Hírös Komárom…

Ezen a nyáron, ahogy az utóbbi években szokásunkká vált a családi nyaralás alkalmából megint egy folyó mellé vetett a sors minket. Igaz most nem olyan vadregényes tájra, mint előző évben, de azért a Duna egy városi szakaszon is Duna marad. A kavicspadok, kövezések, hídlábak, úszóstégek, és pontonok környéke pedig a városi környezet ellenére is kell, hogy halat tartson.
Egy a neten fellelhető horgászblog segédletével találtam rá a helyi erőre, aki elég otthonosan mozog ezen a szakaszon, és nem mellékesen kitűnő eredménnyel horgászik rablóhalakra az általam is preferált pergető módszerrel. Tőle próbáltam még némi információt beszerezni az internetről összebogarászott adatáradat mellé. Mondott pár jó tippet helyekkel kapcsolatban, csalik tekintetében pedig főként a szokásos folyóvízi wobblereket emlegette a nyári időszakra, és persze a hajnalt, a szürkületet és a koraestét. Megjegyezte azért, hogy az általam használt csalik között biztosan találok olyat, ami szintén eredményes lehet, hiszen ezen a szakaszon a halak nagy része nem igen ismerheti őket. Amellett, hogy beszereztem néhányat az ajánlott csalikból,(rendelkeztem jó párral ezekből a standard fahalakból, hiszen van amelyik a Balatonon is igen jól működik) főként az általam más folyókon már használt csalikban bíztam.

Nagy kalandom Északon – avagy: évadnyitás izgalmakkal

Jelentem, 2014. január 4-én az Ipolyon Hugyag térségében megkezdtük az idei horgász szezont.
Abszolváltam kb. nettó 80 cm csukát.
A Jóistennek van humorérzéke, mert ezt a mennyiséget három részletben kaptam meg.
A történetet az eleje előttről kezdem.

A Szurdok domolykói.

Igen Szurdok, így neveztem el vagy inkább csak rövidítettem, de semmiféle extrára nem kell gondolni, ő egy kis falucska a Mátra lábánál ahol szeretett kis folyóm a Zagyva folyik keresztül. Nem nagyon szeretek másfelé járni a megszokott helyeimen kívül, de egyszer arrafelé jöttünk haza egy Mátrai kirándulásról és magával ragadott ezen rész szépsége. El is terveztem, hogy felderítem ezt a szakaszt. Talán két hét múlva már meg is ejtettem első pecámat és nem is eredménytelenül, de azért ez még inkább csak a felderítés napja volt. A terep számomra teljesen szokatlan, szinte végig szakadt part szegélyezi és szerencsére itt még nem kezdték el kiirtani a fákat, bokrokat sem, igazi vadregényes pálya.

Orsó nélkül

Előre is elnézést kell kérjek a semmitmondó cím miatt. A titkolódzást elkerülendően megelőlegezem, hogy a tenkarával ismerkedőknek/szemezőknek szeretnék kezdőlökést adni kis pamflettemmel. Bevezetés gyanánt – bár valószínűleg mindenki tudja – hogy Japánban fogant és csiszolódott horgászati stílus a “tenkarázás”. A kezdeti időkben bambusz botokkal (és még mindig vannak elvakultak, akik ilyesmivel nyomulnak) és ló farokszálból font zsinórokkal fogta a helyi lakosság a megélhetéshez szükséges apró, főként pisztráng-féle halakat. Azonban a megélhetés manapság szórakozássá vált, a bambuszt leváltotta a mesterségesen előállított szerves vegyületek láncaiból készített botok, a lószőrt pedig a copolymer és fluorocarbon csodák tették redundánsá.

Zagyvai domolykók és a hand made csalik 2.

Az augusztusi meleg miatt egy olyan Zagyva szakaszra terveztem pecát, ahol kicsit talán komfortosabban érezheti magát a horgász. Ez a szakasz teljesen erdőben van így valamilyen szinten elkerülhető a nagy meleg, de legalábbis a nap tűző sugarai ellen menedéket nyújtanak a fák lombjai. Lányommal mentem ezért nem akartam korai kezdést, dél volt mikor kiértünk. A hely nagyon hangulatos, még ha a hal nem is megy úgy, mint ahogy az ember várná akkor is nagyon jól el lehet tölteni az időt.

A kétarcú folyó

Egy nehéz napon csörgött a telefonom, Gabriel hívott, hogy nincs-e kedvem feketesügérre horgászni? Szervezik a Délegyházi kavicsbánya-tavak felfedezését, Aurél és Zoli segítségével. Már tavaly (Lúcfalva) és tavaly előtt (Zagyva-party) is remekbe szabott PV’s pecákon vehettem részt, ahol a fórumról már jól ismert tagokkal találkozhattam, és végre személyesen is megismerkedhettem. Így gyermeki várakozással és izgalommal vártam a szombati reggeli indulást. Még nem fogtam „fekát”, bár egy-két csapósügér megtisztelt az eddigi pergetős pecák során. Sügérre eddig célzottan nem horgásztam, így nem rendelkezetem igazán fogós, erre a fajra specializált műcsali arzenállal. Igaz az évek során a dobozomba került egy-egy darab, de az is csak azért, mert láttam benne fantáziát. Így csak abban bíztam, hogy majd csak sikerül egy kíváncsi feketesügért becsapnom. Elérkezett a várva várt szombat reggel, Muhi határában volt megbeszélve a találkozó, hogy onnan induljunk Gabriellel, Fefé-vel és Susi-val a boldog autót megtöltve, felfedezni a Délegyházi tavakat.

Útikalauz, kezdő UL pergetőknek! (Avagy, tétova lépéseim ismertetése az UL pergetés világában.)

Egyszer fent, egyszer lent

December.