A régi gátőrház magányosan bújt meg a töltés kanyarulatának takarásában. Körben termetes nyárfák nyújtogatták kopár boszorkány-ujjaikat az ég felé, hiábavaló igyekezettel próbálták elrejteni a kíváncsi tekintetek elől a kis portát. Leveleik már régen lehulltak, csak a csupasz ágak fésülték sziszegő suttogással a borzongató szelet. A bejárat mellett üres kutyaház, előtte vizesedény, a víz tükörként fagyott bele. A felületes szemlélő elhagyatottnak gondolhatta volna tanyát, hiszen semmi mozgás nem látszott a környékén. Takarosan összegúlázott tűzifa-hasábok, rendezett kert, falevelektől megtisztított udvar jelezte azonban: van gazdája a teleknek.