Augusztus 21-én délután egy egyszerű csukapergetésre indultam a patakra. A rendelkezésemre álló horgászidő röpke négy óra volt. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Életem egyik legjobb horgászdélutánját éltem át. Úgy gondoltam ezt az élményt meg kell írnom!    

Délután fél négy volt, mikor érzékeny búcsút vettem a kis családomtól.  Szokásomhoz híven bringával mentem. Ezzel vagyok a legmobilabb. Húsz perc laza tekerés után a tetthelyen voltam.  Kicsit pihentem, mert kutya melegben bizony leizzadtam rendesen.

 

A csaliválasztásnál vaciláltam kicsit, végül egy wobblerrel kezdtem Hiába dobáltam nem figyeltek fel a halak a máskor oly népszerű csalira.  Csalicserére szántam el magam. Hosszas gondolkodás után egy twister került a kapocsra. Sejtettem, hogy az erős napsütésben a fenék közelében várják az áldozatokat. Első dobásra semmi. A másodikat a parttal párhuzamosan dobtam, és megpróbáltam minél közelebb a parthoz elhúzni a csalit. Még Félúton sem járt a csali, amikor határozott koppintás, majd rögtön még egy, ami után bevágtam. Kisebb csuka pacsált a horog végén, gyorsan partra segítem. Éppen méret alatti lehetett. Gyors fotózás után ment is vissza.

 

Egy-két méterrel lejjebb álltam és újat dobtam. Ugyanúgy vezettem a gumit, mint az előbb és láss csodát ugyanúgy el is kapta valami.  Határozottan kormányoztam magam felé a kis krokit. Ez már valamivel nagyobb volt, talán méretes is. Egy fotót ő is megérdemelt, aztán ment is vissza az apróhal népséget tovább zaklatni.

Meglepett a jó kezdés! Megint egy pár méterrel lejjebb vonultam, és hihetetlen, de harmadszor is eljátszottam ugyanazt. Dobás lefelé a part mellett, lassú bevontatás kisebb emelésekkel tarkítva, félúton kapás, gyors fárasztás, fotó, majd a visszaengedés. Talán a három közül ő volt a legnagyobb. Huszonöt perc alatt három csuka! Ezek után ezen a kis szakaszon több kapást már nem bírtam kicsikarni, így továbbálltam.

 

A következő helyem egy kiugró nádsziget mögötti szinte álló víz volt. Óvatosan közelítettem meg a helyet és a felső sarokból kezdtem dobálni. Az első pár dobásom nem hozott sikert. Dobásaimmal szépen felülről lefelé haladva pásztáztam végig a helyet. Az egyik dobásnál, a sodrás és a csendes rész határvonalánál váratlanul megakadt twister, mintha elakadtam volna. A reflexeim dogoztak, így azonnal bevágtam. Eleven erőt éreztem a zsinór másik végén. Általában a szokványos méretű csukákat szinte azonnal kimozdítom a fenékről, de ez most nagyon nem ment.  A halam a fenék közelében szinte egyhelyben védekezett. Lassan óvatosan emeltem egyet rajta. Erre egy vad kirohanással válaszolt, és bizony pár métert lehúzott a bivalyerős 14-es fonottból. Nehezen, de sikerült megfordítanom, de most meg az ellenkező irányba vágtatott. Szépen karikába hajlott a 10-30-as Spin Blade.  Ismét sikerült eltérítenem a szándékától, de ezzel fel is húztam a felszínre. Ezt ő is érezhette, mert hatalmas ugrással válaszolt, közben folyamatosan rázta fejét. Szerencsére a twister horga kitartott, de óvatosságból hosszabb gyeplőre engedtem, hogy inkább a mélyben küzdjön. Pár kört még levágtunk közösen, majd a kezembe vettem a merítőt. Úgy gondoltam, hogy ahogy felhúzom a felszínre, megpróbálom alá tolni, hogy elejét vegyem a szaltóknak. Elsőre elvétettem, de még időben visszaengedtem a fenék közelébe. Még két bágyadt kör után újra megpróbáltam.  Sikeresen alátoltam a merítőt. Ahogy belekerült megérezte a bajt, eszeveszettül elkezdett csapkodni, ugrálni. Gyorsan ledobtam a botot, és két kézzel markolva a merítőt a partra emeltem a halamat. Jókora csuka feküdt a fűben a vizes merítőben. Á! Ekkora nem lehet ebben a kis patakban! Gyorsan mérőszalagot keresek kereken 65cm. Gyönyörű három kiló feletti jószág! Szinte félek hozzáérni! Akkora szája van, hogy talán az egész kezem beleférne! Aztán erőt vettem magamon és megszabadítottam a csalitól, elkészültek a kötelező fotók. Az örömöm határtalan volt! Nem is dobáltam tovább, hanem inkább felhívtam Zalán barátomat, hogy elújságoljam neki a nagy fogást.

 

Aztán lassan rendeztem soraimat és újra dobálni kezdtem ugyanott.  Kissé lejjebb dobtam, a csendes rész végén túl. Első két dobásra semmi. a harmadik dobás kissé még lejjebb ment. Éppen beért volna csali a csendes részbe, mikor váratlanul erőteljes kapás. Elsőre éreztem, hogy ez is szép példány, bár jóval kisebb, mint az előző. Rövid huzavona után egy jó ötvenkét centis csukát merítettem. Hihetetlen, de két szép csukát fogtam egy egészen kis helyről! Mivel éreztem, hogy ez a hely már nem adhat többet, továbbálltam.

 

Egy ötven méterrel lejjebb újabb hely. Jó kanyargósan folyik a víz, szemben pedig a patak feléig benyúló nádas fogja vizet. Először az innenső oldalon vallattam a part szélét, de semmi. Közben szemben rablás a csendesben. Rádobtam, de semmi.  Kissé lejjebb is próbálgattam, ennek eredményeképpen jókora kapással egy idei ívású süllő fűzte fel magát a számára igen nagy horogra. Gyorsan elengedtem, közben ismét láttam a rablást szemben.

 

Ismét rádobtam, de nem kellett neki a csalim. Nem adtam fel, visszaküldtem a gumit ugyanoda. Ezt már nem bírta cérnával, félúton odavágott a guminak. Bevágás után rögtön beugrott a sodrásba, és méreteit meghazudtoló módon védekezett. Gyorsan előkapartam a fényképezőt és nyomtam pár akcióképet, mielőtt megmerítettem volna. Ez is olyan jó ötvenegykét centis egészséges példány, gyorsan vissza is engedtem. Dobtam még párat, de hiába így ismét továbbálltam.

 

Ígéretes hosszú szakaszt találtam. Dobáltam, de egyenlőre megszakadni látszik a jó széria semmi kapás! Mentem feljebb, mentem lejjebb, de nem volt több rávágás. Végül a hely legalsó sarkából dobtam szembe a nádcsücsök mögé. Talán a harmadikat dobhattam, amikor végre kapás. A nagy csukám ikertestvére védekezett a horgon. Sajnos jól csinálta, kiakadt a horog. Ezek után hiába dobáltam már. Az utolsó dobással feldobtam a nyerő twister a szemközti fára. Nehezen beszakítom a szerkót, aztán szereltem. Mivel eddig minden halna a szája szélébe akadt a twister megpróbáltam előke nélkül. Kár volt! Első dobásra kapásom volt, de hamar megkönnyebbült a szerkó. Jól van, belátom kell az előke.

Újabb szerelésbe kezdtem. Ezek után viszont már hiába erőlködtem semmi. Apró rablásokat vetem észre a sodrásban. Megdobáltam, hátha…  Talán a harmadikat dobhattam amikor erőteljes koppintásnak vágtam be, de a várt védekezés elmaradt. Ismét egy idei aprócska süllő a lógott a horog végén.  Úgy éreztem elég volt. Miközben pakolásztam azon járt az agyam, vajon lehet a süllőknek nagyobb testvére is itt? Érdemes lenne egyszer a sötétben is megdobálni őket hátha a nagyobbak óvatosak?