|
A Jósva Télen
Gombár Peti szólt, hogy szabad a vasárnapja nem nézzük-e meg a Jósvát pisztráng ügyileg?
Mivel én is szabad voltam nekivágtunk. Na nem volt ez ilyen egyszerű! Múlt héten még kemény mínuszok voltak és ezekhez a hőmérsékletekhez simán hozzá kell adni még egy kicsit ha valaki az Északi vizekre akar menni pecázni, így talán az első olyan hétvége volt februárban amikor se hófúvás, se farkasordító hideg nem volt. Azért a hőmérséklet csökkenése még nem volt biztos jele annak, hogy horgásszunk, hiszen ahogy közeledtünk a Jósva felé minden be volt fagyva! Sajó beállva, Bódva szinte teljesen befagyva, és ahogy ráfordultunk az aggteleki útra a Jósva is teljesen be volt fagyva! Mondtam magamnak ezt jól megszívtuk, talán hallgatni kellett volna Sanchóra, hogy vigyük magunkkal a lékfúrót. Épp azon gondolkodtam, hogy fogjuk ezt megmagyarázni, hogy utaztunk több mint 50 kilómétert egy befagyott patak miatt, mikor megérkeztünk Színpetribe –úti célunk első állomására- a malomhoz és láttuk, hogy a patak nincs befagyva! Juhé! Ez olyan volt, mint egy jól sikerült petting!
01. kép
Szerelés egy kis szakma miatt. Peti a következő felszereléssel pecázott:
Berkley Pulse 2-8 g bottal + Ryobi Zauber 2000 orsóval+ Berkley TrileneMax 0,20 monoval
Én pedig egy geologic 1,30-as 3-12 g bottal, egy 2500 Chronos AL orsóval és 18-as monoval.
Peca
Peti rögtön a hídnál állt meg én feljebb mentem egy kicsit az úttól és ott dobáltam. Peti egy kis támolygót ( SavaGear Nails márkájú) rakott fel és a híd alá dobált, mint oly sokszor most is kételkedtem abban, hogy ez eredményes lehet, de hallom, hogy csobogás a híd felől. Peti egykedvűen közli velem, hogy pisztrángot akasztott és épp harcban van! Botot eldobtam, gépet élesítettem és rohantam a nem kicsi hóban, mire odaértem már parton volt a csodálatos sebes! Orgazmus közeli állapot!
02. kép
03. kép.
Halat visszaengedtük, nagyon örültünk mind a ketten, talán én még boldogabb voltam mintha én fogtam volna!
Elindultunk felfelé a patakon a szűz hóban, előttünk még nem járt senki a vadakon kívül, eléggé féltem is nehogy az egyik bokorban megugorjon egy őz vagy egy szarvas mert azt hiszem akkor mindenki megijedne.
Csodálatos volt a víz! Mélykék, sötétzöld színekben pompázott, kristály tiszta volt és a partján a fehér hótakaró miatt igen fantasztikus látványt nyújtott. Voltak lassúbb részek ahol a part mentén jég volt rajta, de az embert nem bírta meg, Peti az egyik ilyenre ráállva be is szakadt, gondoltam ez a volt a Jósva bosszúja a pinyőért!
04. kép
05. kép
06. kép
Felváltva haladtunk hol én, hol ő ment előre, de közel voltunk egymáshoz. Az egyik gyökér mellől megérkezett Peti második hala, vagyis csak a kapás, a kis támolygóra megint. A fék felsírt, de a pisztráng lemarad. Ekkor már én is olyan csalikkal horgásztam, ami a fenék közelében karistol, mert a kapások csak onnan jöttek, így az első kapás nekem is egy kék/fehér Uglyra jött, amit elbaltáztam, mert azt hittem elakadásom van és amikor beleemeltem akkor fordult le a halam. Sajnos az 1,30-as geologic botomat nem igazán éreztem. Könnyű volt a bokrok közt vele, bozót harcolni, dobni, de sajnos a kapást nem igazán tudtam lekövetni, olyan volt, mint az elakadás és bevágás helyett inkább csak bambultam, hogy mi lehet ez? Persze a következő ilyen elakadás/kapás szerűségbe becsörgettem, de egy kisebb sziklát pattintottam telibe. Az is lehet, hogy a pisztrángok ilyen langyos kapást csinálnak télvíz idején, de egy gerincesebb bottal azért jobban tudtam horgászni ezen a patakon. Rossz botot választottam mára ezt magamban lezártam-vagyis ezt szerettem volna hinni az elment halam után.
07.kép
Jó nagy szakasz végighorgásztunk, Petinek és nekem is jutott egy-egy kapás még, de visszafelé vettük az irányt, úgy gondoltam talán bent a faluban –ahol pisztrángot is fogtuk- talán eredményesebbek lehetünk.
Néhány kulturális sor következik betétként!
Maga a falú borsod megye egyik legrégebbi települése, az az érzése az embernek, hogy megállt itt az idő, a házak egymással versenyeznek melyik a legrégebbi, a településen szinte síri csend van, csak a kutyák ugatása valamiféle zaj. Az egyik portán még karácsonyfa díszelgett, és több ház is karácsonyi hangulatban volt.
08. kép
09. kép.
10. kép
Ahol leparkoltunk a malomnál ott található a falú egyik turisztikai jellegzetessége a világ legnagyobb könyve, de ez a hely is be volt zárva. A parkoló pont egy szennyvízátemelő mellett van és elég büdös, de elnyomja a parkoló túloldalán levő pálinkafőző szaga. A pálinkafőzőből a törköly moslékot a patakba hordják, ez szemlátomást ne zavarja a halakat, sőt szerintem kedvelik is.
Lehet legközelebb megpróbálok törköly moslékos etetést pisztrángra!
A falúban a kertek alatt pecáztunk, úgy akartuk, hogy visszasétálunk a parkolóhoz a patak partján, lefelé nem mertünk menni, mert az egyik háznál egy sátán tekintetű kuvasz figyelt minket és nem akartunk déli ebéd lenni. Felfelé indultunk tehát, de sajnos ló karámokat építettek és szemlátomást a patakpartot is feltúrták, a jó tálcák szinte teljesen eltűntek. Aztán szögesdrótakadályba ütköztünk, de gondoltuk átmászunk a szögesdrót melletti villanypásztoron, nehogy már minket akadályozzanak a pecában! Petit előre engedtem, ő másszon először –meg is rázta az áram! Én így már nem próbálkoztam, inkább a falú felé vissza kerültünk, ahogy jöttünk.
11. kép
Elautóztunk a következő hely felé, de előtte benéztünk Jósvafőre a kocsmába egy kávéra és csokira.
A kocsma neve Kis kocsma, azért ez mert kicsi. Nem is volt nagy választék, pedig ki volt írva, hogy pizza és hamburger lapható, elképzelni sem tudom, hogy ott valaha árultak ilyet! A kocsmába nem csak az idő hanem az Európai Unió sem ért ide! Simán cigarettáztak az emberek, a pultos ember pedig ritka nagy bunkó volt hiába kértem tőle ezt azt csak nagy nehezen második kérésre teljesítette.
Ekkor láttam, hogy mind két fülén nagyothalló készülék van! Nem is volt bunkó, de elég hangosan kellett neki elmondani a kérésemet!
A kávé után úgy döntöttünk olyan helyet keresünk a patakon ami minden civilizációtól messze van így Színpetri és Jósvafő között megálltunk az út mellett és a mezőn átvágva egy teljesen érintetlen szakaszon próbálkoztunk.
12. kép.
Itt tényleg már kutyák sem ugattak és csak a rengeteg vadnyom utalt arra, hogy itt élet is van. Minden állásra próbáltam ’hangosan” bebújni, nehogy az egyik mögött egy szarvasbika pihenjen, mert akkor biztosan előbb távozott volna belőlem a kávé!
Peti felfelé indult én lefelé. Talán itt voltak a legszebb részek a patakon, festeni sem nagyon lehet szebbet. Hal viszont már nem volt, Peti és én is egy-egy kapáskáig jutottunk, nekem plusz volt egy kisebb domi lekövetésem is. Elég szépen beborult és elkezdett valami dara féle esni, úgy döntöttünk hazafelé indulunk.
13. kép.
14.kép.
Nagyon jó peca volt, a csodálatos ÉMHE megint megajándékozott egy szép horgászattal a csodálatos Jósván!
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, ha van kívánság kártyája, akkor az egyiket ezen a patakon használja fel!
Eppusz
Gombár Peti szólt, hogy szabad a vasárnapja nem nézzük-e meg a Jósvát pisztráng ügyileg?Mivel én is szabad voltam nekivágtunk. Na nem volt ez ilyen egyszerű! Múlt héten még kemény mínuszok voltak és ezekhez a hőmérsékletekhez simán hozzá kell adni még egy kicsit ha valaki az Északi vizekre akar menni pecázni, így talán az első olyan hétvége volt februárban amikor se hófúvás, se farkasordító hideg nem volt. Azért a hőmérséklet csökkenése még nem volt biztos jele annak, hogy horgásszunk, hiszen ahogy közeledtünk a Jósva felé minden be volt fagyva! Sajó beállva, Bódva szinte teljesen befagyva, és ahogy ráfordultunk az aggteleki útra a Jósva is teljesen be volt fagyva! Mondtam magamnak ezt jól megszívtuk, talán hallgatni kellett volna Sanchóra, hogy vigyük magunkkal a lékfúrót.
|
A hétfő lett az én napom ebből a négy szabad napból. A hétvégén nem tudtam szörfözni menni családi okból, igazán morcos voltam, de felvidított a gondolat, hogy részem lehet egy csónakos süllőzésben. A társaim most szereztek egy kikötői helyet a hírhedt Balatoni kikötőben, ez a tó egyik legjobb süllőző helye.
Néhány szép óra a Balatonon
Mindig nagy álmom volt egy-két kapitális domolykót megfogni, de a zagyvának a felső szakaszán a kis vízhozam miatt ezt nem nagyon tartottam lehetségesnek. Szerencsére az utóbbi két évben ezt megcáfolta szeretett kis folyóm és sikerült is fognom szép példányokat, de az igazán nagyok mindig megléptek vagy éppen én bénáztam el őket. Tegnap viszont szerencsével jártam és végre megfoghattam életem domiját. Na de kezdjük az elején. Nem rég kezdtem el saját magamnak műcsalikat farigcsálni és mivel én már specializálódtam a domolykókra, így megpróbáltam olyan csalikat létrehozni (színben, formában, mozgásban) ami a legingerlőbb lehet a számukra.
Dobóteszt könnyű csalikkal