XIII. Műlegyező Országos Bajnokság – Első forduló
- Részletek
- Írta: Surányi Korvin Tamás
Tanár úr kérem, én készültem. De tényleg. Csak teccik tudni… bejött egy lehülés, meg erős szél támadt és a bogaraok sem jöttek elő, így aztán… Édesfiam, ülj le, egyes. Végül is egyest az szereztem, kettőt is. Ugyanis kétszer húztam az 1B szektort.
2019.04.13-án, 13 jelentkezővel indult a 13. legyes verseny. Remek előjelek. Hat fok, füvet hullámoztató viharos szél, korábban szemerkélő eső borzolta a kedélyeket. A hideg befúrta magát a ruhák alá. Mégis reggel kilenckor dideregve állt körben tucatnyi ember, fittyet hányva mindezeknek, többen sokórányi utazással a hátuk mögött.
Gyors eligazítás, szabályismertetés után elindultunk a délelőtti forduló helyszínére: Gyöngyös patak, Lukácsháza feletti, az Abért tavak mögötti szakasz. Gyönyörű környezet, kanyargó, tiszta vízű patak rengeteg ígéretes hellyel. Szerencsére a szél hatása alig volt érezhető a patakmederben. Ellenben bogarak sehol. Egy szál sem. A bogaras horgászoknak ez nem jó jel.
A verseny ennek ellenére elkezdődött. A remek környezet hirtelen ellenségessé vált. Sorban szaggattam be-, illetve akasztgattam faágakra a legyeimet. Az újra-kötés vitte az értékes időt, de ennek ellenére sikerül jónéhány ígéretes gödörbe és partfal alá bejuttatni a legyeimet.. Sajnos nulla eredménnyel.
Őszintén megvallva itt hibáztam is egyet, mert sajnos átléptem a szektorhatárom. Újra sűrű bocsánat kérés ezért. Szerencsém a szerencsétlenségben a teljes mezőny nullázott. Pedig fél tizenegy óra felé, vagyis a délelőtti forduló második felében előkerültek a bogarak. Előbb a mászkálók: pókok és az avarban lakók, később a szőrös nép: dongók, poszméhek.
A délutáni forduló a Répcén volt, Csepregnél, a vízmű környékén. Én sohasem jártam még itt, így első ránézésre nem is láttam túl ígéretesnek a helyet. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. A tévedéssel szerencsére nem voltam egyedül, mert a szektorok közül az 5-ös nézett ki a legjobban (a híd felett egy zúgó utáni mély és széles medence), és ezt szerette volna mindenki kihúzni, de pont ez volt a legkevésbé halas szektor (ha jól tudom).
Szemben ezzel az alsó, majdnem jellegtelen, köves, sodrós szektorok voltak a leghalasabbak. Szerencsém volt, hogy a későbbi nyertesnél én voltam a pályabíró, így végig láthattam, hogy milyen is az amatőr szint feletti versenypeca. Őszintén, én a közelében sem voltam ennek.
Itt egy kis megjegyzés, pozitív felhanggal. Tudom nem a ruha és a felszerelés teszi az embert, de azért megemlítem, hogy erős kakukktojás voltam a mezőnyben a Dekás neoprén/csizmás gázlómban, a szintén Dekás legyesbotommal, rajta a kínai orsómmal és az agyonhasznált, de kedvenc Shakespeare zsinórommal. A kontraszthoz erősen hozzájárult a hiperszuper gátlóruházatok, Stickman botok, Tibor orsók jelenléte. És ez az oldal volt a jellemzőbb.
Viszont - és csak ezért említettem meg az előzőeket – a legkisebb mértékben sem éreztem lenézést, lesajnálást vagy sznobizmust. Ez nekem rendkívül sokat nyomott a mérlegben. Az egész versenyre jellemző volt a barátságos hangulat. Nagyon nagyra értékelem ezt, mert mérgezően hatott volna az ellenkezője. Tapasztalatból tudom. Sajna.
A Répce partján rengeteg bogár mászkált. Beindultak rendesen. A víz felett rengeteg fecske repkedett. Szedték a rajzó bogarakat. Ígéretes kezdet. Főképp a délelőtti fordulóhoz képest.
A szakaszom alsó végén kezdtem, de ahogy a magas partról behajoltam megnézni a vizet, azonnal megriasztottam a halakat. Banyek. Körbenéztem, és láttam, hogy a felettem levő szektorokban mindenki a vízben áll. Első gondolatom az volt, hogy akkor annyi nekem, mert telibe kapom az összes felkavart iszapot, de ez nem így volt. A Répce medre köves, és végig kristálytiszta marad.
Fogtam magam és én is bemásztam a vízbe és elkezdtem felfelé dobálni. Fekete, rézfejű montanaval kezdtem. Jobboldal, bal oldal, közép. Pár lépés felfelé. Jobb oldal, bal oldal, közép. Sehol semmi. Felmentem a szektorom tetejéig. Itt megfordultam, és váltottam rézfejű, nyusziszőr, szürkés-barna nimfára. Ezt hosszú zsinóron úsztatva leengedtem és a két part között vezettem egyik oldalról másikra, közben ujjak között húztam-eresztettem a zsinórt. Egy két csípkedést éreztem, de halat nem akasztottam.
Lassan megérkeztem a szektorom aljához, ahol megugrasztottam a halakat. A partszélben észrevettem egy szedés, majd ugyanott egy ugrást is. Nosza. Úsztatás nem vezetett eredményre, helyette oda-rolloztam és azonnal meghúzta egy hal a zsinórt. A bevágás nem ült, de harmadikra csak megakadt. Huszonpár centis domolykó. Mérés, fotó, szabadítás. Huh, a becsület megmentve.
Pár méterrel ez alatt újabb hal. Ez is húsz feletti domolykó. Apró, de pontot ér. Mérés, fotó, szabadítás. Ez a megnyugtatás hala, mert akkor nem csak véletlen hal volt az előző.
Alig maradt pár percem, így szórom az egyik másik oldalt, középre is hátha.. De nem. Semmi.
Ennek ellenére a két halammal megnyugodtam. Nem megyek haza rossz szájízzel.
Pali a mögöttem levő szektorban pecázott. Ha jól láttam felülről jött lefelé, lassabb tempóval. Utólag mondta, hogy nem is ért a szektorja végére.
Váltottunk a szektortársammal. Mondtam neki, hogy a fekete légy nem nagyon ment. A barna és fehér, rézfejes, 16-18-os méretű legyek tűnnek nyerőnek. Gondoltam látta, hogy esetemben mi működött, így biztos megy a szektorja tetejére, bele a vízbe és hajrá. De nem így volt. Saját taktikája volt, saját elképzelése, és az mérnökies pontossággal kivitelezte. 10 ft, #3-as bottal nimfázott, két léggyel, ráadásul magas part szélére kuporodva, és ott végig laposkúszásban mozogva. Kezdés után 5 perccel már hala volt, ráadásul sebes pisztráng és méretes.
Látványos elszántsággal és sikerrel haladt előre. Jött még egy domi, majd még egy pisztráng. Utána több apróhal.
Az apróhalas részen jött egy nagy pisztráng – becsülve 30+os, de sajna ez nem jutott szákig. Végül fogott még egy pisztrángot. A maradék öt percben nem jött több hal neki.
Öröm volt látni egy profi horgászatot külső szemlélőként.
A forduló után kiderült, hogy szinte mindenki fogott halat, így általános elégedettség volt jellemző, különösen egy ilyen rosszul induló nap végén.
Palival még maradtunk. Ő revansot vett a befejezetlen szektorán – plusz két hala maradt bent, amit versenyen kívül megszákolt. Én pisztrángot akartam volna fogni, de nem sikerült, annak ellenére, hogy a halak aktívak voltak.
Elindultunk a közös vacsorára. Még a bejárat előtt kaptam egy gratulációt. Köszönöm, de mégis mihez gratulálsz? – volt a válaszom. Meglepetésemre megosztott harmadik helyet sikerült megszereznem. Futó Marci nagy sportszerűséget bizonyítva a kupát nekem adta (nem készültek döntetlen harmadik helyezettekkel).
A kupának nagyon örültem. Fényes, nagy, csillog. Hülyeség, tudom, de nagyon jól esett. Persze ez meglátszott kívülről is, így kaptam az ívet rendesen.
Ennyi volt ez a nap. Persze a résztvevőkre még 2-5 órányi hazaút várt, de egy barátságos, sportszerű verseny élményével és a profi versenyzés megfigyelésével lettem gazdagabb. Kár lett volna kihagyni.
2019.04.14
Hozzászólások