Felhasználói menü

Három nap PDF Print E-mail
Written by Horváth Ferenc   
Thursday, 14 July 2011 14:40
00{jcomments on}Az első – Majdnem életem fogása

2011.07.09 szombat volt az a nap, amelyik nagyon rosszul kezdődött és kevésbé jól fejeződött be számomra. Pénteken kölcsönkértem az autót a sógoromtól, mert barackot mentünk szedni anyósom kis földjére Szabadságpusztával szemben. Másnap hét és nyolc között jelenésem volt a Balatonfüredi tüzépen, ezért úgy gondoltam előtte egy tihanyi pergetés bele kell, hogy férjen a sok munka után – közben. A nagy meleg miatt reménykedtem, hogy újra összeállt a küsz, és ha így van, akkor kedvenc ragadozóim is sorban állnak a terített asztalnál. Úgy terveztem háromra lemegyek, így még van esélyem a süllőket is a helyszínen találni. Jelzett is a telefonom, annak rendje és módja szerint. Készülődés közben azonban a forgalmi nem volt sehol. Mivel feleségem is felébredt, így együtt kerestük tovább vagy fél órán keresztül, végül arra jutottunk, hogy elvesztettem a barackosban. Ez a horgászat is jól indult! Aludni már nem tudtam, a tüzépre meg oda kell ett érnem, így elindultam horgászni, de előbb kimentem a barackosba, hátha a reflektorfényben megtalálom a forgalmit! ennyire hülye is csak egy horgász lehet, egy zöld színű okmányt megtalálni hajnali fél háromkor a néhol méteres gazban elég esélytelen volt.

Ahogy ráfordultam az ösvényre hírtelen vagy tíz világító szempár meredt rám, ahogy megzavartam őket reggelijük, vagy ki tudja tán vacsorájuk elköltése közben. Usain Bolt kutya… ahhoz képest, ahogy a mezei nyulak és őzek két másodperc alatt eltűntek a látómezőmből. 20 perc matatás a gazban a reflektorfényénél, de semmi. Mit tehettem, irány Tihany! A mólón elég sok horgász volt, nem túl nagy eredménnyel. A mély oldalon eszméletlen látvány fogadott, milliónyi küsz, folyamatos süllőrablás a felszínen. Csak én nem voltam ott eléggé fejben. Sehogy sem akart a kapás összejönni pedig a hínáros szélében komoly süllők is randalíroztak. Képtelenség volt megfogni őket, mivel állandóan hínárba akadtam. Az agyam meg folyamatosan a forgalmin járt, meg azon, hogy visszafelé le ne meszeljenek a rend őrei. Amikor pirkadni kezdett a mártogatós horgászok megint el kezdték szedni kishallal a köveseket, jött egy kis nemes is és egy gyönyörű sügér.

 

01

Van ereje a napnak már hajnalban is 

Lassan elindultak a balinok is, hogy elkezdjék a kishalak folyamatos zaklatását. És abban a pillanatban elindult valami más is, csak éppen bennem. A sok sárgabarack meg az idegesség hatást gyakorolt rám, így a horgász cucc rövid vívódás után a kocsiba került, én meg irányba vettem a tihanyi vízhang dombot. Sikerült hamar egy mások által is előnyben részesített helyet lelnem, melyet rengeteg zsebkendő messziről jelzett a sötétben.

Mivel még igen korán volt újra támadtam a balinokat, csak ők nem akartak erről tudomást venni. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy Fefe a balin speciáljaival, vagy Viktor a gumihalaival, esetleg Bokor Károly a több évtizedes tapasztalatával mire lenne képes? Vagy mit kezdene „flyfish” Vili a méregdrága kütyükkel? Mert, hogy nekem ilyenkor megáll a tudomány az biztos! A spiccen volt a legtöbb rablás, de az teljesen foglalt volt, fenekeztek pontyra. Ilyenkor, amikor a balin a lábunkig sprintel?! Sosem értem az ilyet! A háromból két srác mártogatott is néha. Az egyik egy gondolattól vezérelve, betette a mártogató szereléket a balinrablások közepébe és feltámasztotta a botját. Épp jobbra néztem, amikor újra rabolt a hal, a bot perecben, a srác résen, hal a szákban! A több ezer, mit ezer, tízezer kishal közül pont az kellett neki. Itt már kész voltam! Csak arra gondoltam, hogy legyen már hét óra, hívjon a tüzépes, aztán hátha meg találom azt a nyamvadt forgalmit is. A srácok elmentek, én meg a helyükre, a balinok ott voltak, de én már nem, csak dobáltam hitevesztetten, hátha lesz valami. De nem! Ez tipikusan az a nap volt, amikor dobálhattam volna még akár 24 órán át, akkor sem sikerült volna semmit sem fognom. Végre csörgött a telefon! Elintéztem, amit kellet! Irány a föld! Oda úton az járt a fejemben, hogy megtalálom azt a tetves okiratot, és ez lesz életem fogása! De nem! Másfél óra keresés a közel 40 fokban, de semmi! Hívtam is a kolléganőmet, hogy mennyibe fog ez fájni nekem? 6000 lesz! B@ssza meg 5 wobbler az ebay-ről, vagy két zsák cement, vagy mit tudom én! Ezt bebuktam, de hát ez van. Egész hétvégén nálam volt az autó, de nem mertem kockáztatni, hogy még egyszer lemenjek papír nélkül, pedig egyfolytában kedvenc rablóim jártak a fejemben, meg az, hogy meddig maradnak még az ívó kishalak ott tartva a célhalaimat. Hétfőn megcsináltattam a forgalmit és mivel még ki kellet menni hétfőn és csütörtökön két adag barackért, így a kocsi nálam maradt.

 

A második – A majdnem süllős, a végén csukás nap

2011-07-12

Hajnali kettőkor újra a parton voltam, sajnos nem túl jó előjelekkel. Az északi szél igencsak verte a kövezést, de a mélyebb oldalon is zavaros volt a víz, küszöknek se híre se hamva, hát lezajlott az ívás. Még este gondolkodtam is, hogy ne keljek e később és menjek Fűzfőre csukák reményében. De, ha már ott voltam próba szerencse. Wobblerre nem jött semmi, ezért kopytóra váltottam és a mólólábat vizslattam köves vagy süllő reményében. Már majdnem három volt, amikor kifogtam a pályáról az egyetlen ott található éhes útonállót.

02

Balatoni köves

Négy óra előtt a távozás mellett döntöttem, mivel ilyen szélviszonyok között nem sok esélyét láttam a sikeres balinozásnak sem. Útközben rendőrökkel is találkoztam, bár nem engem állítottak meg, de még mindig az járt a fejemben, hogy mennyire vágtak volna meg pár napja a szabálytalanságomért. Később egy autó gyanúsan állt az út szélén és én 60 helyett 65-el mentem, remélem nem mértek be! Mert az lenne még a szép egy jó kis bírság csekk! Nem igazán szoktam rádiót hallgatni, de a kocsiban jó, ha nem akar elaludni az ember. Az MR2-n ép a következő szám szólt:

 

Pár versszak után együtt nyomjam velük: „Sunán innen sunán túl!!!” Igaz nem új szám, de én most hallottam először! Elég beteg! De a populáris zenéket sosem szerettem, így ez most jól esett.

Fűzfőn csendes víz fogadott az öblökben. Feltettem a hajnali favoritomat a J9SFC-t. Két rontott kapás után a képen látható kiscsukát hozta, mindez 15 perc alatt, ugyanazon a helyen.

03

SFC-re

Jól indult a nap, de utána egy darabig nem jött semmi. Végül körforgóval megtaláltam őket több helyen is az óvodás mérettől a 42-esig jött vagy tíz darab, még ha mind nem is akart modellt állni nekem és idő előtt távozott.

04

Kölyök körforgóra

05

42-es körforgóra

06

Közel a mérethez

07

Kicsike

Érdekes volt, hogy mérettől függetlenül nagyon agresszíven védekeztek a helyenként pocsolya hőmérsékletű vízben. Kettő kivételével mindegyik a kisvízről jött, ahol törpeharcsa rajok úszkáltak a víz alatt.

08

Sajnos a Balatonban is jelen vannak

Az egyetlen méretest mélyebb részen fogtam és alig bírtam eltéríteni a nádtól. Miután megszabadítottam a szúrós falattól útjára engedtem, bár a kisfiamnak megígértem, hogy halat viszek haza nem volt szívem ezt az épphogy méretes példányt lemészárolni. Egyébként nem lenne utolsó dolog 50 centire emelni a csuka méretének alsó határát, de ez persze csak az én véleményem.

A 0,08-as Stren fonott viszont jó vételnek tűnik, mivel minden akadót és halat ki tudtam vele eddig húzni a vízből. Bár az új blue fox körforgókkal fogtam a csukák zömét, a matricájuk elég silány, ahogy a vázuk is hagy némi kívánnivalót maga után. A matricát a méretet meghaladó csuka egy az egyben lekapta róla, a tengelye pedig teljesen eldeformálódott. Fél nyolckor aztán indulnom kellett dolgozni, de ez a nap már sokkal jobban kezdődött.

 

A harmadik  - A betartott ígéret egy kis pergetéssel egybekötve

2011-07-13

Kisfiam kérte a héten, hogy menjünk el egyet spiccbotozni, így a szerda délután az övé volt, persze a pergetőt azért elvittem mit lehet tudni. Az internet keleti, északkeleti szelet mutatott, ami ideálisnak tűnt ahhoz, hogy Tihanyban ne csak küszöket, hanem naphalakat, kis sügéreket, keszegeket fogjon a kis négyes bottal. Miután meglocsoltam a födémbetont délután ötre már lent is voltunk. Az anyósom és a feleségem földobtuk az apátsághoz és célba vettük a hajóállomást. Sajnos szomorú kép fogadott déli széllel, ötvenes hullámokkal, zavaros vízzel. Na, ennyit az internetes előrejelzésekről. A beígért halak helyett maradtak a küszök a külső köves íven a strand mellet. Jöttek is szépen a kishalak, de az erős hátszél miatt sok volt a gubanc, az erős szembe nap pedig égetett még késő délután is. A fiam kedve kicsit lelohadt, már inkább strandolni szeretett volna. Ilyenek a gyerekek, de az időjárással nem volt mit kezdeni. Megnéztük a másik oldalt is, de én is alig tudtam neki bedobni a szereléket a szembe szélben, így értelme nem sok volt. A kövezésről egy fenekező horgász szépen termelte kifelé a jobbnál jobb dévéreket. Nap végére fogott legalább 6-8 kilónyit. Boti miután bevizezte a sapkáját és térdig a vízbe csúszott, persze cipőstül kicsit felfrissülve horgászott tovább, míg a család nőtagjai meg nem érkeztek.

09

A zsákmányállat

Ekkor kicsit ráunt a dologra. Már korábban észrevettem, hogy egy balin hajtja a kishalakat a bója körül, de a fürdőzők akkor még megzavarták. Ahogy hét óra lett megint láttam több rablást és a hátszél segítségével megdobhatónak ítéltem a távolságot thrillel. Harmadjára le is verte a balin a gyorsan húzott műhalamat. Így én sem maradtam hal nélkül, rövid fárasztás után kézzel emeltem ki a gyönyörű 2 kiló közeli példányt.

10

Kisfiam által készített kép

Még dobtam párat, de nem jött más így egy fagyi után haza indultunk.

 

A negyedik (ja, hogy három nap a cím – de egy a ráadás)

2011-07-14

Mivel csütörtökön vissza kellet adnom az autót, így kihasználtam a hajnalt még egy csukázásra, bár az asszony morgott rendesen, de egy darabig a munkák miatt most úgy sem megyek. Maximum egy két órát sügérezni, kövesezni reggel. Négykor már a parton voltam és két rontott kapás után háromnegyed óra multán meg is volt az első csuka, persze mi másra, mint J9SFC-re.

11

Az első

„Ha egy üzlet beindul!” Egymás után jöttek a körforgós csukák.

12

A lábam alól

13

Harmadjára akadt meg

14

Aprócska

Ezután egy olyan dolog következett, amire már nagyon régen vártam, és tudtam, hogy itt összejöhet. Számomra az év halát sikerül megfognom egy gyönyörű vörösszárnyú keszeg képében. Kétszer is megtolta a körforgót, de nem akadt meg. Eleinte sügérre gyanakodtam, de akasztás után csak furán oldalazva mozgott. Amikor megláttam örömöm határtalan volt, nem zavarta a drótelőke sem, vélhetően vergődő bogárnak nézhette a kis színes körforgót.

 

15

Első pergetett vöröskeszegem

16

A felszereléssel

Ezután úgy voltam vele, mindegy mi történik még, ezt a napot elrontani már nem lehet. Fogtam még pár nem túl nagy csukát, amik most is igen erőteljesen védekeztek, és volt néhány lemaradásom is. Volt még egy érdekessége a napnak. Fogtam egy félszemű csukát, aminek a másik oldalon még egy szilványa is kilógott a kopoltyúfedő alól, de így is agresszíven támadott és védekezett.

17

A félszemű

Annyira ragaszkodott a csalihoz, hogy szabadítás közben a fogóval letörtem a hármashorog egyik ágát, így tudtam kicsit tesztelni a kettest. Nem vált be igazán, mivel három rontott kapásom volt. Feltettem a körforgó ikertestvérét ezüstszínben, ami további csukákat eredményezett, így lett vége a heti horgászkalandjaimnak.

18

Az utolsó kicsike

Igaz, hogy nagy halak nem jöttek, de nem is mindig ez a lényeg, sok akcióm volt és megfogtam számomra az év halát.

19

Még egyszer

Írta: Horváth Ferenc (steveolson)

 

 

Szavazások

Honnan szereztél tudomást rólunk?
 
Valid XHTML & CSS | Template Design ah-68 | Copyright © 2009 by Firma