Visszatérés önmagunkhoz

Részletek

Írta: Szaniszló Zsolt

Nagyban tart még a cserebogár rajzás, amint tehetem lent vagyok a vízen és úsztatom a bogarakat. Az első alkalom sikerén felbuzdulva, hatalmas lelkesedéssel hajtom a halakat.
De, kissé csalódnom kell. Valahogy nem az igazi. Végig járok 20-30 helyet, és örülök, hogyha van 2 kapásom. Azok se túl nagyok, felszíni mozgások meg szinte egyenlőek a nullával. Extrém alacsony a Dráva vízállása, és talán ezért nincsenek kint a halak a széleken, a bokrok, a víz fölé nyúló fák takarásában, vagy kitudja. Nem igazán találom őket.

Barangolásaim során egy viszonylag nyílt terepre visz az utam. Csak pár víz fölé nyúló fa van, azok se túl sűrűk. A sodrás egy kicsit befele indul, megtörik. A hely alatt úgy 50m-ig nincs semmi komolyabb bokor, fa. Csak az alsó részen van egy zátony, akadókkal. De, veszteni nem veszíthetek semmit,  teszek egy próbát fentről. Sokadik úsztatásra valami lecsípi a bogarat, se egy burvány, se egy cuppanás, egyszerűen csak eltűnik. Sajnos azon nyomban vissza is jön a felszínre. Jászra gyanakszom, az szokott ennyire óvatoskodni. Mivel a jász a kedvenc halaim közé tartozik, nagyobb erőbedobással kezdem ostorozni a vizet. De, semmi. Ellenben egy kicsit lejjebb szedésekre leszek figyelmes. Indulok is keresni valami helyet, ahonnét meg tudom őket horgászni. Azt nem találok, éppen csak le tudok állni a vízig, a parti vegetáció is akadályoz a dobásban, de valahogy csak sikerül bedobnom. Első úsztatásra rögtön kapás, ami nem akad. Aztán minden úsztatásra érdeklődő. Van, hogy vagy tízszer jön fel a burvány a bogár alatt, de nem szedi le. Ráadásul a burványokból ítélve nem éppen az apró halak garázdálkodnak, így egyre izgatottabban dobálom a bogarat. Kitartásomat egy domi jutalmazza. De, sajnos ennek hatására a többi tüntetőleg beljebb vonul, 30-40m-re , sőt néha még messzebbről szedegetnek. Nem érem el őket.

Hazafele azon agyalok, hogy hogyan tudnám még messzebbre juttatni a bogarat.
Következő alkalomra egy kristály wagglert kötök a bogár fölé, egy jó méter, másfél méterre felhúzva. Azzal talán majd jobban elérem a halakat. Így vágok neki újból, reményekkel teli.
Most már egyenesen az újonnan felfedezett helyhez vesszem az irányt, a partra érve szinte mindenhol szedéseket látok, így izgatottan szerelek. Első úsztatásra hatalmas fröcskölős burványban tűnik el a bogár, talán egy kicsit túl izgultam a dolgot, mert kissé elsiettem a bevágást, nem akad. Az előjelek nagyon jók, így kezdem azt hinni, hogy végre belenyúltam a tutiba. Ekkor még nem is sejtem, hogy ez koránt sincs így.
Ismét beljebb vonulnak a halak, megint nem érem el őket. Várok, hogy újból dobótávra merészkedjenek, de ekkor is csak érdeklődésig jutok el, meg-meg böködik a bogarat, nem szedik le. Kicsit pihentetem a helyet, hátha találok olyan helyet, ahol ugyanígy szedegetnek, de nincsenek ennyire bent. A többi helyeken semmi, még halra utaló mozgást se látok, így visszaveszem az irányt. Az eredeti helyen még mindig szedegetnek, de most is csak érdeklődésig jutok.
Lassan kezdenek az őrületbe kergetni. Mert, végre megtaláltam őket, ahol csapatosan tartózkodnak, de mégse tudom megfogni őket. Kissé csüggedve, de tovább erőltetem a helyet. Azért is, mert nagyon erős a gyanúm, hogy jászok is vannak köztük. És idén még egy darabot se fogtam belőlük.

Beszerzek egy testes wagglert, mert azzal kidobom a bogarat a világból, és mivel az 50m-es szakaszon lejjebb is szedegetnek, így ha leúsztatom oda, reményeim szerint nem fogja őket zavarni. És közben azon is elkezdek gondolkodni, hogy hogyan tudnám jobban kivédeni az érdeklődéseket, a csipkedéseket, vagyis jobban mondva azokat is megfogni.  Eszembe jut, hogy valamikor csináltam én egy kis pufi fekete wobblert, bár még élővizet nem látott. Hátha működik az is, és annak, ha odacsíp, talán jobban odaragad valamelyik horgához. Így most velem jön az is.

Most viszonylag közelebb szedegetnek, és pár halat látok sima cserebogár dobótávon is úszkálni. Így először natúrban úsztatom. Egy látott balinra rádobok. Egyből rá is mozdul, de csak odacsíp neki. Na ne, már megint kezdődik! De, nem hagyja ott teljesen, újból jön, de megint csak odacsíp, aztán még egyszer, még egyszer, még egyszer....Mi lesz már! Sokadik csipkedés után végre leszedi rendesen, bevágok, végre megvan. Nem nagy, olyan másfeles. Nagyon kellett már, hogy kicsit visszarázza az önbizalmam. A szedések ritkulnak, és legfeljebb csak messze bent van néhány. Felrakom a testes wagglert, azt sikerül eldobnom odáig, de semmi. A szedések is szinte a nullára csökkenek. Felrakom a wobblert, hogy majd hátha, de semmi. Ma lesz telihold. Megvárom, kíváncsi vagyok éjjel milyen aktivitást mutatnak majd a halak. Ahogy kezd feljönni a hold, újból megjelennek a szedések, bár csak minimális. Dobálom feléjük a wobblert, párszor simán úsztatva van is rá kapás, de nem akadnak. Húzva semmi.

Mivel az úszóval kicsit macerásabb volt a dobálás, meg azért elég nagyot csobbant, így legközelebb csak a wobblert viszem. Azzal is nagyobbat dobok, mint egy szimpla bogárral, és sötétben volt is rá érdeklődés. Sajnos napról napra egyre kevesebb szedést látok. De, látok egy balint úszni, odadobom neki a wobblert, de csak aláúszik, megnézi. Úgy látszik nappal nem szedik le, mert jobban látják, mégis csak egy feketére festett fadarab. Kell az a bogár.

Most megint bogarakkal vágok neki, természetesen a wobbler se került ki azért a dobozból. Látok pár szedés előttem, dobom neki a bogarat, és egy bő kettes balin aláfordul, de csak megnézi. Tehát a bogár se kell neki jobban. Szórom a vizet, de mindhiába.
A halak jeleit se nagyon látom már. Hiába próbálkoztam szinte mindennel, a hely valahogy nem akar nekem adni. Talán kicsit túl is erőltettem az elmúlt napokban.
Mivel időm még van, megnézek más helyeket is. Elmegyek a mellékághoz, régen az is adott szépen halat bogarazás idején.  Ráadásul eddigi legnagyobb bogaras domimat is ott fogtam, egy másfeles személyében, és a legtöbb jászt is arra fogtam. De, vajon ebben a kis vízben is tartózkodnak bent halak?

Az egyik jól bevált helyre telepszek le. Úsztatom a bogarat, de egyelőre semmi. Talán még sincsenek itt? Hisz más helyeken sincsenek kint a szélében. Aztán ahogy az egyik leúsztatás után ahogy tekerem vissza a bogarat, és az pattogva szántja a vizet, valami utána rabol. Nosza, indítom újra a bogarat, most az úsztatottat is leszedi, de rögtön ki is köpi. Van még egy érdeklődésem úsztatottra, de sokszor akkor próbálja elkapni, mikor húzom vissza. Na talán itt az ideje a wobbler bevetésének. Hisz úgy próbáltam megalkotni, hogy a vízfelszínt túrja, ami többé kevésbé sikerült is. Igaz a felszínt csak akkor túrja, ha kicsit magasabbra tartott bottal vezetem. De, talán jó is így, hisz tudom a felszín alatt is vezetni, és a felszínen is, ki tudja melyik lesz épp a nyerő. Elkezdem leúsztatni, valaki már ekkor megpróbálja leszedni, nem akad. De, most van kapásom húzottra is, igaz csak egy kisebbet tudok megakasztani, az is lemarad fél úton. De, szinte folyamatosan van rá akció, talán nem is sikerült olyan rosszul. Igaz a várva várt első hala még várat magára. De, az esély megvan rá, hisz tetszik a domiknak. Egy kicsit lejjebb egy szedésre leszek figyelmes, azonnal küldöm is arra a wobblert és hagyom, hogy a víz odasodorja. Ahogy odaér ahol az előbb a szedést látta,, durranva próbálja valami magával vinni. Nem akad. Újabb próba és mintha az elsőt másolták volna le, ugyanaz ismétlődik meg. No majd harmadikra. Lassan leér az ominózus helyre, de most már nem akarja semmi se magával ragadni. Kissé csalódottan kezdem visszatekerni, mikor talán csak egyet fordítottam a hajtókaron és már is egy kisebb ütést érzek, majd megkapom a várva várt rávágást. Akad. Nem is rossz hal. Tör a mélybe, a fék is meg-meg szólal, lassan már előttem kever, igaz még mélyen, mikor már a merítőért kotorászok. El is kell a segítsége, mert meredek a part, még hasalva se érnék le a vízig. Lassan felsejlik a hal, ami már nem a fiatalokra jellemző ezüstösséget mutatja, hanem már a sárgás öreg példányok gúnyáját viseli. El kezdek izgulni, mert a szája szélében a horog, a hal meg a felszínen a fejét rázva próbál szabadulni a horogtól. Izgalmamban túlságosan feltekerem a zsinórt, nem tudom közel húzni magamhoz, kicsit engedek vissza belőle. De, még most se egyszerű a dolog, sőt! Fránya matchbot, túl hosszú, egyszerűen nem tudom normálisan közel húzni vele, hogy a szákot alá tudjam tolni. Már szinte teljesen hátra tartott bottal próbálom a part felé kormányozni a halat. Túl rövid a karom, a bot spiccével beleakadok a fák ágaiba, ha most meglódul a hal....  Így irányítani már nem igen tudom, de szerencsémre, ha nagy nehezen is, de csak sikerül szákba terelnem.
Gyönyörű domolykó. Az akadás miatt kár volt aggódnom, a pici horog mindhárom ága erősen ül a húsos száj szegletében, megérem kiszabadítani., Persze fogó nincs nálam, így fa ág darabbal próbálom kiügyeskedni, ügyelve arra, hogy minél kevesebb sérülést okozzak neki. Nagy nehezen sikerül. Gyorsan fotózom, mérlegelem, mert szegényt elég jól meggyötörtem, és igyekszem minél előbb szabadjára engedni. A wobbler másik horga még mindig a merítőbe gabalyodva, ráérek azzal később is foglalkozni. Beleteszem a merítőbe és úgy engedem le a vízig. Nehezen tér magához, kicsit mozgatom, várom, hogy erőre kapjon, mikor úgy nézz ki, hogy már nem fog a hátára fordulni, kihúzom alóla a merítőt, gyorsan tova is úszik. Remélem egészségesen túl éli a kalandot.
Örömöm határtalan. Eddigi legnagyobb domolykóm, saját csalival, ráadásul ez volt az első partra segített hala. Jól vizsgázott.

Kivágom a merítőből a wobblert és tovább próbálkozom a helyen, de nincs több érdeklődő. Próbálok helyeket keresni arrébb is. De, mivel itt nincsenek kitaposott helyek, így a matchbottal nem egyszerű bekardoskodnom magam bárhová is, vagy ha sikerül is, már nem nagyon merném megkockáztatni a hosszú bottal való dobálást, így nem is nagyon erőltettem. Arrébb megnézek egy kövezést és egy homokpadosabb részt, hátha arra is mozognak a halak. De, csak egy balint látok járőrözni. Húzom neki a wobblert, de úgy nem kell neki. Így megpróbálom csak simán sodortatni a csalit és egyből ledurrantja, persze megakasztani nem tudom. További akció hiányába, lassan visszanézek a domit adó helyre, hátha visszabátorodtak a halak és megint lesznek újabb kapásaim. De, nincs már több érdeklődő. A szél is feltámad.

Hazafele veszem az utat. Még haza se értem, de már eldöntöttem, hogy bármennyire jó móka is a bogarazás, a pergetés mégis csak pergetés. És ugyanazokat az élményeket is képes garantálni,  arról nem is beszélve, hogy sokszor eredményesebb is tud lenni. Kicsit hosszan tartott, de szerintem megérte, mire visszataláltam ahhoz a módszerhez, amit mindennél jobban szeretek művelni. Ez az idő alatt is rengeteget tapasztaltam, de talán még nincs vége az útnak, hisz a műcsalis oldalról még rengeteget pótolni valóm van

Szaniszló Zsolt