Miért pont a sügér?

Részletek

Írta: Gombár Péter

Miért pont a sügér?

Bizonyára minden horgásznak van kedvenc hala. Kinek a ponty, kinek a harcsa, nekem pedig a sügér, ami általában egy lenézett hal hazánkban, a legtöbb horgász csak járulékos zsákmányként tekint rá. Sőt, egyesek kifejezetten kártékonynak tartják, mert megeszi az ikrát és a kishalakat. Emiatt meglehetősen kevesen is vannak, akik célzottan horgásznak rá. Szerencsére. Szerencse egyrészt a kis csíkos útonállóknak, de azon kevés horgásznak is, akik kifejezetten célhalként tekintenek rá.

Több helyen olvastam már, hogy a domolykó mellett a sügér is tipikus kenyérhala lehet a pergető horgászoknak. Relatíve nagy mennyiségben fordul elő, megfelelő csalikkal jól fogható és könnyű felszereléssel igazi élmény a horgászata. Bár alapvetően egyetértek, engem mégsem ez terelt a célzott sügérhorgászat irányába.

Az első csíkoshátúakat még gyermekként fogtam keszegezés közben. Emlékszem, féltem tőle, mert szúrt a hátuszonya, az egyik gyerek pedig azt mondta, hogy még mérgező is. Így felnőtt fejjel már mosolygok ezen, de akkor az ilyen intelmeket még komolyan vettem. Később, már pergetés közben a Hernádon is ráakaszkodott néha egy-egy a kis körforgóra és bár az egyik legszebb halnak találtam, úgy voltam vele, hogy egy domolykónak jobban örülnék. Nálam is csak járulékos halnak számított sokáig, a szemléletbeli változás pedig lényegében a véletlennek köszönhető. Történt ugyanis, hogy tavaly ősszel egy áruházban ráakadtam pici twiszterekre és hozzájuk való jigfejekre. Mivel olvastam már a kis gumik hatékonyságáról, kíváncsiságból vettem belőlük, és az akkor nemrégen felfedezett kavicsbánya-tavon dobáltam őket. A fehér színűek több kisebb balint adtak, miközben sokszor éreztem, mintha a vízinövények mellett húzva valami csipkedné őket, de aztán csak nem akadt soha. A szakirodalom elmélyült tanulmányozásának köszönhetően aztán finomodott a technikám, és végre megfogtam az első tudatos sügereimet. Nem voltak nagyok, sőt, inkább kicsik, de jól szórakoztam velük.

A remek horgászatoknak a tél vetett véget. A holtidőben persze a gumis csaliarzenálom egyre bővült és szorgalmasan olvastam a sügeres szakirodalmat is. Meglepődtem, hogy Németországban rengetegen horgásznak rá és sok weboldal foglalkozik speciálisan ezzel a témával. Most, egy teljes végighorgászott év után már nem csodálkozom ezen, mert megtapasztaltam én is, hogy van kihívás benne. Sok helyen hallottam ugyan, hogy sügért mindenki tud fogni, csak kis csali kell hozzá, de én úgy látom, ez csak részben igaz. Míg a kisebbekre tényleg jellemző, hogy csapatostól támadják az apró műcsalikat, addig a nagyobbak megfontoltabbak, gyanakvóbbak, őket nem könnyű becsapni. Polárszemüveggel sokszor láttam a tiszta vízben, ahogy egy nagyobb példány a csalit kíséri, de nem támadja meg, csak a kisebb. És miért ne próbálnám megfogni a nagyokat? Megkedveltem a sügérhorgászatot, amikor csak tehetem, igyekszem megfigyelni a viselkedésüket és a meretesebbeket is kapásra bírni. A könnyű felszereléssel már egy 25 cm-es hal kifogása is élményt jelent, mivel méretükhöz képest keményen tudnak küzdeni a horgon. A végén pedig nálam nem kérdés, hogy visszakerülnek-e a vízbe.

Úgy tervezem, hogy néhány íráson keresztül szubjektív véleményem és a tapasztalataim alapján bemutatom az általam használt bevált felszereléseket, csalikat és technikákat, amikkel remélem, mások is sikeresek lesznek a sügérhorgászat terén.

Gombár Péter