Kis tó, nagy keszeg

Részletek

Írta: Nagy Gabor

Találatok: 6763

A méret igen is számít …

Elsősorban a rabló halak bűvölnek el igazán… Azt hiszem ez annak köszönhető, hogy munkámból kifolyólag négy-öt óránál többet csak ritkán tudok a horgászatra szánni. Manapság már a helyhez kötöttebb pontyozással, keszegezéssel szemben, a halak keresését – a pergető horgászatot – részesítettem előnyben. Persze vannak kivételek, mint ahogy az pár hete is megesett velem. Éppen egy internetes horgászportálon keresgéltem Péter barátommal, amikor megakadt a szemem egy képen, ahol egy horgász közel három kilógrammos dévérrel pózolt.

Eszembe jutottak a gyerekkori keszegezések, ahol édesapám lelkesen tanított engem és testvéremet. Spiccbotot ragadva akkoriban könnyedén lehetett fogni a szirmabesenyői tavakban a másfél-két tenyeres fehérhalakat. Azóta belőlem is méretes férfi cseperedett, és nagy ember nagy halat akar fogni… De hol tudnék kiló feletti keszegeket a szákba terelni? Péter érkezett a segítségemre, aki elkalauzolt egy Miskolchoz közeli magánkezelésű bányatóra, ami különösen híres a nagytestű dévérkeszeg állományáról.

Az előkészületek

A horgászat előtti napon felkerestem az egyik közeli horgászboltot, hogy felfrissítsem a finomszerelékes horgászkészletemet, majd a csonti és csalogatóanyag megvétele következett. Etetőanyagból a régen jól bevált vaníliás aromával ízesített keszegező keveréket választottam, hiszen gyermekként is az anyu konyhájából kicsempészett vaníliás cukorral turbóztuk fel az etetésre szánt darát. Péter, tapasztaltabb keszegező révén, egyedi keveréket készített, aminek az összetételét szigorúan titokban tartotta, és később is csak annyit sikerült kiderítenem, hogy különböző ízesítésű nápolyi őrlemény az alapja. Talán majd egy másik írásban megosztja velünk ezt a titkát, mert előre elárulom, hogy keveréke valóságos mágnesként vonzotta a dévéreket. Még akkor este bepakoltam az aputól megörökölt feeder-botokat, és mint minden horgászat előtt, izgatottan tértem nyugovóra.

Bevetésen

Másnap hajnalban már a tópartról nézhettük meg a napfelkeltét. Kipakolva az első dolgom az etetőanyag bekeverése volt. A keveréken kívül konzervkukoricát és élő csontkukacot is kevertem hozzá, hátha ezzel elcsalom a Péter etetéséről a halakat. Érdekes, hogy mindig van bennem egy természetes rivalizálás a társammal szemben, de a versengés fokozza az izgalmakat. A végszerelékek elkészítésében erősen lemaradtam, mert mire bevetésre kerültek a feederek, Péter már a második tenyeres keszeget tekerte ki a partra.

Nemsokára nálam is kapás jelentkezett, és bevágás után azonnal éreztem az ellenállást. Már a fárasztás első pillanataiban éreztem, hogy nem keszeggel van dolgom, mert ellenfelem igyekezett a meder fenekén maradni. Persze nem volt sok esélye annak az alig negyven dekagrammos ezüstkárásznak, de a horogszabadítás után azonnal visszanyerte szabadságát. Már éppen akartam szólni Petinek, hogy hol vannak azok a híres dévérek, amikor emelőkapás jelentkezett az általa használt match úszón.

Bevágás után a finom pálca görbülete jelezte, hogy nagyobb halacska van a horgon. Rövid idő elteltével a hal feladta a küzdelmet, és a vízen felfeküdve megszákolhattuk az első kiló feletti keszegünket. Megállapítottuk, hogy a fárasztás élménye nem volt a legizgalmasabb, de a hal látványa kárpótolt mindenért. Ahogyan édesapám mondotta volna, igazi szívlapát formájú dévér volt. Újracsaliztam, és egy közeli padkára ejtettem be a csemegekukoricával, és csontival szerelt horgaimat. Nem kellett sokáig várnom a kapásra, de az óriás keszeg még mindig váratott magára. Mialatt horgásztársam három szép keszeggel is pózolhatott a fényképezőgép előtt, nekem néhány kárászt és két pontyocskát sikerült fognom.

Az utolsó horgászatra szánt órát még mindig fehérhal nélkül kellett elkezdenem, de szerencsémre Péter megsajnált, és etetőanyagából egy félmaréknyit beletömött a feeder-kosaramba. Émelyítő édes szag csapott meg, amikor közelebbről megvizsgáltam a masszát. Hát igen, a keszeg bizonyítottan édesszájú hal. Az eddig meghorgászott etetésemtől picit messzebb dobtam be a szerelékemet, és néhány perc után átélhettem egy nagyobb dévér fárasztásának nem éppen izgalmas pillanatait. Sajnos a jó társaságban az utolsó percek hamar eljönnek, így be kellett fejezni a horgászatot.

Következtetés

A pakolás közben mindig van ideje a horgásznak, hogy elgondolkozzon a arra a következetésre jutottam, hogy ha kizárólag keszeget szeretnénk fogni, akkor használjunk nagyon édes aromát, a lehető legfinomabb szereléket készítsük el és, amennyiben hosszabb ideig nem jelentkeznek a halak, akkor egy technopufival érdemes megemelni a csalinkat.

Nagy Gábor