Mályi-tavi orsóteszt

Részletek

Írta: Sándor Ferenc

Mályi-tavi orsóteszt

Egy ideje tervezem, hogy lecserélem az erősebb pergetőbotomon lévő - egyébként jól bevált - orsót  egy masszívabb, terhelhetőbb gépezetre. A közelmúltban alkalom adódott rá, és hozzájutottam egy igéretes példányhoz. Bár örömömbe egy kis üröm is vegyült, ugyanis az orsó zsinórképe emészthetetlenül randa volt , főleg ha figyelembe veszem az árkategóriáját. Ezt a kis hibát egy vékony alátéttel sikerült korrigálni, úgyhogy semmi akadálya nem volt egy éles tesztelésnek...

... azaz mégis. Kedvenc folyóm, a Sajó jelenleleg ismét árad, így kénytelen leszek a cuccot valami állóvízen kipróbálni.

Egy borongós, szeles, néha esős vasárnap adódott az alkalom, amin természetesen kapva kaptam. Biztos ami biztos alapon bedobtam az UL motyót is, hogy az útbaeső csatornán dobjunk párat. Az ominózus vízfolyáson nem egyszerű már a peca. A víz kristálytiszta, a Sajó által erőteljesen visszaduzzasztva; a halak meg erőteljesen zaklatottak. Még a domiktól hemzsegő medencékben is nehéz volt kapást kicsikarni.

Egy domit sikerült itt fogni, az itt bevált fekete wobblerek egyikével, valamint egy új, kipróbálásra hozott pisztrángutánzatra volt egy pár gyámoltalan kapás és egy süvölvény csuka.

Nem sokat időztünk, az "alibihalak" meg voltak, irány a tó.
Itt a keméynebb cuccot pakoltam össze, csukában, balinban reménykedve - bár elsősorban csak a szerkóra voltam kíváncsi.
Mivel ezt a motyót csak éjszakai wobblerezésre használom, ezért elsősorban ezeket a csalikat is dobáltam. Rapala Jointedek, Salmo Frisky-k kerültek a wolfram előke kapcsába. Nem igazán történt akció, ezért csak próbálgattam, hogy mit bír az orsó intenzív bevontatáskor, valamint hogy milyneket lehet vele dobni.
Elégedett voltam a tapasztaltakkal, de csak nem sikerült felavatni a darálót egy hallal.
Pali is kíváncsi volt rá, ezért elkérte egy pár próbadobásra. A másodikat dobta, és a Frisky7GT-t nagyon gyorsan, balinozós tempóban visszatekerve egyszer csak bevágott.
Mondtam: na ne!
Ezt nem kellett volna, nem elég, hogy nem nekem sikerült a beavatás, még tűrnöm is kellett pofátlan vigyorgását, valamint évődését a nap hátralévő részében.

Kicsit utáltam az orsót (Palit nem kevésbé), nem igazán tudtam megemészteni a hűtlenségét, hogy nem engem segített sikerélményhez. Már megfogalmaztam magamban egy hangzatos kis hírdetést, miszerint : egyszer kipróbált, új orsó, áron alul eladó...

Kedvetlenül, meggyőződés nélkül dobálgattam tovább, de több akció ezen a szakaszon nem volt.

Átmentünk a tó egy másik sarkába. Itt a sekély szakaszon igen intenzív volt a hullámzás a tavon hoszzában végigvágó szélnek köszönhetően. Pali nem bízott ebben a heyben, de én balin szagot éreztem. Feltettem hát egy saját készítésű sneciimitációt, melyet Gpepp Peti egyszerűen szittya wobblernek titulált az ezt megelőző horgászaton. Nem igazán ehhez a bothoz passzol ez a kis karcsú wobbler, féltem is hogy macskát dobok, vagy egyszerűen nem tudom megfelelő távolságra dobni, de aggodalmam alaptalannak bizonyult. Az egyik öbölben, ahol a legvadabb volt a hullámzás a parttal párhuzamosan dobtam, amekkorát bírtam; egy kicsit befelé, de az erős szél még így is kifújta a wobblert majdnem a partig. Ahogy elindítottam -PING!- pendült a kapás. Bemeszeltem egy jót az agresszív kapásnak és egy-kettő kezem ügyében vergődött egy retúr balin.

Egyáltalán nem volt nagynak nevezhető, de legalább a lelki egyensúlyom helyrebillent... nagyjából, merthát ugye az első...

Dobáltunk tovább, nem is kellett sokat várni a következő kapásra, de az lemaradt , bebizonyosodott, hogy merev bot+fonott zsinór nem igazán kompatibilis a szakáll nélküli kis drillinggel.

Ezzel a szakasszal végeztünk is, egy csendes szélvédett öbölben folytattuk, ahol érdemi akció nem történt, csupán néhány pici sügér csipkedte a tőlük sokkal nagyobb csalikat, itt momentán twistereket.

Visszamentünk hát az első, Palinak csukát, nekem bosszúságot adó helyhez. Itt már juszt sem tettem fel bóti wobblert, maradtam az imént bizonyított kis ezüst fahalnál. Ekkor már erőteljesen bukott a nap lefelé, a balinok meg szinte megőrültek. Dobáltam serényen, de kapást nem tudtam kicsikarni. Feltettem hát egy mérettel kisebb szittya wobblert. Közben folyamatosan hajtották a halat. Ezekre a hajtásokra rádobálva először két rontott kapást könyvelhettem, majd jött egy normálisabb, méretes balin. Nem egy kapitális példány, de ez legalább már görbítette a botot rendesen.

Ja, és hogy milyen volt az orsó? Tette a dolgát... és ebben a témában nekem pont elég ennyi.

Írta: Sándor Ferenc

Képek : Suskó Pál, Sándor Ferenc