Felhasználói menü

Baja-Sugovica PDF Print E-mail
Written by Horváth Ferenc   
Friday, 13 July 2012 10:34

00{jcomments on}Négy nap három éjszakát Baján töltöttünk a Petőfi szigeten, a szállást a feleségem szervezte. Több lehetőségem is akadt horgászatra, ott volt a Duna, a Ferencz-csatorna, és a Sugovica, amit a helyiek csak Sugóként emlegettek. Előzetes információk, az idő szűkössége, és négykerekű jármű hiányában a Sugóra szerettem volna hetijegyet váltani, mivel a hajnal-este etapokat így érte meg a legjobban megfizetni. Egy gond volt a horgászbolt és a tanya is délig adott ki jegyet a szombati napon, ami érkezésünk napja is volt egyben. Hívtam a boltot, hogy nem e tennének kivételt, mivel negyed 1 körül érnék oda, de nem voltak túl segítőkészek. Azt mondták a másik boltot ne is hívjam, mert ott nincs jegy a Sugóra, egyébként is a Dunát ajánlották, 8-10 km-el Baja alatt, mivel beindult a harcsa is, a holtágon pedig "csak" süllőre, és balinra van esély, azok is nagyon rafkósak. Nem tojtam be a kihívástól, de a jegybeszerzés még mindig nem oldódott meg.

 

 

 

Hívtam az egyesületet, ahol azt ajánlották, hogy próbálkozzak a halőröknél, a csónakkikötőben.

  • Day one:

01

Már a hídról ígéretesnek tűnt a víz, fényes délben szabad szemmel lehetett látni a hídról, ahogy a balinok követik a kishalakat és közéjük csapnak, a meder közepén pedig nagytestű halak szűrték a vizet.

02

03

Ahogy megérkeztünk a szállásra, a kisfiam már pingpongütőt ragadott, én pedig bringára pattantam gyorsan, irány a halőrház. Hamar meg is lett az emberem, de közölte, hogy délig volt jegykiadás. Nem voltam túl boldog! Mondtam, hogy nem lehetnek ennyire szőrösszívűek, így az esti és a hajnali pecát is bukom, egy hetijegyre lenne szükségem. Erre a halőr: Ja hetijegy az van! Királyság! Mégis sikerült megoldanom a dolgot. Figyelmeztettek ők is, hogy nem egyszerű rablóhalat fogni a holtágon , ami a alig mozgott, tulajdonképpen egy nagy állóvíz volt.

Este fél nyolcra már a híd lábánál dobáltam a délben látott balinokra, ami nem is volt olyan egyszerű, hiszen 10 dobásból, ha 2-nél nem húztam ki semmi ágat-bogat, gyökeret, szötyöt az már jónak tűnt. A halak nem igen akartak tudomást venni a jelenlétemről, pedig több rablás is volt a mederben, a part mellett és a híd lábánál is.

04

Észrevettem, hogy olyan más színűek a kishalak, mint nálunk, mígnem egy raj egész közel úszott, akkor vettem csak észre, hogy kisbalinok voltak! A nagyobb balinok pedig rájuk vadásztak! Nem voltam rest a rájuk leginkább hasonlító szürkés-kékes árnyalatú wobblereket kezdtem erőltetni, majd a Csabától kapott villásfarkú dropshot gumi került a kapocsba sima jiggel szerelve. A kis gumi hozott is egy kapást a mederben, de nem akadt sajnos, így átmentem a túlpartra a köves részre. Ahogy kezdett sötétedni a balinok is úgy csendesedtek el, ekkor már süllőre pályáztam, így egy SFC színkódu 5-ös SSR került a kapocsba, amit pontban kilenckor levert a lábam alatt egy kis süllő. Nagyon boldog voltam, hogy már első alkalommal sikerült egy halat átvernem!

05

Volt még egy finom ütésem a mederben, ami sajnos nem akadt meg, de dobáltam tovább rendületlenül. Egyszer csak megjelent a hídon, pont felettem három fiatal. Az egyik kérdezte: Mit csinálhat az ott lent? Erre a másik: Villantózik, vagy gereblyézik! Sütött a srácokból a jóindulat, de erre azt gondoltam, hogy mindenki magából indul ki. Egyszer csak marha nagyot csobbant valami mellettem a vízben, majdnem beestem a kőről ijedtemben. A jóindulatú barátaim egy vízzel teli flakon vágtak bele a hídról a vízbe. Utána pedig folyamatosan ordibáltak a flakonnak: Gyuri! Gyuri mi van veled? Élsz még Gyuri? Nem fulladtál meg? Na nekem sem kellett több lejjebb mentem a kövezésen, ahol már nem hallottam a kreténeket. Sajnos kapásig itt nem jutottam, így egy idő után visszamentem a hídhoz. itt sem volt akcióm, és amikor elindultam, hogy adok a túloldalnak még egy fél órát, akkor vettem észre, hogy a zsebemből kiesett a telefon. Eszeveszetten bringáztam vissza a szállásra a kivilágítatlan bringával, a lemerült fejlámpával a tartalék elemekért, és a feleségem telefonjáért. Majd vissza a vízhez, és folyamatosan hívtam a számomat! Egyik helyen sem hallottam csörgést, és nem láttam azt sem, hogy villogna. Visszamentem a hídhoz, de ahogy legurítottam a bringát elejtettem a fejlámpát, aminek kiesett a vége, és kiestek az elemek is. Hogy azt a telibe... jó édes anyját! Ilyen pechem is csak nekem lehet! Éjjel fél 12-kor a 34 fokos hőségben full csatakosan a telefon fényképezőjének vakuvillanásai által adott fényben végül megtaláltam a fejlámpa tartozékait, de egy elem elveszett. Lemondtam a telefonról, így írtam egy SMS-t, hogy aki megtalálja hívjon vissza, hiszen nekem elég sokat ér, másnak meg keveset! Nem is a telefon, hanem, ami benne van! Elment az SMS, de a szokásos küldő pittyenés után, az érkező hang is megvolt, és megláttam előttem a homokban világító telefonomat! Micsoda szerencse! Ha az előbb azt mondtam, hogy ekkora pechem is csak nekem lehet, akkor ekkora mázlim is!

Tacsakosan a szállásra tekertem, lezuhanyoztam, és az ébresztőt háromra állítottam be.

  • Day two:

Nehezen ment a kelés, nem igen akaródzott, kifáradtam az éjjeli őrülettől! De a halak már vártak, így összeszedtem magam, és újra a hídhoz tekertem. A hídnál egy sporttárs már keresgélte a betevő falatot.

06

A süllők nem mutatkoztak, de a balinok lassan dolgozni kezdtek, így azokkal próbálkoztam. Sajnos nem igen tudtam átverni őket, így került a kapocsba egy klasszikus balinólmos műlegyes előke, csak az ólmot egy thrill helyettesítette. Sajnos a nagy kapkodásban a kapcsot nem akasztottam be rendesen, így a második dobásra repült az egész cucc! Folytatódott a pechsorozat!

Egy team eskoval próbálkoztam, amivel végre ki tudtam imádkozni egy balint a meder közepéről, nem volt túl nagy, de az enyém volt. Csak sikerült egyet elkapnom, és lesz még nagyobb is - gondoltam akkor.

07

Mivel valami kisebb halak folyamatosan raboltak a híd lábánál, így UL-re vátottam, és első húzásra egy kis sügért kaptam kis a kis kopytóval a vízből. Két alakalom, három halfaj, nem is rossz egy ismeretlen vízen - gondoltam akkor. Volt még két sügérkapásom, de nem akadt meg egyik sem, hétre pedig megígértem, hogy a szállásra megyek. Ahogy tekertem visszafelé, az egyik kanyar után hirtelen egy másik bringás száguldott szembe az én oldalamon,  elrántottam a kormányt, így az ütközést igen, de a bajt nem kerültem el. A kopjaként előre meredő botom beakadt egy ágba a zsinór megfeszült, a thrillem pedig elrepült. A bringás persze meg sem állt! Aztán a szálláson derült ki, hogy a kis gumis dobozom tartalma mind a táskába került, a daiwam spiccgyűrűje, pedig megsérült, még szerencse, hogy elvittem tartalékba a nevis botomat.

08

Reggeli pinpong hogyan indult? Apa szétfejelte a teraszra felvezető vaslépcsőt, így nőtt még egy feje! Mit tudtam tenni a fagyasztóban található zacskós füstlivel a fejemen néztem, ahogy az anyjával játszott. Azóta is ezen röhögnek!

Napközben Pörbölyről induló kisvonattal a Duna ártér mellett utaztunk, ahol az egyik megállónál megnéztünk egy kisebb halászati kiállítást, és egy kilátóból az árteret is. Gyönyörű látvány volt!

09

10

Visszafelé sikerült beájulnom a fáradságtól a vonaton, a kis pofátlan disznaja le is fotózott.

11

Visszaérvén vendéglőbe mentünk, ahol rántott harcsát ettem petrezselymes burgonyával, a feleségem egy szerb tálat, a gyerek pedig a szokásos rántott csirke - hasáb menüt választotta. Hazafelé csak úgy alsónadrágban megmártóztunk a kölyökkel, persze mikor vette észre a fürödni tilos táblát, fél óra lubickolás után. Folyamatosan raboltak a halak így gyorsan hazamentem a cuccért. 5 perc múlva már dobáltunk a kölyökkel. A halőrtől kérdeztem, mi van ha a gyerek is horgászni szeretne, elég rugalmas volt azt mondta, ne vegyek neki semmilyen, jegyet, bár a módszerről szó nem esett. Serényen dobálta a kis privivel az általam ajánlott kopytót! Egyszer csak kiáltotta: Apa, apa valamit akasztottam! Már pörgött is a felvevő! Szerintem a felvételhez nem igen kell komment! A gyereknél csak én voltam boldogabb, hiszen megfogta az első pergetett halacskáját!

12

Vágatlan videó:

 

A fogás után olyan elszántsággal dobált, hogy el sem akartam hinni. Általában pár kapástalan perc után már nem sok kedve szokott lenni, ha kimegyünk keszegezni. Azt hiszem egy újabb horgászt nyert magának a pergetőtársadalom. Pár perc után már azt kérdezgette, hogyan pergethetne a Balatonon is. Meg is beszéltük, hogy jövőre leteszi az ifjúsági vizsgát. Egy thrillt megint vesztettem a saját baromságom miatt, de már fent sem akadtam ezen!

Este a családé volt, de másnap már hajnali kettőkor talpon voltam.

  • Day three:

Kettőkor keltem, megint a híd volt a célpont süllők reményében. SSR a kapocsban, komótosan tekertem a wobblert. Talán tízedik dobás után a vízből pont kiemelt wobbler után kaffant valami. Egy darabig semmi, így odébbállok egy pár méterrel, a süllők dolgoztak rendesen, így reménykedtem, egy jobb fogásban. Dobok, húzom, szinte megáll a wobbler a víztetőn, ahogy gyökkettővel tekerem a hajtókart. Már csak méternyi fonott van kint, már csak a bottal húzom, amikor is kiemelem a kő előtt a wobblert és felrobban a víz. Nem kis hal lehetett, de sajnos elvétette! A mederben kapok még egy ráduplázást, de az sem akadt így lejjebb mentem egy ígéretes befolyóig. Rablások mindenütt, próbálkozom egy F7SFC-vel. Húzom a kő előtt, egyszer csak megjelenik a wobbler mögött egy 40-50 centi közötti tüskés hát. Jön utána követi, de elfogy lassan a zsinór, nem tudom tovább húzni a bottal sem, így megállítom, az árny pedig irányba veszi a medret. Ezt már nem akarom elhinni, ezek tényleg szívatnak engem!

Nem volt több eksön, így a hídhoz mentem. UL-el kijött két minibalin, és pár sügér akció, de semmi különös nem volt. Megpróbáltam UL-el a meder nagyobb balinjait is, így Fefe által készített kishalutánzat került a kapocsba. Hatalmas balinok forognak a mederben, kéttenyérnyi farokúszóval, tenyérnyi hátúszóval. Kockáztatnom kellet, hátha az UL a nyerő. Dobok a nagyok elé, de egyből akadok. Már megint valami szöty gondolom, és balra nézek, pont ott rabol valami, mire visszanézek, a meder közepére oldalaz a zsinórom, akkor kapcsolok a nagy leverte a beesőt, csak nem kaphatta el rendesen. Rátartok, de nem akad sajnos. Elönt a szomorúság. A következő pillanatban egy hatalmas balin úszott el a lábam alatt, gyönyörű élénkpiros úszókkal. Próbálkoztam még, de lassan lejárt az időm. Elővettem a "medveölőt", feltettem a jigwobblert, a partnál egyből üti valami, reccsen a fék, perecben a pálca, de nem akad ez sem! Inkább megyek!

Holt fáradtan értem a szállásra, el is bóbitáltam egy kicsit. A gyerek hangjára keltem: Apa menjünk horgászni! Zene volt füleimnek! Éjjel kicsit hűlt az idő a feltámadó szél miatt, így nem volt kedve a strandoláshoz. Felfedeztük a sokat emlegetett kövezést, ami hihetetlen élményeket adott! 10-30, és 50-100 fős kisbalin csapatok úszkáltak fel-le a mederben. minden csapatot követtel vagy alulról, vagy mellőle egy 30-60 centis egyed, és amikor úgy gondolta, hogy itt az idő közébük vágott. Mindez 10-12 óra között 30 fokban! A lábunknál egyszer csak hatalmas busák kezdték el szűrni a vizet! Ilyet még nem látott a kölyök soha, de én sem! Egyet csíptem thrillre, és egyet a Csaba féle gumira, nem voltak éppen kapitálisak ők sem.

13

14

 

Bár a kölyök nem akasztott semmit eszméletlen jól kezd dobni a kis bottal! Egykezes felső, és alsó dobások, oldaldobások tömkelegét mutatja be, és alig hibázik, pedig soha nem tanítottam rá. Lehet, hogy túl sokáig és túl "messze" kerestem egy fanatikus pergetőtársat a környezetemben, és csak a szomszéd szobáig kellett volna elnéznem? Feljebb 2-3 kilós példányok futottak ki a partig a gyorsan húzott wobblerek után, és a Botinak is volt két lekövetése, de a partnál mindig visszafordultak a mederben. Hívtam is Bálintot, hogy adjon tanácsot! Pici csali! Meg kell neki állítani, hogy süllyedjen, vagy emelkedjen, esetleg körforgó! A körforgón kívül mindent próbáltam, de csak a gyorsan húzott után jöttek, na majd reggel. A rekkenő hőség miatt abbahagytuk, este még egy órára visszamentünk, de semmi nem mutatta magát! Lehet, hogy ezek délben esznek?

  • The last day:

Hajnali egykor már talpon voltam, fél kettőkor már húztam a kő lábánál az SSR-t. Az ötödik dobásnál valahogy éreztem a halat, a végsőkig húztam, de már nem volt hová, és ahogy kiemeltem felrobbant a wobblerem mögött a víz! Lassan kezdtem beletörődni a dologba, de nem adtam fel. Nyolc kapásból két kölyöksüllő, nem nagy eredmény. Ráadásul az első egy csörgős FT nevisre jött, ami menthetetlenül a Súgó kövezésének rabja lett. Aztán jött még SSR-re egy kisbalin és három sügér, az egyik igen szép volt, és nagyon agresszíven védekezett.

15

16

Iszonyat süllő és balinrablások voltak mindenütt, majd ahogy a nap kelt, egyre többet láttam is, de fogni sajnos komolyabbat nem sikerült.

Lejárt az idő menni kellett!

Baja Condijos!

Még több kép: ITT

Tanulság:

- kevés volt a négy nap egy ilyen vízhez még úgy is, hogy alig pár órát aludtam naponta

- nem szabad kapkodni, mert annak csak gond lesz a vége

- a rafkós halakat csak a még rafkósabb horgász tudja átverni, erre még gyúrnom kell

- ha visszamegyek (persze, hogy visszamegyek!) legalább egy hét kell

- a Dunát nem csak a buszból kell megnéznem, és nem csak néznem

- a kifolyóhoz és a kövezésre több időt kell szánnom, mint a hídra, és hány de hány ígéretes helyre nem jutott időm, bedőlt fára, fűzbokorra, soderes partra

A srácnak jó éjszakája lehetett:

17

A buszpályaudvarra menet leállított egy ismeretlen srác, és megkérdezte: Te vagy a steveolson? Olvasom a blogod, nagyon tetszik! Én inkább a Dunán pergetek, mert a Sugón nehéz megfogni a balint, de idén a Duna sem az igazi. Sajnos sietnem kellett, így csak pár szót váltottunk, de jól esett, hogy ilyen messze is van olvasóm.

 

 

Szavazások

Honnan szereztél tudomást rólunk?
 
Valid XHTML & CSS | Template Design ah-68 | Copyright © 2009 by Firma