Patakparti pergetős…

Részletek

Írta: Pintér Péter

Patakparti pergetős…

Nehezen indult be az idei patak és csatornaszezon. Tavasszal az olvadás után, mintha kihalt volna a patak. Sehol sem találtuk a halakat. Aztán mire végre horgászhattunk volna jött a május. Az özönvízszerű esőzések hatására a kedvenc patakom hömpölygő folyammá vált. Horgászni lehetetlen volt. A patak mentén a szántóföldek helyét tavak foglalták el. Reménytelennek látszott a helyzet! Aztán egyszer csak megindult a lassú apadás. Végre lehet horgászni! Eleinte csak a békés halakat kergettem, de aztán kitört belőlem a pergető horgász.

Vajon mikor lesz ebből peca?

A látvány, sokkoló!

„…azért a víz az úr…”

Az első pár bevetés egy nagyon kicsi csatornán volt. A csati domolykóállományát próbáltam becsapni mindenféle műcsalival.

Az első domis próba

A kis csatorna

Hajnal van 03:00. Sőt szinte még éjszaka, de kelnem kell! Sötétben készülődök. A fejlámpám soványka fényénél tekerem a bringát, közben azon tépelődök, hogy talán tényleg bolondok a horgászok. Remélem pont jókor érek ki! A sötétben megijesztek pár őzet, ők meg engem. Kisebb szívroham után tekerek tovább. Végre, lassan a célomnál vagyok. Látom már a keskeny kanyargós kis csatornát. A kiszemelt helytől távolabb szétnyitom a botot. Még össze sem dugom, már egy kisebb szúnyograj kőröz a fejem felett. Megtalálnak minden szabadon hagyott bőrfelületet, és már támadnak is! Gyötrő szúnyog. Milyen találó a névadás! Lassan azért összeáll a felszerelés, pedig a fejlámpa fényénél nem olyan könnyű szerelni. Elsőre a favorit Hornet kerül fel a damilom végére. Óvatosan lopakodok a víz felé. Most jól jön, hogy errefelé nem vágták még le a gazt, mert más fedezékem nincs. Óvatosan pöttyintem be a kis műcsalit a túlpart elé. Várok egy kicsit hátha van jelentkező a beesőre, majd elkezdem bevontatni. Kettőt sem tekerek a karon hatalmas koppintással bejelentkezik az első hajnali domi. A bevágás után hatalmas fröcsögés! Ez bizony a szebbek közül való! Az első két kirohanása után hamar megszelídítem, és már benne is a merítőben. Gyorsan elviszem a víztől. Megszabadítom a műcsalitól, és lefényképezem. Szép hal, olyan jó 33cm. Visszateszem a merítőbe, mert a magas part miatt azzal tudom kíméletesen visszaengedni. Gyorsan búcsút intek neki és megyek tovább, mert rövid a reggeli kapásidőszak.

Itt a gyönyörűségem 

Pár állással odébb két lekövetésem is van, de nem bírom becsapni őket. Újabb helyváltoztatás után egy kapás a beesőre,de nem akad meg. Taktikát váltok. Lejjebb dobok és úgy vezetem magam felé a kis wobblert. Az előbbi kapás helyén határozott kopp jelezte, hogy igen sikerült becsapnom a domit. Ő is jól védekezik, de kisebb az elsőnél, kb. 25 centi. Fényképezem, elengedem, és már megyek is tovább. Még két aprócska akcióm van, de egyik sem akad meg. Közben feljön a nap, és ezzel vége is az aznapi pecának. A kristálytiszta vízben lehetetlen világosban átverni a domikat.

Második domis próba

A múltkori sikeren felbuzdulva, most a kedvenc patakom domolykóit veszem célba. Ide nem kell korán kelni. Éppen ezért délután megyek. A víz szélesebb, mélyebb, és opálosabb. Zalán barátom már kint van, mire megérkezek a megbeszélt helyre. Egy hídnál vagyunk. A híd alatt egy kőrakás bújik meg. Először a híd feletti részt vallatjuk, de nagyon húzós még víz, szinte rohan. Kapás semmi! Visszafelé megyünk a hatalmas gazban. A hídnál megállok, tetszik a hely. Felteszem ismét a nyerő Hornetet. Bedobom a wobblert a túlpart elé, megpróbálom a kőrakás ráfolyási oldalát letapogatni. Elsőre nem sikerül igazán. Újat dobok. Szinte érzem, ahogy a kis csali a kövek szélén kopog. Talán félúton járhatott, amikor Bumm! Jókorát odavágott valami. A bevágás után jól védekezik a sodrásban, de nem sokáig bírja. Zalán gratulál, fényképez, én meg szabadon engedem.

Ez már a kedvenc patakom…

…és egy másik arca

Szerencsére itt is sikerült domit fognom

Dobálgatunk, beszélgetünk, már az sem érdekel, ha nem fogok többet. Barátomnak lejár a horgászidő, így elbúcsúzunk egymástól. Tovább megyek lefelé. Itt már kiszélesedik a patak, a sodrás is enyhébb. Szemben kisebb nádsziget fogja meg vizet. Tetszik a hely. Első dobásra valami feljön a beesőre, de nem veszi le. Hiába dobok még többször is ugyanoda vissza, semmi. Kicsit lejjebb megyek és újat dobok. Szinte a túlpartról indítom kis műcsalit. A sodrás szélénél kopp! Na, végre megvan a második! Szinte testvére az előzőnek. A rövid fárasztás után a lemenő nap vöröses fényénél fényképezem.

Hát nem szép?

Ő a híd felett jött

Próbaképpen csalit váltok. Egy egészen apró kis wobblert teszek fel. Első dobásra fogok vele egy tíz centis süllőt. A meglepetéstől még fényképezni is elfelejtem. Újabb dobás, de semmi! Megint lejjebb megyek kicsit. Elgondolkodva tekerem a wobblerem, amikor már a lábam előtt váratlanul egy kis csuka kapja el. Le is rázza magát a parton a horogról. Gyorsan fényképezem, majd szabadon engedem. Közben a nap teljesen kezd eltűnni az égboltról, így pakolni kezdek. Bár nem fogtam sok halat elégedett vagyok.

Jó híreket kaptam a kedvenc patakom alsó szakaszáról. Szép csukákat fogtak élő hallal. Úgy gondoltam, megpróbálom pergetve, hátha sikerül! Nézzük az eredményt!

Az első csukás próba

A patak alsó szakasza

Hétvége van. Természetesen megint ideért a már megszokott hidegfront. Szerencsére esőt ide nem hozott, így délutánra bevetést tervezek. Bepakolom a pergető pálcát felkapom a pergető táskát és már indulok is. Jókora északi szél fúj és az ég is eléggé beborult, de egyenlőre nem esik így bizakodva szerelem össze a Spin Blade-t. Rajtam kívül egyetlen félőrült horgászt látok. Dugó méretű úszóit lesi, de hiába, mert békés halak sztrájkolnak. Kissé lejjebb vonulok, felteszem a Salmo Frisky GT-t és dobálni kezdek. Talán a harmadikat dobom, amikor határozott kapásnak vágok be. A hal mérete kisebb vártnál, de jól védekezik. Jókora sügér a tettes. Gyors fotó és már dobálok is tovább.

Gyönyörű sügér

Lassan haladok a patakon lefelé. Az egyik kiugró nádsziget mögött valahol félúton vehemens kapással jelentkezik be, a következő hal. Eleinte csak egyhelyben forgolódik, majd észbe kap és menekülne, de nem hagyom. Megálljt parancsol neki a 14-es fonott. Most meg a másik irányba menne, de megállítom, erre ugrik egy szaltót. Nem hagyom magam, gyorsan a merítő fölé vezetem. Szép 55cm körüli példány. Lefényképezem a jó akadást, megszabadítom a műcsalitól, majd elengedem. Ekkor döbbenek rá, hogy normálisan nem is fényképeztem le. Majd legközelebb.

Szépen elkapta

Lelkesen dobálok tovább, de ekkor tragédia történik. A Frisky alsó horga makacsul beleakad egy túlparti szívós gaz szárába. Kénytelen vagyok beszakítani! A következő csali, amelyet a zsinórom végére kötök, a sügérmintás Minnow. Kitartóan dobálok vele, de semmi! Lejjebb megyek ismét. Itt aztán az egyik dobás után fura apró kopogásokat érzek a csalin. Nagy meglepetésemre aprócska süllő a tettes. Alig nagyobb a csalinál! Gyorsan eleresztem, és már dobálok is tovább. Most az innenső part elé dobok, egészen a szélében vezetem a csalit. Újabb kapás. Megint egy szép sügér a tettes. Dobálok még kicsit, de nincs több érdeklődés. Csalit váltok. Egy bronzszínű 10g-os Orkla kanál kerül fel. Hamar kiderül, hogy jó választás volt, talán második dobásra egy kisebb 35cm körüli csuka kapja el a kanalat. Méretéhez képest egészen jól védekezik. Megy is hamar vissza.

A kicsiknek is örülni kell!

Aztán sokáig semmi. Visszafelé baktatok, közben még dobok párat. Egyszercsak jókora kopp. Hamar kiderül, hogy csak a kapása volt ilyen heves, maga hal kicsi. Újabb apró süllő a tettes. Közben sötétedik így pakolok. Mozgalmas délután volt!

Második csukás próba

Másnap még rosszabbra fordult az időjárás, de nem bírtam otthon maradni. Elhatároztam, hogy egy közel 3km-es kerülővel átmegyek a túloldalra és megpróbálom megmenteni az előző nap beszakított Friskyt. Mikor elindultam még az eső is szemerkélni kezdett, engem ez nem bírt megállítani. Hamar körbeérek és elsőre megtalálom a wobblerem. Már megérte kijönnöm! Elkezdek dobálni, de valahogyan furcsa erről az oldalról, nehezen érzek rá a dologra. Váltogatom a csalikat, végül az előző nap is használt Orkla marad a kapcson. Végre egy kapás. Méret alatti csuka pacsál előttem. Na, már halat is fogtam!

Csukaportré 1

Csukaportré 2

Lassan haladok lefelé. Megint váltogatom a csalikat, de képtelen vagyok kapást kicsikarni. Ahogyan haladok, horgászokkal találkozok. Furán méregetnek, ritkán látni errefelé pergető horgászt. Kicsivel odébb egy kis vízinövényfolt előtt határozott ütés, de nem akad. Még kétszer elhúzom előtte az Orklát, másodszorra mintha elakadtam volna, ránehezedik egy szép csuka. Rögtön beugrik a növényzetbe, de vékony fonott szinte szétvágja azt. Ekkor taktikát változtatva kiugrik a sodrásba, de ez már nekem kedvez jobban. Hamar elfogy a szufla, könnyedén csúsztatom a merítőbe. Szép ez is, mint tegnapi. Mivel a család sült csukát rendelt, ezért a fényképezés után fejbe vágom. Talán elsőre brutálisnak tűnik, de mégis így a legkíméletesebb. Mivel az Orkla már a második halat adja, így fent hagyom.

Ez már szebb…

Ez sem csúnyább, csak kisebb

Az ilyen helyeket szeretik

Tovább folytatom magányos vándorlásomat. Egyre nehezebben járható a terep, ritkábban találok pergetésre alkalmas helyeket. Aztán egy bokor mögött jó pályát találok. Első dobásra elhibázok egy csukát, utána semmi. Csalit váltok, már ismét wobblerrel nyomulok. Második dobásra mielőtt a vízből kivenném, valahogyan odaragad a hasi horgára egy gyönyörű sügér.

Hát te?

Kicsivel lejjebb megyek, és onnan folytatom. Sokadik dobásra egy kisebb csuka kapja el a csalimat. Hamar szabadon engedem és összepakolok, mert nem elég, hogy sötétedik, még az idő is egyre rosszabb. Elégedetten megyek hazafelé, ez is egy jó nap volt.

Harmadik csukás próba

A harmadik alkalommal Balu barátom kísért el egy kis csukás pergetős mókára. Természetesen az időjárás most is kibabrált velünk. Először egy órával elhalasztottuk a tervezett indulást, egy jókora eső miatt. Végre aztán mehettünk ki a tetthelyre. Az eső után rendkívül fülledt barátságtalan idő lett. A térdig érő gaz csupa víz. Balu volt gyorsabb, én még szereltem mikor ő már dobált. Hamar meg is lett az eredménye, körforgójára egy kisebb csuka éhezett meg. Közben én is elkezdtem vallatni a vizet. Egy rontott kapás, de más semmi. Mentünk egyik helyről a másikra, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ma nem lesz rekordfogás. A máskor nyerő helyek is hallgattak. Bosszantott a dolog, mert Balu barátomat egy mozgalmas pergető délutánra akartam elcsábítani, de az égiek szokás szerint máshogy gondolták. Lassan haladtunk lefelé, mikor végre megtört a jég, barátom egy kisebb sügeret fogott. Mikor már kezdtem volna feladni, szinte a lábam előtt egy gyönyörű csuka kapta el az akkor éppen soros Friskyt. Kis növényfolt mellett kapott, elsőre bele is ugrott, de a fonott erősebbnek bizonyult. Pár gyenge kirohanás még a sodrásba, de ezzel ki is fárasztotta magát. A meglepetés a horogszabadításnál jött. Úgy torokra nyelte a wobblerem, hogy én még ilyet nem láttam! Rövid tanakodás után a csalit leakasztva a kopoltyúja felől tudtam kivenni a wobbim horgait. Mivel a műtét végére erősen vérzett ezért belőle is sült csuka lett.

Aznapra ez az egy jutott

Ezután már hiába dobáltunk. Nekem volt még egy kapásom, de nem akadt meg. Lassan visszafelé mentünk, de már valahogy elfogyott a lelkesedés. Lassan pakoltunk. Balunak ugyan tetszett a délutáni móka, de én bizony elégedetlen voltam. Remélem legközelebb többet fogunk!

Hát ilyen nekem a „patakparti pergetős” játék. Itt nincsenek kapitális halak, de a vad terep, és a nehezen becsapható rablók, és a patakpart hangulata, nekem mindennél többet ér. Kívánom nektek, hogy legalább ennyire kellemes élményekkel térjetek haza minden horgászatból!

Írta: Pintér Péter

(Szennyeslelkű)