Egy csöppnyi kék

Részletek: Írta: Marcsó Zoltán

Egy csöppnyi kék

Korábban már írtam „kedvenc” wobbleremről, egy 3 centis, ezüstös, igazi „balingyilkosról”. Ő azóta átadta csalis dobozomban foglalt helyét a következő generációs csalijaimnak és megbecsülve, egyfajta totemként lóg parafatáblámon. Szeretném bemutatni a méltó utódját, ami egy rövid tavaszi-nyári szezon alatt magasan túlszárnyalta elődjét. Az ugyancsak 3 centiméteres aprósággal nem tudtam hibázni, ha a partszélben ivadékhalakra vadászó balinokat akartam becserkészni.

A szó szerint csöppnyi, fürge mozgású csalinak egyszerűen nem tudtak ellenállni az éhes ragadozók.

Még az arasznyi tiszai sneciken nevelkedett, nagyobb balinok is mohón szippantották torokra a kis wobblert.

Rengeteg halat sikerült vele fognom, nem is szívesen cseréltem le, még akkor sem, amikor egymás után kétszer rontott rá egy csuka. Bizonyára feltett szándéka volt, hogy megfosszon a balin cimboráit őrületbe kergető kis kék valamitől. Szerencsére fiatal volt még és tapasztalatlan, így nem csoda, hogy második orvtámadása a szárazon ért véget.

A kis csalit innentől kezdve még jobban becsültem. Fogtam vele balint nappal, fogtam vele szürkületkor…

Fogtam vele sügeret is,hol vízközt gyorsan húzva,…

… hol szürkületben a parszélt vallatva, ilyenkor általában többet is.

Majd újabb csukák próbálták elvenni tőlem legújabb „kedvenc” wobblerm. Nem sikerült, így sok-sok fenekeszeggel vívhattam, nevükhöz méltó kűzdelmet. A csalihoz illő „pilicka” botomat egytől-egyig karikába hajtva szólaltatták meg a vékony damil miatt lazára állított fék fülemnek oly kedves zizegését. A fröcskölős csaták végén pedig, visszaengedéskor új erőre kapva, talán még győztesnek is érezhették magukat...

Marcsó Zoltán