"B" Terv

Részletek: Írta: Szabó Zalán

Még tavasszal kaptam egy e-mailt egyik barátomtól, egy általam ismeretlen fórumra invitált. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam a dolognak, megköszöntem a meghívót és rábólintottam, mondván nem veszíthetek rajta semmit. Egy darabig nem is foglalkoztam az oldallal, de azért hajtott a kiváncsiság, hogy miről is van szó, kik vannak itt és miért. Egyik délután amikor meguntam a szokott helyeket a neten, rákattintottam arra a bizonyosra és be kell valljam ott ragadtam. Igaz ekkor még nem volt túl sok tartalom, de gyönyörű domikat, csukákat és más ragadozó halakat találtam, ráadásul mindegyiket pergetve fogták. A gondolataimat közben megzavarta az ébresztőóra, reggel öt óra van, menni kell horgászni. Most nem a szokásos helyek a cél, Miskolc környékére készültem a Pecavilágos srácokkal. Rövid, fél éves internetes ismeretség után úgy gondoltam, hogy ideje lenne személyesen is megismerni az oldal törzsgárdáját és most jött el az idő. Igaz, eredeti terveinket előre nem látható események megbolygatták, de így is megtartottuk a találkozót, csökkentett létszámmal, más helyszínen.

Az álom hamar kiment a szememből, gyorsan összeraktam a cuccomat és Buda felé vettem az irányt. Itt találkoztam Auréllal, és nem sokkal később már az M3-ason száguldottunk Miskolc irányába. Mindketten először vágtunk neki ennek a környéknek, soha nem horgásztunk még itt. Célpontunk kisebb patakok és csatornák voltak, kiváncsiak voltunk, hogy hol fogják a srácok azt a nagy mennyiségű halat. Elsősorban domiban reménykedtünk, de az utóbbi idők hírei alapján, inkább a csukák voltak a realitás. Na de ne szaladjunk ennyire előre, először is egy kocsmánál találkoztunk, ahol rögtön egy meglepetés fogadott. Fefe nem tudott eljönni, de mindenkinek küldött egy saját készítésű “Fefe Speciál” wobblert, micsoda figyelmesség. Aztán a papírmunkát elintéztük, kiváltottuk a megfelelő napijegyeket, utána pedig irány a titkos patak. Igazából leírnám a nevét is a helynek, már nem annyira titkos, meg is kérdeztem legalább háromszor a nap folyamán, de hát ilyen az én memóriám, fogalmam sincs merre jártunk. Persze nem is ez volt a lényeg, sokkal inkább az, hogy hosszasan zötykölődtünk egy igen rossz minőségű töltésen mire a kiszemelt helyre értünk.

Az első hal

Egy híd mellett parkoltunk le, ez szolgált bázisként. Kipakolás közben beszélgettünk, néztük a terepet, hogy mit lenne érdemes próbálni, melyik botot vegyük elő. Egyszercsak csobogásra lettünk figyelmesek, Józsi nem sokat gondolkozott, már az első dobásra megakasztott egy apró csukát. Ennek fele sem tréfa gondoltuk és Auréllal rögtön a nyomába szegődtűnk. Persze nekünk kapásunk nem volt, míg ő már a másodikat is gyorsan partra terelte. Ekkor már nem siettem utána, inkább megpróbáltam megtalálni a megfelelő csalit, azonban a hínáron kívül más nem akadt a horgomra. Igaz a nap egyre erősebben sütött, ilyen időben amikor a víz is tiszta, ritkán tudtam jó eredményt elérni. Egy idő után meg is untam a dolgot, visszamentem a “központba” egy kicsit beszélgetni.

Tábor

Ekkor itt már javában lobogott a tűz és főtt a paprikáskrumpli a bográcsban, Eppusz és Thy szorgosan munkálkodtak, hogy senki ne maradjon éhen. Igaz a többiek szétszéledtek a patakparton, de szép lassan azért szállingóztak is vissza, az ebédről senki nem akart lemaradni. Bár szivesen beszélgettem, de nem akartam azt sem, hogy fogott hal nélkül távozzak, így ki kellett találnom valamit. Messzire nem akartam menni, a híd alatt próbáltam szerencsét. Először a hozzám közelebbi partot pásztáztam át egy kicsi fehér gumihallal, hamar meg is lett az eredménye, határozott kapás után egy kiscsuka rázta ki a horgot a szájából. Újabb érdeklődő itt már nem volt, ezért elkezdtem a szemközti oldalt vallatni. Itt sem telt el sok idő, újabb határozott rávágás. Ezúttal a horog is jól akadt és hamar partra került a tettes, egy apró csuka képében. Megvolt a kötelező halfogás, vissza is tértem a bográcshoz. Az ebéd is elkészült közben és Józsi kivételével már mindenki visszatalált. Egy telefon után azonban ő is jött és megtudtuk a késlekedés okát. Sorba fogta a csukákat, 12db-ig számolta, ráadásul olyan agresszívan ütötték kézzel készült wobblerét, hogy cserélnie kellett, mert már nem úszott normálisan. Hát igen, ezzel a teljesítménnyel simán lehagyta a teljes mezőnyt, a többiek csak 1-2 darabot fogtak fejenként. Az ebéd igen jól sikerült, ilyen paprikáskrumplit már rég nem ettem, ráadásul többféle savanyúság és kenyér is volt mellé. Nem meglepő, hogy elcsendesedett a társaság és a kajára koncentrált, jókora adagokat tüntettünk el.

Kiscsukám

Szombat révén a focibajnokság sem szünetelt, a társaság fanatikusabb része ekkor elköszönt és elmentek a Diósgyőr meccsre, mi pedig újabb esélyt adtunk a halaknak. Most a hídtól felfelé indultunk el, én mindenáron a domolykókat eröltettem, fel is került a “Fefe Speciál” és próbáltam becsapni őket. Hiába jártunk be egy szép szakaszt, halat már nem sikerült fogni, egyetlen gyanús eset volt csak, de csalim horgai éppen össze voltak akadva, így nem is akadt meg semmi. Ezután döntöttünk úgy, hogy újabb helyeket nézünk meg, hátha ott nagyobb szerencsénk lesz.

Peca

Domlykókat sikerült találnunk, több helyen is láttuk őket a kristálytiszta vízben, de természetesen ők is ugyanolyan jól láttak minket, így esélyünk sem volt becsapni őket. Közben a Sajót is elértük, elfogyott a patak, új tervre volt szükség. A napnyugta már nem volt messze, végülis megszületett a döntés, egy újabb patak volt terítéken, megnézzük még a legjobb helyeket.

Aurél és pisztrángja

Többször megálltunk és a csapat nagy lelkesedéssel mutatta meg kedvenc helyeiket. Igaz idő szűkében voltunk már, így csak néhány dobásra álltunk meg és mivel hal nem akadt, gyorsan mentünk is tovább. Következett az utolsó nagyobb szakasz, itt Susi előlépett túravezetővé, megmutatta hogy mivel és hol érdemes próbálkoznunk. Auréllel felváltva dobáltunk és a vezetésnek, helyismeretnek hamar meg is lett az eredménye. Aurélnak egyszercsak kapása lett és fogott is egy sebes pisztrángot. A hangulat eddig is kitűnő volt, de ez után csak tovább fokozódott, hisz sosem fogott még ilyen halat. Igaz a domik miatt jöttünk, de ennek úgy gondolom mégjobban örült. Folytattuk a dobálást és nem sokkal később én is partra segítettem egy pisztrángot apró Hornetemmel. Ezzel véget is ért a nap, megnéztünk ugyan mégegy helyet, de közben besötétedett, indulni kellett haza.

Pisztráng

Úgy gondolom remek napot zártunk, igaz sok halat nem fogtunk, de nem is ez volt a lényeg. Hazafelé Auréllal nem a halakról vagy a patakokról beszéltünk a legtöbbet, hanem vendéglátóink kedvességéről. Az egész csapat azon munkálkodott, hogy jól érezzük magunkat, manapság ritka az ennyire önzetlen társaság, örülök, hogy részese lehetek. Köszi srácok, reméljük lesz alkalom a viszonzásra!

Szabó Zalán
www.szabozalan.hu