f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

A szegmens

00 Előszezon az Ipolyon

Első vers: a misztifikáció-gyanús filozófiai alapvetés.
A szegmensre nincs egzakt definíció, mert a szegmens egy komplex életérzés, és még attól is több. Egy a tudattól, a materiális világtól független, az ésszerűséggel párhuzamos, de az agyon-unott közhelyekre fittyet hányó valóság. Lényegébe éppúgy beletartozik a sajtóban is megtalálható tényektől kezdve, a közhiedelem szerinti vélekedéseken keresztül a horgászatról általunk vallott igazságig minden, és még ettől is több: a vizek, a halak, a felszerelés, a technika és a társak…
Ez tehát a szegmens, mely öröktől fogva létezik, részei vagyunk, végletesen relatív, és az idegen kutakodó elemzések górcsöve alól amőboid tulajdonságai révén mindig kicsúszó entitás.


Mi horgászok eleve úgy születünk, hogy világra jövetelünk ténye automatikusan aktivál bennünket a szegmensben. Minden, ami ettől fogva történik, az egy elmozdulás a szegmensben. Léteznek események, melyek csak horizontális elmozdulást jelentenek, mintegy az igazodási pontok feltérképezése, vagy épp csak a felszíni cukormáz nyalogatása, de bizonyos, hogy vannak egyéb tényezők is, melyek határozott vertikális elmozdulást bizonyítanak. A közhiedelemmel ellentétben a tenkara módszer kalandvágyból történő kipróbálása még nem jelent bizonyítottan vertikális elmozdulást a szegmensben, de az tény, hogy meghatározó része a szegmensnek.
A kezdeti zavarkeltés után (melyben én személy szerint igenis mélyen hiszek) a továbbiakban szeretnék megosztani néhány a közelmúltban megélt élményt.
Előrebocsátom, hogy szerintem az Ipoly április vége felé kezd beindulni, addig a horgászt inkább csak a vére viszi ki ipolyozni, mert komoly eredménnyel nem kecsegtet. Ez alól kivétel, hogySzkálycsi és Joci két hete egy eredményes napot zárt az Ipolyon, mindketten tizensok jó halat vehettek kézbe. Mondhatnám, hogy ezzel ők a szegmens egy magasabb vertikumába szálltak, de az ez időszakban szokásos eredménytelen pecák miatt inkább úgy fogalmaznék: lehetőségük volt egy a szegmenshez képest párhuzamos valóságban kipróbálni magukat, és ott komoly eredményt felmutatni.

Második vers: a nap, amit agyoncsapott a segítő szándék.
Április 20. vasárnap. Joci, Skill és Gpepp társaságában próbáltam meg aktiválni magam a szegmensben. Úri dolgom van, ha az Ipolyon pecázunk, mert ilyenkor általában a ház előtt vesznek fel a sporttársak. Gpepp később érkezett, ezért Jocival és Skillel az épp szellőztetési fázisban lévő friss kolbászt kóstolgattuk. Időközben kipakoltam a cuccot, hogy ha Gpepp beesik, már össze legyen készítve minden. Mikor végül is az indulásra került sor, Joci könnyfakasztó előzékenységgel felnyalábolta a cuccom felét, és kivitte a gépjárműhöz. Én még valamit beszuszakoltam a hátizsákba, és a bambák optimizmusával orcámon elindultam utánuk. Ekkorra Joci verdája már minden holmit elnyelt (legalábbis én azt hittem), én lazán beraktam a hátimotyót, és elindultunk. A célállomás az ipolytölgyesi vízmérce volt. Az autóból kiszállván összetoltam a botot, felcsavartam az orsót, befűztem a zsinórt, majd kérdőre vontam Jocit, hogy hol találom a pergető táskámat. Kisvártatva kiderült, hogy az bizony otthon maradt. Mikor eljutott a tudatomig, hogy ott állok egy megveszekedett műcsali nélkül, annak ellenére leszereltem, hogy több felajánlás is érkezett, mely szerint használhatom az övéket. Minden apró részletet nem tehetek közzé, mert annak jogkövetkezményei lennének, de legyen elég annyi: eldöntöttem, hogy én majd kísérem őket, drukkolok, szivarzok, és príma fotókat készítek a fogott halakról.
Kellemetlen idő volt, többször szemergett az eső, és imádott halaink sem voltak fotózkodós hangulatban. A délután folyamán kétszer 3-5 percre elkunyeráltam egy botot, hogy valahogy kibírjam a magam hitvány helyzetét, de a nap kevés eredményt hozott.

01
Az a három, akik exponálták magukat a szegmensben

 

Átlagos, mondhatjuk papírforma előszezonos ipolyi peca volt, csak kevés és kis hal esett, de ezek felértékelődtek annak tudatában, hogy az évnek ebben a szakában minden hal ajándék.

02
Gpepp első fogása, egy átlag domi


Szép környezet, vadon termett hal, aktív természet-közeli horgászstílus. Ezek a tényezők és körülmények teszik, hogy a kapásszegény időszakban egy ilyen fogás is vertikális elmozdulást jelent a szegmensben. Sajnos ezen a napon sok halas képet nem sikerült készíteni, ezért az erről a napról szóló memoár soron következő képeivel inkább csak a hely, a módszer hangulatát igyekszem átadni, és magunkban felidézni.

03
A civilizáció határán


Ezek ugyan nem Armstrong lábnyomai a Holdon, hanem Skillé az Ipoly parton, aki előtt ezen a helyen őzek, rókák, és/vagy ki tudja milyen lények jártak utoljára. Szerencsére erre a környékre nem jellemző, hogy üres etetőanyagos zacskók, csontis- és sörös dobozok hevernek szerteszét…

04
A folyó is él, a saját partját eszi: homokot, köveket, fákat

 

05
Itt kevés a kialakított horgászállás


Sokszor ilyen kicsi helyekre kell lemászni, hogy az előttünk lévő szakaszt meghorgásszuk. A felületes szemlélődő talán észre sem veszi a sapka feliratát, de mi tudjuk: ez olyan valami, ami a szegmenst vertikálisan pásztázó útkeresők számára fontos tájékozódási pont lehet. Joci korábban interpretálta már egy zsengéjében, mit jelent „tartozni valahová”. Itt is, most is, ismét és újra: szeretünk Joci!

 

06
Vajon melyiket tegyem fel?


Van, amikor egyetlenműcsalival végighorgászhatunk egy napot, mert úgy eszik a hal, hogy szinte csak a bevágásra és a fárasztásra kell gondot fordítani. Más napokon meg minden tíz dobásra más cuccot szórunk, mert valahogy egyik sem tetszik a halaknak. A nem-pergetőember azt hihetné, hogy a megfelelő műcsali kiválasztásához vezető keresgélés, próbálgatás, csak szánalmas tántorgás a szegmensben, de mi tudjuk,ahhoz hogy a szegmens magasabb fokára hágjunk, annak ez elhagyhatatlan előfeltétele.

 

07
Madár-lakta löszfal alul befolyó rétegvizekkel

 

08
Egyenletes part


A víz fölé növő fák alatt nyárra már felsorakoznak majd a halak, a fáról hulló táplálék reményében.

09
Nap végi „csak-azért-is” halam


A nap végén a kocsihoz tartva még vártunk Jocira a vízmérce alatt. A nap lemenőben volt, a rovarok a vízfelszín közelében szálltak, és mindenhol lehetett látni szedéseket. Egy kicsit elkértem Skill motyóját, hogy legalább exponálhassam magamat én is a szegmensben. Nagyjából az ötödik dobásnál elnehezülő kapásra húztam be. A finom Privi bot előttem addig ismeretlen volt, így nem nagyon tudtam besaccolni halam méreteit, de inkább 30 centi alattira saccoltam. Rövid fárasztás után megmutatta magát a hal, és meglepődtem a méretén. Centi ugyan nem volt nálam, ezért arasszal vettem méretet. Nagyjából 41 centi lehetett (illetve remélem, még most is annyi).

Harmadik vers: amikor én is rendesen pecáztam.
Április 26. szombat. Szkálycsi, Insulator és Skill társaságában három falut horgásztunk keresztbe és kasul azért, hogy a nap végén négyen öt fogott halról beszélgethessünk.
Ipolydamásdon kezdtünk Szkállyal ketten, és ott csatlakozott hozzánk a két tettestárs. A falu feletti pályát szórtuk nulla eredménnyel. Nem sokat teketóriáztunk, felmentünk Letkésre a híd környékére. Én a híd feletti részt választottam, gondolván, hogy a keresztkövezéstől le a hídig megszórom a jól ismert helyeket, azokról biztosan le lehet szedni pár halat. Két pergető sporttárs már horgászott ezen a szakaszon, de ez nem vette el e kedvemet. A keresztkövezés alatt száz méterrel mentem be a vízbe, és fölfelé haladva vallattam a helyeket. Kapás nélkül haladtam felfelé, egészen a kövezésig. Csak annyi említésre méltó történt, hogy egy műcsalit elveszítettem. Általában két műcsalit veszek ki a dobozból,az egyikkel horgászom, a másikat vagy a számban tartom, vagy – mint most – a mellényen lévő ércsipeszbe csíptetem a horgát. Na, ezúttal az ércsipeszbe csíptetett horog kiszabadult, és elveszítettem egy új Hornet 4 BT wobblert, amit fájdalmas veszteségként éltem meg.
A keresztkövezésnél csatlakozott Skill, én a kövezés alatt dobáltam, ő felette. Az elhúzó víznek majdnem a sodorvonaláig be tudtam gázolni, és a szemközti part melletti kis tükrösöket dobáltam szisztematikusan. Nagyjából méterenként végigszórtam az előttem lévő szakaszt legalább kétszer, de bíztam a sikerben, ezértharmadszor is rápróbáltam. Így esett, hogy akasztottam egy pompás 44 centis domolykót. A damásdi pálya süketsége miatt a kocsiban hagytam a fotómasinát, ezért erről a halról csak az élmény maradt meg. Röviden viccelődtem Skillel, hogy ez egy „Internet 53-as”, mert az emberben néha felmerül egy Interneten lévő kép láttán, hogy a hal lényegesen kisebb, mint amekkorának a horgász beállítja. A halam egy LuckyCraft CRA-PEA 35 milliméteres zöld hátú wobblerre jött, és elég harciasan küzdött.
Említésre méltó még, hogy tanúi lehettünk márnák és domolykók vonulásának, melyek a szlovák partnál küzdötték fel magukat a keresztkövezés fölé olyan kicsi vízben, hogy csak az oldalukra fordulva fértek el.
Itt már nem fogtam több halat, de a kocsihoz visszaérve megtudtam, hogy Skill fogott egy jászt. Én ugyan az Ipolyon jászt még nem fogtam a sok év alatt, de Skill, az igazi jász, sőt minden jászok jó ismerője olyan biztos pont a mátrixban, hogy ezek után máglyán is vallanám: van jász az Ipolyban.
A következő pálya Vámosmikola volt, a vízmércénél álltunk meg, innen én felfelé indultam Insulatorral. Van egy kedves helyem, kiszélesedett lassú szakasz után egy elkeskenyedő kavicsos-köves sellős, láthatóan lejtő pálya, ami már több jó halat adott eddig: domit, márnát, paducot. Szokás szerint először a keskenyedő elvágó vizet dobáltam meg, aztán gázolva felfelé mentem a széles lassú részen a szemközti fák alá dobáltam, de nem jött érdeklődés. Végül a sellős húzós pálya került sorra. lefelé dobáltam, és legyezőszerűen végigpásztáztam a területet. Egy szürke hátú csontszínű SalmoHornet 4 SR (ShallowRunner) wobblert használtam, mert ez nagyon jól bírja a húzós vizet. Ilyen sebes folyásokra jó még a SalmoTeno is, csak az nem volt nálam.
A nap halát jó tíz méterrel magam alatt a szemközti part közelében akasztottam, a kapás vehemens volt, a hal sodrásnak lefelé indult el. Pozíciómból adódóan nem tudtam jól irányítani, így azt sem sikerült elérnem, hogy felhozzam magammal egy vonalba. mivel folyamatosan a halra kellett figyelnem, nem akartam a húzós vízben, köves mederben elindulni lefelé a hal után, mert az elég veszélyes vállalkozásnak tűnt volna.
A finom cuccot komoly terhelés érte. A botom karikában, eleinte gyakrabban veszítettem több zsinórt, mint amit sikerült visszanyernem. Ahogy a hal fáradt, egyre nehezebb volt úgy pumpálni, hogy a fék ne adjon vissza a zsinórt, így eleinte az ujjammal fogtam le a dobot, majd mikor már elkészült erejével a hal, és csak magamhoz kellett húzni a sodrással szemben, beszorítottam a féket, a visszaforgás gátlót kikapcsoltam (de jó, mert kétszer is kellett egy kis zsinórt adnom), és úgy folytattam az akciót. Insulator valamivel alattam volt, de feljött hozzám, hogy segíthessen ha kell, és készítsen pár fotót. Jó is hogy ott volt, mert végül ő szákolta meg a halat. Fárasztás közben és még akkor is, mikor megláttam a vízből kiemelt száját, azt hittem életem domolykóját fárasztom. Végül nem volt csalódás, hogy balin, mert életem egyik legjobb fárasztása volt.
A hal teljes hossza 65 centi, farok nélkül 55 centi. A bot 0-9 grammos JAXON Perseus, 0,08 mm Nanofil zsinór 0,20 mm Nevis fluorokarbon előkével.

10

Ő és én.


Tenx Insu, tenx Ipoly!!!


11
A cucc pihen


A sárga gévagomba, amit a környékiek csak fűzfagombának hívnak. Most kezd nőni, és frissen jó illatú, stabil állagú, roppanós húsú gomba. Jóízű étel készíthető belőle. Az emberek úgy járnak gyűjteni, hogy egy hosszú botra erősített kést is visznek, mert gyakran kézzel elérhetetlen magasságokban terem. Emlékszem, egyszer a környéken horgászva egy helyi gombagyűjtővel találkoztam. Mivel épp nem nagyon fogtuk a halat, próbáltam némi hasznos információt szerezni tőle. Az ember nem bizonyult közlékenynek, de éreztem, hogy tud egyet, s mást. Mikor már minden próbálkozásom dugába dőlt, megkérdeztem mit gyűjt. Egészen véletlenül az egyik horgászállásnál a fűzfa törzsén derékmagasságban még a fenti képen láthatónál is nagyobb friss gombatelep volt. Mondtam az embernek, hogy az ösvényről nem látszik, de ha lejön ide a partra, akkor innen nem messze megtalálja. Emberünk elégedett lehetett, mert visszafelé teli vödörrel jövet magától megállt nálunk, és további faggatás nélkül kaptunk három-négy tanácsot a hellyel, csalival kapcsolatban. Azóta mikor ilyen gombát látok, mindig eszembe jut két dolog: ez az ember, akit a gombával szelídítettem meg, és az, hogy egyszer megkóstolom a nagy gévagombát.

Hát hirtelen ennyi.
Hogy a fent említettek közül mi jelent vertikális elmozdulást, és mi volt csak horizontális rugózás, tántorgás a szegmensben, arra majd a jövő ad választ, és persze Te, ó nyájas Olvasó.
Igen Te, mert ha az olvasásban eljutottál idáig, az azt jelenti, hogy része vagy a szegmensnek.
(Halmschlager Márton)