem, a svédasztalt a magyar hal nem szereti, és nincs darám! Ezen mérgelődök, midőn a szomszéd újra, szinte elnézést kérve a zaklatásárt, szákolni hív.
5.

Nem értem én ezeket a húshorgászokat: kimennek a múltszázadi dióverőikkel, alázzák az én szuper technikámat, de merítőjük meg nincs, nem, nekem van, viszont halam meg nekem nincs. Tessék, ez is majd' négyes telepi(tett) ponty. A fószernak legalább tolla van, igaz, amíg szerencsétlenkedik a könyveléssel, a két hala majdnem visszfickándozik a vízbe. De még ennyi elégtételem sincs. A koma elcsomagolja őket, és megy haza, pedig még 10 óra is alig múlt.
Na, ez legalább a várt módon alakult, mármint az idő: múlt, rendületlenül.

Dél felé beláttam, hogy megvan az ebédrevaló (panírozott karaj, mondta a telefon), úgyhogy jobban járok, ha azt próbálom meg "zsákmányul ejteni", hát hazakullogtam.
A két cimbora estig kísértette a szerencsét - de a szerencse rendíthetetlenül ellenállt nekik is.


Most akkor mit kellett volna írni? hogy "Megy a hal a Süsén", vagy hogy "Nem megy a hal a Süsén"?