Emlékszem, mikor legelőször próbáltam ki őket, éppen az egyik kedvenc kis folyómon pecáztam. Az egyik visszaforgónál próbálkoztam. Tüzetesen végigdobáltam az egész szakaszt, a már előtte jól bevált wobblereimmel, de nem akadt érdeklődés egyik iránt sem. Gondoltam megúsztatom új szerzeményeimet is mielőtt odébb állok. Először a minnow-ra esett a választásom. Az első behúzásnál éppen abban gyönyörködtem, hogy milyen jól veret, mígnem egy árnyékot fedeztem fel közvetlenül a wobblerem mögött. Teljesen a part széléig követte a csalit, majd megfordult, és már el is tűnt a szemem elől. Gondoltam a semminél ez is több, de azért még sem hagyhattam ennyiben a dolgot. Repült is vissza a kis minnow ugyanoda ahová először volt. A jelenet ugyanúgy megismétlődött mint az előbb, annyi különbséggel, hogy az árnyék kb. kétszer akkora lehetett mint előtte. Ekkor félúton megállítottam a csalit, és mikor teljesen feljött a vízfelszínre akkor láttam meg, hogy az árnyék nem más, mint egy gyönyörű domolykó. A baj csak az volt, hogy azon kívül semmi nem történt, hogy szemezgetett a csalival. Ekkor belerántottam két rövidet a bottal, csak úgy csuklóból. Ezt már ő sem bírta tovább cérnával, és levadászta a kis zombit a vízfelszínről. Gyönyörű, egészséges 1,5 kg. körüli domi lett a jutalmam. Örömömben adtam neki egy búcsúcsókot, és már mehetett is vissza a habokba. Azon a helyen, még három másik kisebb domolykót sikerült fognom aznap. Gondoltam most már ideje lenne kipróbálnom más helyeket is, így hát ezután felkerestem egyik régi kedvenc helyemet, egy hínáros részt. Itt már a crank 2-est kötöttem föl. Ennek a veretése még jobban tetszett, szinte már brutális volt. Éppen a sarlószerű mozgásában gyönyörködtem, amikor észrevettem, hogy egy tolóhullám közeledik a wobblerem felé. Az ilyen kapásoknál mindég beleborzongok, most viszont sok időm nem volt borzongani, mert már éreztem is az éles ütést, és már zizegett is az orsóm fékje. A tettes egy két kiló körüli csuka volt. Ezután be is fejeztem a pecázást. Boldog voltam és elégedett, így hát nem akartam elrontani semmivel ezt a jól sikerült napot. Azóta minden horgászatom során be szoktam vetni ezeket a csalikat, és hát általában eredményesen.

 

Ennek a wobblercsaládnak kiváló felszíni csalijai is vannak (bug-bug, bug-pen, bug-pop). A bug-bug például egy nagyon jó éjszakai harcsázó csali, a másik kettő pedig igazi "balin gyilkos". Azért hogyha harcsázni akarunk ezekkel a wobblerekkel, nem árt lecserélni a kulcskarikákat és a horgokat erősebbre. Egyébként, szerintem a legnagyobb erénye ezeknek a kis zombiknak az, hogy szinte bármilyen ragadozóhalat meglehet velük fogni. Igazi univerzális csalik. Van viszont velük egy kis bibi: úgy tudom, hogy valamilyen oknál fogva megszüntették a gyártásukat a japánok, így hát most már mégjobban a féltve őrzött kincseim közé tartoznak.