Nem volt nálunk giliszta. Ellenben volt csonti és tűzőszúnyog. Ez mire volt jó? Egymillió snecire. Háromszor kellett az úszót szerelnem, folyton egyre nagyobb terheléssel, hogy leérjen a csali a fenékre, de teljesen reménytelen volt. Folyamatosan elkapták a csalit, hiába volt 2,5 méteres a víz. Perszer lehet, hogy nem csak ez volt a gond, mert próbáltam pickerrel is, de az sem hozott átütő sikert. Kukoricával sem jött semmi. Néhány dévért, és bodorkát sikerült azért fognunk.
Erről a csodás közös horgászatról nem készült kép. Jobb is.

Második nap estéjén egy strandra mehettem a sötétedés előtt nem sokkal. Gyorsan fogtam pár snecit, majd felszereltem a botokat. Az egyikkel kishalat dobtam a kövezés elé, a másik pedig egy picker volt. A kishalra két rohanós kapás volt. Talán balin vagy garda lehetett, de otthagyta. Fél 10 – fél 2-ig nem volt rá érdeklődő akárhova is tettem a kishalat, igaz, rablás sem volt. Azonban a pickerrel jót szórakoztam. Amint besötétedett, beindultak a kapások. A kosárba Topmix Extasy dévér etetőanyag került (de ez szerintem akkor és ott lényegtelen volt), a csali pedig giliszta vagy csonti volt. Mindkettőt ugyanúgy ráncigálták, folyamatosan jöttek a halak, és mentek is vissza. Egy-egy bodri is beugrott, ha a csali hegyébe tűztem egy szem kukoricát. Ha csak kukoricát raktam, nemigen volt reakció, így nem erőltettem. A dévérek 20-30 dekásak lehettek, de voltak benne fél kiló felettiek is. Érdekes módon volt egy hatalmas dévérem is, amit nem tudtam felpumpálni. Mintha lapjával húztam volna, csak időnként rúgott egyet. Amikor lemaradt, arra gondoltam testes volt. Azonban a zsinóron lévő nyálka és a szétrágott csonti nem erre utalt. De mindegy is, nem jött ki. Horgászatomnak azon ígéretem vetett véget, hogy 2-ig hazaérek. Ha nem családos lennék, maradtam volna, nagyon evett a hal, és az idő is jó volt. Több kiló dévért foghattam, de nem akartam őket összetörni egy fotó kedvéért a szákban.

 

 Átlagos dévérek az éjszakából

A harmadik napon ebédután ugrottam le kicsit a móló végére, és egy széltől védett részen álltam neki pickerezni. A part előtt a kövezés folytatódik a vízben, és egy éles törés megy a mélybe. Na ide, a törés aljára próbáltam horgászni. Próbálkozásom nem volt hiábavaló. Folyamatosan jöttek a dévérek a gilisztára, más csalit már nem is tettem fel. Másfél óra alatt több mint 20 dévért fogtam 30 deka körüli átlaggal. S beugrott egy két kárász is. Azonban jobbnak láttam időben elhagyni a helyszínt, és szárazon megúsztam a nyári zivatart.

 Ilyen dévérek jöttek, na meg a sárgás kárász

Persze a vérem nem hagyott nyugodni, hiába a betörő zivatar, estére ki akartam menni a strandra ismét. Vicces volt. De akkor sírni tudtam volna. Képtelenség volt horgászni, mert annyira szembe fújt a szél. Próbáltam kettőt dobni, de kigörgette a 40 grammos kosarat a hullámzás. Így visszamentem a mólóra, viszont itt meg csak egy órát (9-ig) horgászhattam. Jött 2 dévér, 3 másik kapást elrontottam, és volt, hogy kapást sem láttam, de a csontit megrágta. Szóval, a vihar nem tett jót a halak étvágyának, jobbnak láttam elmenni haza.

  A hínártól kicsit beljebb és jobbra dobáltam a pickerrel délután és este is.

Azért akadt ott még este is hal.

Összegezve azt kell hogy mondjam: Elkeserítő, hogy mennyire nem lehet lejutni a partra a Balatonon, agyon van szabályozva minden. Ettől függetlenül dévért lehet fogni, de főleg este, és ezt mások is megerősítették. Rengeteg a sneci, ezzel számolni kell. Rablást alig láttunk, én nem is pergettem a három nap alatt. A dévérek viszont szépek, nagyok, és egészségesek. Talán az is közrejátszik ebben, hogy rengeteg a természetes táplálékuk. Más halak? Nem tudom. Ha pontyozni akarok, maszek tóra megyek. Ha rablózni, akkor is már a csatornák jobban vonzzanak. Ellenben egy Balatoni dévérezést nem pótolhat semmi !