Patakparti kirándulás

Részletek: Írta: Sándor Ferenc

Patakparti kirándulás

Augusztus 20.-ra egy jó kis patakos túrát beszéltünk meg Palival és Eppusszal.
A koraira állított ébresztőt megelőzve keltett a telefonom, mely jelezte, hogy Pali elindult értem. Még jó, hogy nagyjából összekészítetem a cuccom előző este, mert még így sem sikerült teljesen elkészülnöm, mire megállt az autó a házunk előtt. Gyors pakolás, méggyorsabb leltár, visszafutás a bentmaradt merítőért és indultunk is Tomiért.

A megbeszélt öt órai találkozóra pontosan érkezünk, negyed hatra már a Szinva-patak partján vagyunk; a már-már szokásos forgatókönyv szerint a városi szakaszon kezdünk. Combcsizma fel, apró wobblerek a finom zsinórok végére, és már indul is a cserkelés.

A víz nagyon alacsony, kristálytiszta. A patak szinte üresnek tűnik, nagyon ritka látvány, ha egy-egy halra utaló jelet fel lehet fedezni. Jócskán társaim alá óvatoskodom, és elkezdem vallatni a kis medencéket (medenke - jut eszembe a régi poén). Az üresnek tűnő mederben hol egy kő mögül, hol egy gyökércsomó alól villan elő egy kis pettyes rabló, erőteljeset koppintva a pici, duci idegbeteg-módon vergődő pisztrángmintás fahalra.
Csend van, csak a patak csobog halkan (hol van már a bő vízhozamok harsogó zúgása...), araszolok óvatosan, nesztelenül a parton. Némán korholom magam, ha véletlenül megrúgok egy kavicsot, s az zörögve, csörögve gördül odébb. Közben azon gondolkodom, hogy van-e értelme ilyen kis vízállásnál a pisztrángokat erőltetni. A válasz gyors és elég egyértelmű, hisz már két kapás volt eddig... KOPP... pendül a harmadik, rögtön észhez térítve. A bevágás után egy látványos szaltó, majd megszűnik a hallal a kontaktus. Azonnal horgot cserélek. Ilyen viszonyok között nem megengedhető a kompromisszum. Araszolok lefelé, átvizsgálok minden egyes zugot, ahol halat sejtek.

pisztráng

Egy kanyar külső ívén, az alámosáshoz pöccintett, majd beinduló csalira vág oda a szakasz egyetlen fogott hala. Egy kicsi, gyönyörű pettyekkel díszített sebes. Egy hal, hármunknak egy olyan részen, ahol máskor szép szériákat lehet fogni. Hogy finoman fogalmazzak, van kihívás most a horgászatban. A horgászható szakasz itt véget ér, ezért feljebb autózunk a Bükkbe, Alsó-Hámorig. Mivel most van gázló csizma nálunk, jól meg tudjuk horgászni a településen átfolyó patak azon szakaszait is, amik a partig be vannak építve, le vannak kerítve.

Itt sem fogad kánaán minket, minden egyes kapásért komolyan meg kell dolgozni. A mederben is meggörnyedve, szinte négykézláb kell araszolni és a halak a legkisebb hibát is megtorolják.
Hála az égnek hal azért van bőven, bár elég gyanakvóak. Ha rátalálunk egy olyan medencére, amiben több hal is található, elég egy rontott kapás, egy durván vizet érő wobbler és a pisztrángoknak nyomát sem látni.
Hogy ne zavarjuk egymás horgászatát, lefelé - ahol lehet a parton - haladva, egymást öltésszerűen előzgetve fésüljük át a patakot. A legbeváltabb taktika számomra az, hogy folyásirány szerint felfelé dobálva, nagyon gyorsan húzom a wobblert, így nincs igazán idejük a gyanakvó halaknak mérlegelni... odacsípnek és kész.

Van kapás, ha nem is túl sok. Pont annyi, amennyi ahhoz kell, hogy fentartsa a reményt, a cserkelés folyamatos izgalmát. Személy szerint az ilyen horgászatokat kedvelem igazán; van benne kihívás, van benne izgalom és van sikerélmény. És hát a Szinva... nos, gyönyörű, mint mindig, valamint adakozó; ugyanis a körülmények ellenére tíztől több sebest sikerül hármunknak fogni.

Mivel hárman vagyunk, gyorsan végére érünk a tervezett szakasznak, ami annyit tesz, hogy visszaérkezünk a városba. A Majális-parknál befejezzük a pecát - itt már különben sem fog a hely minket. Egyrészt azért, mert itt halnak jelét sem látjuk (jól kitaposott ösnényeket a patak mindkét oldalán viszont annál többet), valamint már viszket a lábunk alatt a talaj, mehetnékünk van a következő állomásra, a már régóta vágyott Eger-patakra.

Hosszú autókázás, telefonos navigáció után elérkezünk egy végtelenül szimpatikus, segítőkész halőrhöz, aki megfelelő okmányokkal és információval lát el minket.
Már alig várjuk, hogy horgászhassunk, úgyhogy sietünk, pedig jót beszélgettünk... A patak az előzetes információknak megfelelően opálos (bár én inkább zavarosnak mondanám), ennek ellenére bízunk a domolykókban, bár én az előzetesen eltervezett legyezésről rögtön lemondtam.

A város peremén kezdjük a horgászatot és haladunk lefelé. A taktika is egyszerű; hidaknál parkolás, aztán le/felfelé gázolás, ameddig lehet, illetve a parton próbálkozunk, ahol lehetőség adódik rá, de a dús partmenti növényzetnek köszönhetően ilyen nem nagyon van. Így haladunk hídról-hídra lefelé.

Az első kis hídnál nem koronázta próbálkozásunkat siker, a másodiknál viszont rögtön odaragadt a wobbleremhez az első egri domi. Igaz eléggé érdekesen akadt, majdnem szemen szúrta magát az egyágú, szakállnélküli horoggal. Az egyágú horog itt nem afféle úri móka, hanem előírás a MŰHOSZ által kezelt rész felső szakaszán (Eger-Felnémet község északi határától az egri Sas utcai hídig). Nem kellett sokat várni a másodikra, harmadikra... sokadikra sem...

Haladtunk lefelé, a belvárosi részt az ünnepekre való tekintettel kihagytuk, egy idő után én már azt sem tudtam hol vagyunk. Eger, Andornaktálya, Maklár... hidak, domolykók - erről szólt a nap, valamint pisztrángokról. Először Pali csípett el egy kisebb példányt, majd az időközben jó messzire elkóricált Eppusz jelentkezett telefonon, hogy örülne neki, ha odamennénk, mert rátalált a nagyobb pisztrángokra, és jó lenne legalább egy fotót készíteni. A pisztrángok viszont nem nagyon akartak címszerepet játszani, ugyanis már csak egyet sikerült lencsevégre kapni.

Nálam nem jelentkezett pisztráng, de domi annál inkábbbb. Három wobbler vált be rájuk igazán, no nem én döntöttem így, hanem a fejesek.

Egy pici úszó sebespisztrángimitáció...

egy kisméretű, úszó, fekete/arany bogaras wobbler...

... valamint az abszolút favorit, a nap csalija egy 3,5cm-es úszó, sárga hasú/sárga pöttyös fekete fahal.

Erre kapott a patakon fogott legnagyobb domi is, amit egy szennyvíztisztító (vagy mi) befolyólya alatt sikerült megcsípni, Eger határában.

Meglepő volt, hogy horgásszal egyáltalán nem találkoztunk ezeken a szakaszokon, sőt még horgászatra utaló jellel sem igazán.

Az általunk meglátogatott helyek partól gyakorlatilag meghorgászhatatlanok. Csak a mederből tudtunk pecálni, ehhez viszont a combcsizma kevés, ugyanis mint felhívták rá a figyelmünket - valamint meg is tapasztaltuk -, a meder helyenként elég mély, gödrökkel tarkított. Az átlátszóságnak köszönhetően (térdig érő vízben már nem láttuk a feneket) sikerült is a gázlót párszor megmeríteni egy-egy óvatlan lépés alkalmával.

A parti vegetáció a legtöbb helyen ráhajlik a vízre, remek búvóhelyet nyújtva a halaknak, valamint kiváló lehetőséget nyújtanak a bogarászásra, ugyanis ezen helyek bármely területe halat rejthet.
Találtunk elég érdekes helyeket is. Nekem az tetszett a leginkább, ahol a medret félig eltorlaszolja egy brutális vadszőlő bokor. Nem nehéz megjósolni, hogy az egyik legjobb haltartó lesz, mikor beérik a termés.

A nem éppen kedvező feltételek (vízszín), valamint a felkészületlenség (megfelelő gázló hiánya) ellenére remek napot zártunk, rengeteg kifogott, majd visszaeresztett hallal.
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérünk, tiszta víznél, legyes bottal; hisz amit itt tapasztaltunk, az egy domi-eldorádóra vall... valamint személy szerint én végtelenül sajnáltam azt, hogy a belvárosi szakaszt nem látogattuk meg.

Hazafelé egy kis kitérővel útbaejtettük a Bán dédestapolcsányi szakaszát. A víz itt is opálos, valamint "üres". Az erdőben jól kitaposott ösvények mindkét parton, csizmanyomok mindenfelé; halra utaló jel zéró. Elég hamar a távozás mellett döntöttünk, úgyhogy irány Miskolc. Miután kitettük Tomit, vacsizunk egyet és levezetésként megnézzük a Szinva alsó, domis szakaszát. Már korom sötétben érünk oda, de a köztéri világításnak köszönhetően van elég fény. A kristálytiszta vízben szemmel láthatóan rengeteg a hal, szinte hemzsgnek a betonteknőben. Pali második dobásra fog egy domit, nálam itt már NFLS - ezt annyira nem is bánom, mert már zsong a fejem a nap élményeitől. Ágyő, balra el!

Összegzésként: nagyon jó, szimpatikus víz az Eger-patak, jó kis helyi szabályokkal; ha még tiszta is... nos, tuti beleszeretek.

Írta: Sándor Ferenc