f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Két nap, avagy sügérinvázió a Balatonon

00 Két nap, avagy sügérinvázió a Balatonon

Érdekes és tanulságos horgászatokban volt részem október havában 24.-én és 25.-én. Két nap szabadságot kaptam, melyből az egyiket teljes mértékben a horgászatnak akartam szentelni, és mivel az igen jól sikerült, ezért a másik napból négy órát sikerült elcsenem, eme számomra igen fontos szenvedély, vagy őrület, vagy hívja mindenki, ahogyan akarja részére. Mivel a keddi otthoni munkához ki kellett bérelnem egy nagy teljesítményű bontókalapácsot, ezért megint kölcsönkértem sógoromék autóját, kiemelten figyelve arra, hogy jól elzárjam a forgalmi engedélyt, tanulva a korábbi esetből.

 

Bár az időjárás nem éppen úgy alakult, ahogyan azt előző héten jósolták, de egy mindenre elszánt pergető horgászt ez nem rettenthet vissza, vízálló ruha – bakancs – sapka, és kész a védelem. Reggel hétkor már Tihanyban voltam, a tervem az volt, hogy végigjárom a kedvenc mólóimat, kimerem a csónakot, és csukázok egyet a kövezésnél. Mikor leértem az időnként szemerkélő eső mellett erős szél és hullámzás fogadott.

01

 

Próbálkoztam egy darabig mindenféle csalival, de eredmény nélkül. Annyi eredménye volt azért a dolognak, hogy a nem régen tesztelésre kapott kanalakból egyet beszakítottam. A múlt héten beújított kis balinos wobblerek igen jól úsztak, jól verettek és jól is dobhatók, csak hát balin az nem volt sehol sem. Nem volt más hátra, irány Csopak! Ott vettem csak észre, hogy a kulcs otthon maradt, de, ha már ott voltam bemásztam, hogy kimerjem a csónakot. Szomorú látvány fogadott, de erre készültem. A szakemberek szerint elégséges vízszint elég durván néz ki mifelénk az északi parton. A fehér csónak mögötti szűk folyosón kellene kijárnom, csak éppen elfogyott belőle a víz. Vajon miért érzem azt, hogy a csukaszezon ellenére idén már nem kell, hogy kievezzek innen.

02

 

Ha már ott voltam körbe néztem. Ahogy mentem a nagy stég irányába, egyre mélyült a víz. Az egyik csónak előtt két csuka állt a vízben. Csendesen kimentem a botokért. A 2,10-es daiwa kapcsába már be is akasztottam kedvenc színezetű kopytomból az utolsót, de mire visszaértem hűlt helye volt a csukáknak. Gondoltam, hogy, hátha megláttak és mélyebbre húzódtak, ezért az ágak - bogak közé engedtem a kis gumit egy nagyobb tisztásra. Még le sem ért a fenékre, amikor ütést kaptam, de nem akadt meg. Gondoltam ott van az a csuka, így engedtem is vissza. Brutális ütés volt az eredménye, de nem csuka volt a tettes, hanem életem legnagyobb 23 centiméteres sügére.

03  04

 

Eszméletlen milyen szép volt. Nyáron mennyit kínlódtam a móló mellett, hogy legalább hasonló méretűt foghassak. Nem volt sok idő gondolkodni, vallattam tovább a vizet, de csak ütésekig jutottam. Gondoltam túl nagy a csali, így felkerült a kis kopyto, ami sorra hozta a kisebb sügéreket.

05  06

07

 

Nem sokára felkerült egy másik színkombináció, aminek a sügérek nem tudtak ellenállni.

08  09

Aztán jött a kisméretű fehér twister, ami szintén nyerőnek bizonyult a kis csíkos útonállók sorozták rendületlenül.

10  11

 

Nemsokára egy a nyáron beszerzett csali a berkley nymph csalija mellett döntöttem és nem bántam meg egyáltalán a döntésemet. Innentől elég sokáig ezzel a csalival horgásztam. A kisebb nagyobb jószágok sokszor torokra szippantották a soklábú a vízben igen jól mozgó aprócska csalit.

12  13

14  15

16

 

Ezután folyamatosan cserélgettem a különböző csalikat, szinte mindegy volt mi került a kapocsba, a csónakok alól, mellől, a nádasok tövéből, stég lábától, elhalt ágak nádak közül folyamatosan támadták a kis csíkos rablók a műcsalijaimat.

17

18

 

Egy bánatom azért volt, ha ilyen élménypeca mellet lehet ilyet mondani, nem sikerült több igazán nagyot akasztani, bár a 15-18 centisekből akadt nem egy darab, az igazán kicsiket pedig fénykép nélkül gyorsan visszaengedtem. Egy nagyra azért volt még esélyem. Kirontott az egyik csónak alól, de megláthatott és pucolt is vissza azzal a lendülettel. A második napon derült csak ki, hogy mekkora különbség van tiszta és zavaros víznél a fogott halak méretében. Ugyanis az első napon az ágas bogas helyek kivételével le lehetett látni a fenékig, és ezeken a részeken volt csak kapásom, a kisebb vízmélységnél egyáltalán nem. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a tiszta vízben seregszemlére gyűltek a sügérek a csali körül azon tanakodva, hogy támadjanak e! Ilyenkor megemeltem a csalit és azon izgultam, hogy: Jaj csak a legnagyobb kapja el! De általában nem így volt, sőt volt, hogy a csoportot megelőzve a semmiből kirontó „nevető harmadik” volt a befutó.

Mivel igencsak megéheztem és az eső újbóli eleredtével kicsit hanyatlani látszott a sügérek kapókedve, ezért megettem két szendvicset és átvezettem a kövezésre, hogy csukázzak egyet. Ott aztán igen szomorú kép fogadott, a kövezéssel határolt öblökben alig volt víz. A képen látható tuskóra csak csízmába lehetett eddig beállni. Elég jól érzékelhető, hogy jelen esetben erre nem igen volt szükség.

19

 

Ezen a helyen pedig az idei április elsejei csukázás alkalmával bele is csúsztam a vízbe, mert a beton peremen is állt a víz. Hát most víz sem igen volt!

20

 

Ha nem lesz csapadékosabb az ősz vagy a tél, akkor nagyon megsínyli ezt az élővilág a következő évben. Ha tovább folytatódik az apadás – apasztás, az a nádasokban igen komoly kárt fog okozni, és a halak ívását sem fogja elősegíteni. A kis víz ellenére volt egy kapásom wobblerre és akasztottam egy kis csukát Otto bácsi teszt kanalával, de az is leakadt sajnos. Így hamar hazafelé vettem az irányt.

Na de maradjunk a vidám dolgoknál. Másnap 3 óra alatt szétvéstem a nyári konyha lépcsőjét és teraszát, szakadó esőben. Rommá áztam, de ez nem igen érdekelt. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy sügéreznem kell. 11-kor már engedtem is le a kopytot a tegnapi nagy helyére. Ha hiszitek, ha nem elsőre egy 22-es sügéret akasztottam, csak egyetlen centivel volt kisebb a tegnapi rekordomnál.

21

 

Már előre eldöntöttem, hogy amíg lehet a nagyobb kopytot erőltetem nagyobb sügér reményében, és mivel tegnap kedvencemnek elvitte egy sügér a farkát, ezért egy másik szín mellett döntöttem, nem hiába, mert az első két órában csak ezzel az egy csalival, vagy 30 sügéret akasztottam, nem beszélve a rontott kapásokról. A „nagyobb” kopyto bevált, mivel inkább nagyobb sügéreket akasztottam vele, egy két kivétellel, de volt, hogy kisebbek is magukba gyűrték, akár úgy is, hogy a csali farka visszahajolva kívül maradt.

22  23

24  25

26  27

28

 

Mivel rengeteg lemaradt rontott kapásom volt ezért a kis nimfa mellet döntöttem újra, nem is eredménytelenül. A maradék két órában már csak ezzel a csalival horgásztam.

29

30

31  32

33  34

35  36

37

 

Összességében eszméletlen, hogy micsoda élményekkel gazdagodtam. Röviden ejtenék pár szót a két nap körülményeiről és a két azonos helyen történő horgászat különbségeiről, ezáltal is válaszolva néhány a fórumon általatok feltett kérdésre.

Az első nap:

Az idő borús volt, de mivel nem, vagy csak igen rövid időkre esett az eső, így nagyon tiszta és átlátszó volt a víz, ezáltal a nagyobb sügérek óvatosabbak voltak, kevesebbet sikerült az igazán nagyokból kifognom. A csalik folyamatosan váltogattam szinte azonos eredménnyel, színre, méretre való tekintet nélkül támadták a sügérek bármelyiket is tettem fel. Úgy érzem a fonott zsinór és a gyorskapocs nem voltak gátló tényezők és az igen akadós terepen igen is szükség volt a 8-as kanócra a halak mielőbbi kiemeléséhez. Nem beszélve, hogy a csukaveszélyes terepen, így esély volt az esetleges megfogására előke nélkül.

A második nap:

Mivel egész éjjel esett az eső, így zavarosabb volt a víz, a csali mozgását legfeljebb az 50 centinél kisebb vízen lehetett követni, de a halakat csak abban az esetben lehetett egy pillanatra meglátni, ha a világosabb hasuk megvillant egy-egy pillanatra. Ezen a napon viszont az egészen kicsi 30 centis vízből is sikerült halakat kivarázsolnom. A nagyobb csali bátrabb használata mellett szelektáló hatása volt annak is, hogy merészebb voltam. Sokszor 5-10 négyzetcentiméteres kis tisztásokba engedtem be a csalit, az ágak, nádak közé. De bátorságomnak volt eredménye, a nagyobb halak magányosan, vagy párban ezeken a helyeken álltak. Érdekes, hogy a csobogás ellenére a csalit újra leengedve, meg lehetett fogni a párjukat is! A nap negatívuma, egy vélhetően nagy sügér, vagy csuka elvesztése volt, ami olyan erővel tört egy csónak alá az ágak között, hogy egyszerűen csutkára húzott fékkel sem lehetett megállítani. Emellett kiemelés közben leesett a jigről egy igen kövér 20-as körüli példány, és a nimfára kirontott a csónak alól egy 23-25 közötti nagy példány, vélhetően az, aki előző nap is kinézett. Most megakasztottam, de ahogy visszaszaladt a csónak alá, lelépett. Emellett volt még egy negatívuma a napnak, a bátorságom miatt a fonott ellenére legalább 4-5 jigem beszakadt az ágak – bogak között, de ez benne van a pakliban. A bot hosszán gondolkodtam még, hogy vajon kell e ilyen helyre a 2,10-es pálca, de mivel valahol jobb lett volna a rövidebb, valahol meg alig értem el a helyet ezzel is, így ideálisnak mondható ilyen estekre.

Összességében fantasztikus két napon vagyok túl, körülbelül 120-140 megfogott sügérrel, megannyi rontott kapással és lecibált gumival, leakadással tarkítva. Egyik kedvencem a második napon utolsóként fogott igazán molett 20-as sügér volt, ami megkoronázta a napomat, és ezután elégedetten térhettem haza, egy igazi örömpecáról közbeiktatva a horgászboltot jigfejekért és egy újabb doboz barna nimfáért!

 

38

 

Írta: Steveolson