Gyerekekkel a vízparton

Részletek

Írta: Pintér Péter

Gyerekekkel a vízparton

Minden rokonom, ismerősöm és barátom tudja, hogy imádok horgászni.  Azt is sokan tudják, hogy három gyönyörű fiúgyermek édesapja vagyok. Azt már kevesebben tudják, hogy a három fiamból a két kisebbik, már rendesen be van oltva a horgászat nevű vírussal. Egészen kicsi koruk óta imádják a vízpartot, a halfogást. Ha tehetem, viszem őket magammal a vízpartra. Mivel a gyerekeknél, a horgászatra való nevelésnél fontosnak tartom a fokozatosságot, ők is a spiccbotos snecizéssel kezdték. Miután már ebben profik voltak jöhetett a keszegek, kárászok aprítása. Az idén aztán nagy fordulatot vett a fejlődésük…

Október elején az utolsó nyárt idéző hétvégén, horgászni indultam a srácokkal. Tudtam, hogy a helyi város melletti vízen telepítés volt, így bíztam a jó eredményben.  Délután kettő körül a vasárnapi ebéd után értünk ki a tóhoz. Csak páran áztatták a madzagot, kevés eredménnyel. Norbert a középső fiam (11 éves), már profi módon segített a cuccok beélesítésében.  Dávid a legkisebbik fiam (9 éves), már tűkön ülve várta, hogy kézbe vehesse a spiccbotját. Lassan összeállt minden. Norbi az idén már a matchbotos horgászmódszer rejtelmeivel ismerkedik, míg Dávid mesterien kezeli a hozzá képest hatalmasnak tűnő 6m-es spiccbotját. Mindkét fiúnak alaposan bealapoztam, majd én is bevetettem azt az egy szem pickerbotot, amit magamnak hoztam.

Feszült figyelem

Egyszer csak elmerült a matchbot úszója. Bevágtam és rögtön éreztem, hogy ponty van a horgon. A lágy pálca derekasan hajladozott. Három-négy perc alatt sikerült merítőbe terelnem a frissen telepített tükröst.

 A kapás pillanata

Az első

Norbi a fogásomtól belelkesedve visszatelepedett a matchbotja mellé. Talán tíz perc várakozás után kapás. A bevágásnál már láttam a bot ívén, hogy újabb ponty van a horgon. A fiam profi módon fárasztott, és hamar ez a tükrös is szákba került.

A kötelező fényképek után folytattuk. Dávidnál közben megérkeztek a pikkelyes halak. Pár kisebb Dévért sikerült fognia. Kezdte mindenki jól érezni magát. Közben pickeremet újracsaliztam. Nem dobtam nagyot, láthatóan előttünk volt egy nagyobb pontycsapat. Norbi mivel nem volt kapása unatkozni kezdett. Birtokba vette a digitális fényképezőmet, és nekiállt fényképezgetni. Kapásom volt pickerre, de a hal nem a várt, ponty, hanem egy gonosz kis törpeharcsa lett. Újracsaliztam, most egy szem zsenge zöldborsóval, és visszadobtam.  Közben a kisebbik szorgalmasan szedegette a halakat. Minden ötödik törpeharcsára jutott egy kis kárász vagy dévér. Nekem csak a csalizásnál kellett segédkeznem. Nincs mese, profi a gyerek. Éppen újabb adag pinkit tűztem neki a horogra, amikor szemem sarkából láttam, hogy mintha megremegett volna picker spicce. Mire végeztem csalizással erőteljesen görbült kis pálca vége. Hoppá, újabb ponty a horgon. A gerinces kis bot hamar felőrölte az erejét, Norbi fiam, ügyesen megszákolta, Dávid pedig magára vállalta a hal visszaengedését. Visszadobtam a pickert.

Norbinak a matchbotra előbb egy dévér, majd egy kárász jelentkezett be.  Ez lekötötte egy ideig, de mivel újabb csend következett, ismét nekem kellett a botjára vigyáznom. Talán negyed óra kapástalanság után ismét lassan elmerült a matchbot úszója. A bevágás után, határozott kirohanással tudatta velem a hal, hogy ő is ponty lesz. Ismét Norbi merítette a pontyomat. Gyorsan lefényképezett vele, majd horgásztunk tovább.

Közben a kisebbik fiam úszója mellett jókora buborékok jelentek meg, amiket ő is meglátott. Szóltam is neki, hogy most figyeljen igazán. Kis várakozás után elmerült az úszó. Dávid bevágott, majd a következő pillanatban valami, szinte a vízig húzta a spiccbot végét. Kapaszkodott a gyerek a botba, amit egy ismeretlen erő megpróbált a kezéből kitépni. Odaugrottam mellé, és szavakkal próbáltam segíteni neki a fárasztásban. Szegényke mind a 25 kilójával fárasztott, azzal a hatalmas pálcával. Mivel láttam, hogy egyedül is boldogul elkezdtem fényképezni a fárasztást, mert éreztem, hogy ezt meg kell örökíteni. Lassan fáradt a hal, de a fiam is.  Norbi már a merítőt szorongatta, de messze volt még a küzdelem vége. Dávid már egészen kipirult arccal, de egyre fáradtabban panírozta a hal kirohanásait, de nem engedte, hogy segítsek. Pár perc múlva már érezhetően fáradt a hal, már láttuk is, hogy egy szép tükrös lesz ez is. Aztán elérkezett az idő. A hal fáradtan felfeküdt, és Norbi már tolta is alá a merítőt. Megvan! A fiam első pontya. Határtalan büszkeség áradt szét bennem. Nagyon megdicsértem, a boldog, de fáradt gyereket. A kötelező fényképek után, úgy döntöttünk ennyi elég volt. Pakoltunk, és elindultunk hazafelé.

Mikor ezeket a sorokat írom, vad északi szél tépi a fák koronáját, és napsütés is már a múlté, vastag felhőtakaró fedi az égboltot. Véget ért a vénasszonyok nyara. Jönnek hűvösebb őszi napok. Visszavonhatatlanul vége a nyárnak. Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült az utolsó horgászatunk. Lassan más horgászmódszereké lesz a főszerep, de Norbert fiam, már élénken érdeklődik a pergetés műfaja iránt...

Írta.: Pintér Péter