Sügér kergetés
- Részletek
- Írta: Sándor Ferenc
Tapasztalások
Az elmúlt időszak nagyon kedvezőtlen vízállása nem igazán kényezteti a folyóvízi horgászokat. Én is egyre többet kényszerülök tavakra, hogy a hőn szeretett domolykóim helyett, sügereket hajkurásszak. Nézzük most meg, az elmúlt időszak élményközeli tapasztalatait.
Apró termetű, meglehetősen agresszív ragadozó. Véleményem szerint sokkal inkább passzol a pergetéshez, mint az abszolút kedvencem, a domolykó. Mivel hajlamos a bandázásra, kimondottan szórakoztató a horgászata, ha az ember fia rábukkan egy étvágyánál lévő falkára.
Méretei révén nem nyújt felejthetetlen élményt a fárasztása, de ha megfelelően finom felszerelést használunk, egy-egy beeső darabosabb példány már tud okozni izgalmas pillanatokat.
Szemei kimondottan nagyok, ez a tény arra utal, hogy azok a zsákmányszerzésben fontos szerepet játszanak.
Tiszta vizű tavakon, ahol én kergetem őket, minden bizonnyal így is van. Ezt támasztja alá, hogy azonos méretű, mozgású csalik között a színek alpján bizony különbséget tesz. És nem csak a sötét-világos-rikító kontrasztra gondolok.
Történt egyszer, hogy az egyik stég elől folyamatosan jött a sügér egy kis arany színű süllyedő wobblerre, mikor a kapások lanyhultak, elmúltak, a hasonló, csak ezüst színű fahal további kapásokat eredményezett. A két csali között a különbség tényleg csak árnyalatnyi.
Nem egy észlény. Ha rájuk bukkanunk, megfelelő a csalink és épp étvágyuknál vannak szinte az utolsó darabig kifoghatjuk a bandát. Ellenben ha zavart, zajos, sűrűn zaklatott a hely - mint mostanában tapasztalható, a beinduló strandszezonnak köszönhetően, már fineszesebbek, gyanakvóbbak; a bedobott csalit az első egy-két bevontatásnál kikísérik, esetleg meg-meg csipkedik, de ugyanazon helyről több akciót kicsikarni nem egyszerű feladat.
Tartózkodási helyei
Szeret takarásban, árnyékban tartózkodni. Többször megfigyelhető volt, hogy a növényzet sűrűjéből, stégek, kikötött csónakok alól rajtolnak ki a csalira - majd ugyanoda menekülnek vissza.
Beszéljenek inkább a képek, néhány tipikus tartást bemutatva:
Kényszerből - mivel nem rendelkeztem alkalmasabbnak tűnővel... no és persze most sem -, a kispatakos ultralight pálcám vittem magammal. A nagy vízfelület, amivel a horgászott bányatavak rendelkeznek azt sejtette, hogy a maga 1,5 méteres hosszával rövidnek fog bizonyulni, de mint bebizonyosodott, nem így lett. Sőt!
Az összsúly, amivel rendelkezik - egy 1000-es nagyságú orsóval párosítva-, valamint a rövidke nyélrész, amellyel ellátták, nagyon könnyed, kényelmes - mondhatni komfortos - szórakozást biztosít. Az alacsony 0-3grammos dobósúly meg lehetővé teszi a lehető legkisebb műcsalik alkalmazását. Akciója révén az emelgetős, ráncigálós - jiggelős - technikához sem tudok elképzelni kezesebb botot.
Zsinórnak 0,18-as monofilt választottam; a halak mérete ekkorát sem indokolna, de a terep elég veszélyes, akadós - így jóval több csali megmenthető.
Kísérleteztem az előző sügeres írásban említett 0,10-es fonott/0,20 fluorcarbon előke szerelékkel, de így már tényleg nagyon rövideket tudtam dobni; a 0,18-as monofillel elérhető távolságnak kb. a felét.
Meg kell még említsem, mint fontos kiegészítőt, a polaroid szemüveget. A mostani magas vízállásnak (tavainkon is!) köszönhetően a fix-, épített stégek víz alatt vannak, némelyiket méterestől magasabb vízoszlop takarja. Elengedhetetlen ezeken a helyeken ez a hasznos segédeszköz ahhoz, hogy a műcsalinkat a legígéretesebb helyen vezessük, annak elvesztésének veszélyét minimálisra csökkentve.
A műcsalikról
Horgásztársaim sikeriből kiindulva az egyik legeredményesebb csali a twister. Fontos szerepet kap a méret - nem mintha a legkisebb sügér is nem rontana neki a nagy csaliknak -, de sokkal eredményesebbek lehetünk a legapróbb gumikkal, kisméretű horoggal ellátott jigfejekkel. Persze szelektálni lehet a nyagyját a nagyobb csalikkal... de én nem mondok le a kisebbek által nyújtott szórakozásról, melyet szapora kapásaikkal okoznak.
Meg különben is; egy esettől - mikor is Peti (Gpepp fórumtársunk) jóvoltából végigpróbálgathattam a csaligyűjteményét - eltekintve inkább szeretem a saját kezem által fabrikált csalikat használni.
Mivel twistert nem tudok készíteni, készítettem helyette jigeket, wobblereket.
Elég sok fahalat megcsináltam kísérletezgetés képpen, több fajta fazont, méretet, színt. Ezen wobblerek közül a lassan süllyedő, karcsú, rángatható, kishalszerű, úgynevezett minnow fazon vált be igazán, 3-4 cm-es hosszban, világos/naturális és rikító színekben.
De a legfogósabb, a legtöbb sügeret adó csali a jig. Még olyankor is lehetett vele kapást kicsikarni, mikor társaim addig bevált twisterei nem igazán hozták a várt eredményt. Csak tudnak valamit az ámerikai pergetőhorgászok.
Hogy miben rejlik fogósságának a titka, azt nem tudom, de tény, hogy nagyon kapós, és nem csak a hagyományos jiggelős technikával.
Készítettem belőle egy extrém kicsi példányt, #12-es legyeshorogra, arany fejjel - elméletileg legyezni. Nos Pali barátom kipróbálta ezt a pici, szinte súlytalan csalit pergetőbottal, úgy, hogy a csali elé egy nagyobb sörétet csíptetet a zsinórra (a szerelék így tulajdonképpen nem volt más, mint egy kezdetleges Carolina Rig) és ezt ráncigálta... nos az erdmény őt igazolta. Igaz nem nagyokat, de nagyon sokat fogott.
Maga a módszer, amivel horgászunk igen aktív, ugyanis a kis pamacsba nekünk kell életet lehellni, ha nem akarjuk, hogy mint egy ázott csutak hasítsa a vizet felénk. Ha viszont eltaláljuk a megfelelő tempót, ritmust, akkor a halak megőrülnek érte.
Sokszor nagyon apró, pár centis pöccintésekkel - tehát nem is igazán rángatva, nem is emelgetve - szoktam vezetni, és van, hogy ezt elég gyors bevontatási sebességgel párosítom. Ha minden jól megy, még azokat a halakat is feldühíti, amik szemmel láthatóan nem éhesek :
Mivel nem szerettem volna ennek a csalinak az előnyeiről lemondani, megpróbáltam másképp kivitelezni, ehhez az ötletet a palmer technikával elkészített marabu sztrímerek nyújtották.
Készítettem egy alapkötést, piros cérnát használtam... de nincs jelentőssége.
Bekötöttem egy fényes farkat, spectra szálakból. E farok hossza kb. mint az alapkötésé.
Bal kezem mutató ujját felemeltem kb a horog öblének síkjába, attól kb. 10 centiméternyi távolságba. Megkerültem a cérnával, amellyel utána "visszamentem" a horogra.
Ezek után a cérnával visszamentem az alapkötés végéig, a cérnából kialakított fül így le lett fixálva a bandázzsal.
A fülbe, az ujjam helyére akasztottam egy dubbingtwistert.
Levágtam egy tincset az eddig bevált anyagból, mely végül is nem egy spéci sztrímer alapanyag, hanem a híres-hírhedt globug alapanyaga, az Egg Yarn. A tincs hossza a farok hosszának kétszerese.
A cérnából kialakított fülbe helyeztem az anyagot úgy, hogy a cérna az anyaghossz közepén helyezkedjen el. Elosztottam a fülben, arányosan, majd elkezdtem tekerni.
Amikor végigértem, a cérna fület lekötöttem, majd az egészet lezártam félcsomóval.
Mivel az eredmény még nem volt kielégítő, elővettem egy fésűt és elkezdtem az egészet hátrafelé kifésülni, kiszabadítva ezáltal a begyűrődött, begabalyodott szálakat.
Meglepetések
A célhalak mellett foghatunk egyéb fajú egyedeket is. Az apró műcsalik elsősorban a naphalaktól szenvednek attrocitásokat. A wobblereket rohamozzák a siheder balinok, kisebb domolykók. Nem egyszer voltam tanúja, amint darabosabb vörösszárnyú keszegek kísérgetik, csipkedik a kis méretű műcsalikat. És bizony bármikor beeshet egy-két megtévedt csuka is, aki nem vesz tudomást arról, hogy mi bizony sügérre készülünk a finom szerelékkel. Bizonyítja ezt Peti esete is, aki egy délután két termetes példányba botlott bele (ne feledjük, ez esetben másak a dimenziók, a sorozatosan fogott 10-20 dekás halakhoz mérten egy kiló feletti, kettes körüli csuka valósággal kapitális zsákmánynak tűnhet... és tűnik is), nem kis izgalmakat, no és persze kellemes élményeket okozva kifogójának.
Az én legkedvesebb meglepetésem egy szép jászkeszeg volt, főleg mivel nem is sejtettük, hogy ilyen is van a tóban.
Hasonlóan szórakoztató pecákat kívánok!
Sándor Ferenc