Gyomorból hörgő malac domolykók
- Részletek
- Írta: Horváth Ferenc
Hajnali háromkor az ébresztő hangjára keltem. Meg kell mondjam nem esett túl jól. Tizenegy is elmúlt mire sikerült elaludnom. Na nem az izgalmak miatt, valahogy azon már túl vagyok, hogy egy peca előtt forgolódjak. Oka az volt, hogy előző nap délelőttje óta fájt a gyomrom. Szokásos rituálék, majd irány a vasút. Gyalog jó fél óra az iparnegyeden keresztül. Amikor hajnali négykor egy borjú nagyságú rotweiler típusú őrkutya gyomorból hörögve ront neki belülről a kerítésnek, akkor csak reménykedni tud az ember fia, hogy nincs “rés a pajzson”. Eközben azon gondolkodsz, ha mégis lenne, akkor melyik botot próbálod a torkán letuszkolni!
Álomból valóság
Zagyvai domolykók és a hand made csalik 2.
Egy tudóssal az Ipoly partján
Mindig nagy álmom volt egy-két kapitális domolykót megfogni, de a zagyvának a felső szakaszán a kis vízhozam miatt ezt nem nagyon tartottam lehetségesnek. Szerencsére az utóbbi két évben ezt megcáfolta szeretett kis folyóm és sikerült is fognom szép példányokat, de az igazán nagyok mindig megléptek vagy éppen én bénáztam el őket. Tegnap viszont szerencsével jártam és végre megfoghattam életem domiját. Na de kezdjük az elején. Nem rég kezdtem el saját magamnak műcsalikat farigcsálni és mivel én már specializálódtam a domolykókra, így megpróbáltam olyan csalikat létrehozni (színben, formában, mozgásban) ami a legingerlőbb lehet a számukra.
A Garam domolykói
Vasárnap reggel volt, negyed öt. Már felkelt a Nap, amikor felébredtem. Ilyenkor, még félálomban szoktam újra és újra megfontolni, hogy neki induljak-e a horgászatnak. Általában az ágy simán győzedelmeskedik a halfogási ösztöneim felett és visszahúz, de kivételesen erőt vettem magamon. Hideg vízzel gyorsan megmosakodtam, hátha segít kicsit felélénkülni, és hogy biztosan sikerüljön az indulás, már húztam magamra a talán már újkorában is halszagú horgásznadrágom, aminek zsebeiben két kis vízhatlan dobozban halkan zörögtek a mostanában legbeváltabb domolykós wobblereim. A lépcsőház állott, meleg levegőjéből, finoman szólva élőhalottként ballagtam a garázs felé, autómba zombi állapotomhoz képest sietősen dobáltam vissza az előző este - feleslegesen - kipakolt horgászcuccom. Siettem, mintha bármit is lekéshetnék, pedig még azt sem tudtam, hogy egyáltalán hova, merre induljak horgászni. Menet közben döntöttem, hogy egy olyan folyószakaszt járok be, ahol az idén még nem próbáltam becserkészni a domolykókat.
Az Ipoly - három szemszögből