Yo-Zurik és a Makádi balinok

Részletek

Írta: Gendúr Viktor

Yo-Zurik és a Makádi balinok

Tavaly nyáron úgy hozta a sors hogy lejutottam Makádra egy hétre nyaralni.  Nem pecázást terveztünk,  inkább a gyerekeknek fürdőzős,  csónakázós,  grillezős pihenést,  de ha már közvetlen vízparton voltam nem hagyhattam ki egy kis pergetést.  Az egy hétből két napot, vagy ha pontosabb akarok lenni, akkor két hajnalt és egy naplementét horgásztam meg, napközben a nagy hőség miatt nem sok értelmét láttam. Közvetlen vízparti házban voltunk, amihez stég és csónak is tartozott, de mivel a stégről is szép számmal tudtam fogni a villámkeszegekből így a csónak használata elmaradt. Első nap eltelt a kipakolással, főzéssel, fürdőzéssel stb. , de a második nap hajnalán kiballagtam a stégre egy csésze kávéval, és egy szál cigivel hogy mit mutat ilyenkor a víz. Hát mutatott!

Amint a kávét kortyolgattam és a cigaretta füstjére bambultam, arra lettem figyelmes hogy kishalak tucatjai ugranak ki a vízből és rebbennek szét, mögöttük pedig egy közepes méretű balin követte őket. Ahogy világosodott a rablások egyre sűrűsödtek, ami igen csak lázba hozott. El is terveztem hogy a következő két napban horgászom, aztán jöhet a pihenés. Érdekes volt hogy amint felkelt a nap és melegebb lett, a balinok teljesen eltűntek. Vagyis ott voltak körülöttünk, napközben még a déli órákban is láttam a stég előtt elúszni kettes hármas balinokat, de nem ettek, pedig a kishalak között úszkáltak. A naplementét is megfigyeltem, és elég biztatónak tűnt, bár nem voltak olyan intenzív rablások, mint hajnalban.

A Makádi Duna-ág

Makádi napkelte

És a naplemente

Megvártam, amíg besötétedik kiélvezve a balinok vadászatának látványát és utána összeállítottam a szerelésem, hogy hajnalban ne kelljen ezzel is szöszmötölni, majd eltettem magam másnapra. A harmadik nap hajnalán már a telefonom ébresztése előtt felébredtem, elkészítettem egy kávét és kiballagtam a stégre. Jól esett a párás hűvös levegő érintése meg a víz a sás és a sokféle fű, fa és virág egybefolyt illata. Leültem a stégre és figyelni kezdtem a vizet de még nem nagyon mozdult semmi, csak egy szárcsa panaszkodott mellettem a nádban. Talán húsz perc telt el, amikor a stégtől úgy tíz méterre felrobbant a víz, és bár nem nagyon láttam hogy ki volt a tettes, mert még sötét volt, de rendesen felspanolt és már mentem is a szerelésért. Fél perc múlva ismét a stégen voltam, és észrevettem hogy egy kicsit elkezd világosodni az ég alja. Most jön jól, hogy este összeszereltem, mert csak egy megfelelő csalit kell keresnem, és már dobhatok is. Kinyitom a műcsalis dobozt,végignézem a kínálatot és végül egy négyes mepps körforgót akasztok a forgókapocsba. Közben, ha lassan is de elkezd pirkadni,  sűrűsödnek a rablások, és most már látom is, hogy balinok portyáznak a területen. Kivárom a következő csobbanást és túldobva rajta, elkezdem behúzni a csalit, ami a stéghez ér sértetlen marad. Következő dobás: semmi. Így ment ez 15-20 dobásig de nem kellett nekik, ezért úgy döntöttem lecserélem. Leakasztom a kapocsról, és ahogy teszem vissza a dobozba, megakad a szemem egy fehér színű 7cm-es Yo-Zuri Slavko Bugon. Bár elég idiótán néz ki, azért egy próbát megér, legalább felavatom. Beakasztom a kapocsba és várok, közben észreveszem, hogy a nap kezd előbújni és tudom hogy csak egy-két órám van hogy fogjak valamit. Ekkor előttem talán három méterre: durrrr! A kishalak ugranak, de repül velük csalim is, és olyan jól sikerül a dobás, hogy amint a vízre ér és elindítom, megint robban a víz. Nagy élmény látni amint csalimat pár centire a víz alatt szippantja be egy balin. Zsinórom megfeszül, bevágás után pedig érzem, hogy ellenfelem elég jól védekezik. Egy kicsit még fárasztom, aztán a stégre emelek egy másfeles őnt. Nagyon mélyre nyelte a csalit így előkerül az ércsipesz és kisebb operáció után vissza is helyezem a vízbe.

Kedvenc balinozó botom

Ez a 2 kg körüli őn,Slavko Bugra csábult el

Út a feneketlen bendőbe

A Yo-Zuri Slavko Bug

 Rágyújtok, hogy a nagy zűrzavart kipihenje a víz, de nem kell sokat várnom mert egy perc múlva megint csattan a víz, egészen a stég mellett. Látom is, hogy egy jó hármas balin tolja a küszöket, de mivel nem sikerül elkapnia egy halat sem, mérgében szinte sorozza a vizet. Bepöccintem elé a csalimat, és ahogy elkezdem húzni a balin eltűnik, de egy pillanattal később a semmiből vágódik elő és megy a csalimnak. Olyan hirtelen bukkant elő, hogy ijedtemben kirántom a csalit a vízből, ő pedig oldalra vágódik és eltűnik a mélyben. Hát ez rendesen elszúrtam, bosszankodtam egy pár pillanatig, de aztán lehiggadtam, mert hát a horgászat már csak ilyen. A következő egy órában fogtam még vagy öt-hat darab egy és másfél kiló körüli példányt. Nagyon jó szórakozást nyújtott maga a horgászat, de ez mellett még az is, amit a harmadik negyedik balin megfogása után észrevettem. A fárasztáskor pocskoló halak hangjára a szomszédos stégeken egyre több ember dugta ki a fejét a nád mögül, a tekintetek rám szegeződtek, majd kicsivel később repültek a különböző műcsalik, köztük kb. 15-20cm-es támolygó villantók. A lelkesedés úgy 10 percig tartott, majd fogás hiányában visszakerültek az úszós készségek, és ez így ment minden egyes általam megakasztott halnál. Felkelt a nap és ahogy melegedni kezdett az idő, a rablások is megfogyatkoztak, de én teljesen elégedett voltam az eredménnyel. Ahogy fogtam a halakat, úgy engedtem is vissza őket, amivel (a tekintetekből ítélve) nem tettem szert túl nagy népszerűségre. Valaki meg is jegyezte az egyik stégről, hogy kár visszaengedni mert csak a kishalakat riogatja és amúgy is szeméthal. Erre csak annyit válaszoltam, hogy amit én fogok azzal én rendelkezem, és az én nézetem szerint ez egy igazán jó sporthal, a te véleményed pedig nem érdekel, és nem is kérdeztem. Hát innentől kezdve nem méltattak még egy pillantásra sem, nem mintha hiányzott volna. Mindegy. Összepakoltam, mert most már igen meleg lett, és elvonultam a ház hűvösebb rejtekébe, és vártam a szürkületet hogy ismét egy pár élménnyel gazdagabb legyek. Gyorsan eltelt az idő és amikor a nap elindult lefelé újból a stégen voltam. Nem volt nagy mozgás a vízben de azért egy-két biztató rablást láttam. Elkezdtem dobálni de meglepő módon egy óra elteltével sem volt rávágásom. Cserélgettem a csalikat, próbáltam mélyebben, felszínen, lassabban és gyorsabban is de így sem jártam sikerrel. Már teljesen rám sötétedett, amikor a stég alól valami elkapta a csalimat, és elemi erővel indult meg a nyílt víz felé. Egy 9cm-es Yo-Zuri SS Minnowra ugrott, de nem tudtam vele mit kezdeni. A bot karikában, az orsóm fékje visít és egy jó tíz méter zsinór lehúzása után botom kiegyenesedik, és érzem hogy halam lemaradt. Előtte és azóta sem sikerült megakasztanom ilyen méretű halat, és azt sem fogom már soha megtudni, hogy mi volt, bár én nagy csukára tippeltem, vagy esetleg harcsa. Kicsit elszontyolodok de a hajnalra gondolva újból visszatér belém a lélek. Összeszedem a cuccot és visszamegyek a házba, majd minden dolgomat elvégezve álomra hajtom fejem. Hajnalban telefonom ébreszt, és a szokásos kávé után már a stégen vagyok. Szerencsére a balinok is hűek szokásukhoz, mert ahogy elkezd pirkadni, egyre több rablást hallok. Itt az idő! Van a dobozomban még egy Yo-Zuri L-Minnow 4,5cm-es változata ezt is kipróbálom. Pár dobás után kopp, a bevágás ül, és már fárasztom is újabb balinomat, legalábbis én annak vélem. Egy kis rugdalózás a horgon, egy két burvány  és már meg is adja magát egy kiló körüli balin. Megy vissza a vízbe és a következő három is.

Yo-Zuri L Minnow

Teljesen egy méret mind, mintha egy ívásúak lennének, és gyanítom hogy a kisebb méretű csali az oka, így hát visszarakom a Slavko Bugot és ezzel vallatom tovább a vizet. Talán tizedik dobásra megint rávág valaki és ahogy elindul már érzem hogy az előbbieknél testesebb hal védekezik a horgomon. Kiélvezem a fárasztás minden pillanatát aztán a stégre emelem a kb. 2,5kg-os balint. Ekkor éreztem, hogy tegnap óta annyi élmény gyűlt össze bennem, hogy szerintem még hetek múlva is ezt fogom feldolgozni. Mivel tele voltam boldogsággal és nyugalommal, úgy döntöttem, hogy ezt a kis maradék időt amit még horgászhatok, csalik próbálgatásával töltöm el. Hát a dobozom tartalmát szinte végigpróbáltam Rapala, Frenzy, mepps csalikkal, de sajnos nem volt nyerő, még csak koppintásom se volt. Az idő kezdett melegedni úgy döntöttem befejezem a pecát, de kíváncsiságból a Yo-Zuri SS Minnowal még dobtam egy párat. Talán két perc telhetett el amikor ismét éreztem a koppintást, és bevágás után ismét kiélvezhettem egy jó másfeles balin fárasztását.

Ez volt az átlag méret

Ez a kölyökbalin sérülten is éhes volt, talán háló okozta a sérülését

Hát a Yo-Zuri nálam letette a névjegyét, mert valamit tud amit más csalik nem. Még három nap volt hátra ezt már a családnak szenteltem, de azért minden hajnalban felkeltem és egy csésze kávé meg egy szál cigi mellett megnéztem a balinok vadászatát, és nehéz volt csak szemlélődőnek maradni. Bár kapitális méretű halat nem sikerült fognom de panaszra semmi okom, hiszen ez a két hajnal annyi élménnyel látott el, ami végül is egész hétre elég lett volna. Idén sajnos anyagi okok miatt nem tudtunk lemenni, de jövő nyáron remélem visszatérhetek és újból átélhetek egy ilyen nagyszerű élménydús horgászatot.

Írta: Gendúr Viktor