Szerencsés szezon kezdet

Részletek

Írta: Szaniszló Zsolt

Igazándiból én nem szeretek domizni, nálam mindig is járulék hal volt. Bár néha, ha rájuk akadtam pergetéseim során, akkor jót szórakoztam velük, de célzottan sose kerestem őket. Igaz tavaly már el-el csábultam, de ez köszönhető annak, hogy megismerkedtem a kézzel készített wobblerekkel, láttam, hogy mások sikeresek vele. És mivel szeretek barkácsolni, pár darabot én is készítettem. Saját csalival halat fogni, mindig is felemelő érzés, így néha már pergetve is célzottan a domik után kutattam. De, azért nálam még mindig nem ez az igazi szerelem, meg van annak is a varázsa, de valahogy más. Az igazi szerelem nálam a cserebogarazás.

Konkrétan nehéz megmondani, hogy miért, de azért megpróbálom. Egyrészt biztos, hogy köze van annak, hogy aktív módszer, mert nem szeretek egy helyben ücsörögni, és itt is menni kell, dobni sokat, úsztatni a bogarat, keresni a halat. Más felől, itt nem csak érezni a kapást, de látni is. Pergetésnél is előszeretettel használom a felszíni csalikat, mert egy felszíni kapás mindenért kárpótol, holott sokszor mással eredményesebb lennék. De hát néha kell egy kis élvezett is.
És harmadsorban talán azért is olyan nagy a szerelem, mert nem lehet egész évben űzni, sőt minden évben sem lehet. Így hatalmas, reményteli várakozással várom a tavaszt, hogy megjelenjenek a bogarak. És talán ez a hosszú várakozás is hozzájárul, hogy az egyik legkedveltebb módszereim közé emeljék a bogarazást. Azokban az években, mikor szinte nincs is bogár, ha csak egy darabot is tudok szedni, képes vagyok neki vágni azzal is a víznek. Mert, egyszerűen nem tudnám kihagyni.
Idén se volt másképp. Különösen azért se, mert a tavalyi évem, összességében nem volt az igazi, és akkor még finoman fogalmaztam, egyszerűen nem éreztem a halat, bármilyen módszerrel, bármilyen halra próbálkoztam. Talán kicsit túlságosan is erőltettem volna a halfogást, ami még jobban nem ment. Így idén nem is nagyon érdekelt a horgászat, nem olvastam a szakirodalmat, nem néztem a katalógusokat, nem néztem a horgászportálokat, nem terveztem a horgászatokat.
De, az első röpülő bogár visszazökkentett, előhozta belőlem a vadászösztönt. Lassan indulni kell. Minden este figyeltem, hogy mikor indul be rendesen a rajzás, és akkor utána indulok. Aztán szinte futótűzként terjedt a hír a „bogaras” haverjaim között: Elkezdődött!
Menni kellene, nézegetem a napokat mikor tudnék menni, bár elég esős napok vannak mostanában. Vasárnap délután viszonylag szép idő van, le kéne menni, egy próbát tenni. Bár elég fáradt vagyok, kicsit másnapos is, de valahogy legyőzöm a fáradságot. A fákról lerázok egy jó adag bogarat, van bőven, ezzel nincs gond. Szedném össze a felszerelést, mintha az egyik dobon lenne 20-as átlátszó zsinórom, de nem találom. Nagy a kupi, szinte az egész lakásban, a legkülönböző helyeken  futok bele mindenféle kincsbe és kacatba, de dobot nem találom. Felforgatok mindent, mire végre meglesz. Keresek valami fekete színű horgot, annak is lenni kéne, bár azt se egyszerű megtalálni, de azért találok egy csomaggal. Rendet kéne tennem, de majd legközelebb, most horgászni megyek, először az évben, reményekkel töltve. Előveszem a matchbotomat, azt könnyű megtalálni, mert a sokat megélt botot, most már csak a bogarazáshoz veszem elő, az év többi részében csak a sarokban porosodik. Talán ő is ugyanúgy várja a cserebogár rajzást, mint én.                    
Túl nagy menetelést nem tervezek, csak pár helyet akarok megnézni, csak egy próbát tenni, mennyire mozognak már a halak. És talán egy-két apróbb domit sikerül már elcsípnem.

A vízpartra érve egy darabig csak a vizet kémlelem, a halak jelei után kutakodva. De, nagyon csendes a víz, még kishalak se nagyon látok. Talán kissé hideg van még. A vízállás is nagyon alacsony, szinte nincs kint a bokrok alatt se a víz, ahová a domik beszoktak állni.  Az első bogarat még horog nélkül küldöm útjára, amolyan babonából, és figyelem, hogy van-e rá érdeklődő. De, érintetlen marad. Nem túl jó előjel. Mindegy, a zsinórt végig fűzöm a gyűrűkön, felkötök egy horgot, majd felteszek egy bogarat, és elkezdem vallatni a vizet. Úsztatom be a vízfőlé nyúló fa ágai alá a bokrok elé mindenhova ahol domit sejtek, még a nyílt vízre a sodor szélbe is kidobom, hogy hátha ott szán meg valami hal, de sokáig semmi. Csak élvezem a csendet, a természet hangjait. Egy cuppanó hang rázz vissza a valóságba, a zsinór feszül, én bevágok. A zsinór végén nem túl nagy ellenállás, gyerek domi lehet a tettes, de félúton lemarad, csak a bogarat fogta. Visszaküldöm a bogarat, amit rögtön újra leszed, most meg elsiettem a bevágást. Hiába kell egy kis idő míg újból visszarázódom a horgászatba. Új bogarat teszek fel. Talán az ötödik úsztatásra, valami ráfordul, nem túl vehemens kapás, de a zsinórt szépen viszi, bevágok. Érzem, hogy ezt most jobb hal, húzásból olyan kiló körülire saccolom, már a féket is meg-meghúzza, de egyelőre nem látom, kint a sodrásban próbál küzdeni. Lekúszom teljesen a víz mellé, és onnét fárasztom tovább. Az egyik fordulóban megpillantom a farkát, bár még nem látom, hogy milyen hal, csak azt, hogy ez jóval nagyobb, mint egy kilós példány. Elkap az izgalom. Óvatosan fárasztom, bár ő se túl erőszakos, inkább csak a súlyából adódóan nehezebb a fárasztása. Lassan sikerül megpillantanom, hogy egy szép balinnal van dolgom.
Most még jobban izgulok, mert bogárral balint még nem fogtam. Fogtam szép jászokat, fogtam szép domolykókat, de balint soha. Nem tudom miért, mert mások sorban fogták a szebbnél szebbeket, nekem még kicsi se jött mutatóban. Valahogy nem szerettek.
Így volt ez pergetésnél is, sokáig nem tudtam fogni normális méretű balint pergetve, csak néha-néha egy aprót. De, kb. két éve egyszer csak elkezdtem fogni pergetve a balinokat, igaz először kimondott balinos csalival, de azóta szinte már nincs olyan csalim amivel nem fogtam volna. Néha ott is balint fogok, ahol nem is számítanék rá. Pergetésnél rá lehet fogni, hogy esetleg valamit másképp csinálok és azért fogok. De, bogarazásnál? Nem tudom mi lelte őket, hogy hirtelenjében így elkezdtek szórakoztatni, bár én nem bánom.
Lassan kifárad a mostani balinom is, tolom alá a merítőt. Gyönyörű példány. Olyan kettesre saccolom, bár elég sovány, valószínű , hogy már leívott. Fotózom boldogan, végre bogarazásnál is megtört a jég, balint fogtam. Ráadásul tripla öröm, idei első horgászat, első hala, ráadásul az első bogaras balinom. Egy darabig még gyönyörködöm benne, majd visszahelyezem a vízbe.

Párszor még próbálkozom a helyen. De, nincs több érdeklődő. Odébb állok. Az új helyen semmi. Keresek másik helyett. A következő, viszonylag nyílt hely, de itt vannak a kishalak. Sőt látom, hogy valami nagyobb hal tolja a vízet köztük, és a kis halak is szét-szét spriccelnek, biztos vagyok benne, hogy domi vagy balin a tettes. Izgatottan dobom oda a bogarat, de mindhiába, kicsit többet is elidőzöm a helyen, feleslegesen, mert nincs árva érdeklődés se. Úgy látszik még nem igazán álltak rá a bogárra, inkább még a kishalakat hajtják.
A következő helyen is bent állnak a kishalak. Remélem van köztük itt is domi, és hátha...
De, semmi. Úsztatom fel-le a bogarat egyhangúan kissé eltűnődve, mikor egy kisebb burvány térit megint észhez, hogy mégis csak van itt domi. Sajnos ez is lemarad félúton, ez is csak a bogarat fogta. A megtépázott bogarat leszedem, a vízbe dobom, azon nyomban jön is felérte az ifjonc viszi magával. Na talán majd leszedi a frisset. Pár úsztatás megint jön, lecsípi, de nem akad. Azonnal visszadobom a bogarat, és szinte rögtön jön fel újból viszi magával, kicsit többet várok, és végre megakad. Nem túl nagy, de azért mégis csak az első domi.

Szerencsére ezek a fiatalok nem túl óvatosak, egy nagyobb ennyiszer nem dől be a trükknek. Remélem ő is tanult az esetből, és sikerül nagyra nőni, most olcsón megúszta a kalandot. Párszor még próbálkozom, de nincs több érdeklődő , hazának veszem az utat.
Másnap újból lemegyek, most megnézek vagy 20 helyet, de szinte mindhiába. Összesen két kapásom van. Bár most már rutinosabb vagyok, mind a kettőt megfogom, nem túl nagy domik személyében.

Sajnos találok egy csapót is. Eléggé el volt rejtve, a víz tető közelében vergődő snecire lettem figyelmes, mire először azt hitten, hogy egy sikló kapta derékon, mert eléggé bent volt a bokrokban, de mivel 5 perc múlva is még ugyanott volt, kezdett gyanússá válni. Sajnos kés nem volt nálam, így a csapót nem tudtam levágni, de a kishalat leszedtem róla. Hazafele összefutok az egyik haverral, ő is bogarazni volt. Túl nagy eredményről ő se tudott beszámolni, bár valamivel többet fogott, mint én, de ő is csak az apróságokból. De, mutat egy fotót, pisztrángot fotózott a Drávában, örömmel tölt el, hogy ilyen hal is akad a kedvenc vizünkben. Sajnos az adott példány beteg volt, ilyen fehér penész szerű volt a testén. De, remélem mellette akad azért egészséges példány is.
Maga a rajzás még nem az igaz, de minden esély meg van rá, hogy azzá váljon. Amíg tart a rajzás, másfajta horgászat nem is nagyon fog érdekelni. Menni fogok ahogy tehetem, mert ilyenkor nem sok minden tud majd otthon tartani. Mert, utána újabb évet, vagy éveket kell várnom, hogy újra átéljem ezeket az élményeket. És az sok idő. De, türelmesen, majd a közeledtével egyre izgatottabban várni fogom.

Szaniszló Zsolt
Szano