|
|
PecaVilág TV
.
|
|
|
Írta: Török József
|
|
 Visszatérés a Szigetközbe
Fárasztó nap volt az a szombat. Skill ült mellettem és próbáltam ébren maradni, a kormánnyal kezemben. Az elválás előtt még feltettem az utolsó viccnek szánt kérdésem: „Mikor megyünk vissza?” . „Nemsokára. Maradt még ott elszámolni valóm!”, volt a vadnyugati stílusú válasz. Éjfél már rég elmúlt, mire kipakoltam a cuccom a lakásba, közben már azon gondolkoztam, mikor mehetek az új túrára revansot venni Skillel karöltve.
|
|
Írta: Skill
|
|
 1959. szeptember 26, szombat
„Csomagolunk, csónakokat visszaadjuk, majd nagy sóhajtások között magunkra vesszük a hátizsákot és elindulunk. Nem búcsúzunk hosszú időre. Valamennyien tudjuk, hogy a következő szeptember megint összehoz valamennyiünket. A gyerekek megszokott zajos vidámsággal kísérnek a kapuig, és az egész Böősi család integet, amíg felkanyarodunk az árvédelmi töltésre. Felesleges kapaszkodó, hiszen el tudnánk vonulni a gát alatti füves ösvényen is, csak akkor nem látnánk a vizet. A szigetközi vizet, ami mindenekfelett a szívünkhöz nőtt, ami két héten át hűséges szövetségesünk, meghitt cimboránk volt a halak elleni vállalkozásban. Még egyszer végigjártatjuk szemünket az elénk táruló szakaszon. Ott a hátunk mögött a hajózóág, ami a Disznódülő-torok felé vezet, tőle jobbra a bubifrizurás füzek mögött a Békaéri kanyargó ága, itt előttünk jobbra kanyarodtunk annyiszor a Felső-Újsziget-zárás felé. A Pókmacskási, a Szürke, a Szilfási, a Gatyai, az Árvai, a tuskóság csukabányája már mind elbújt a rengeteg erdők mögött. Viszontlátásra, te áldott szigetközi víz, horgászok eldorádója, halak, vadak paradicsoma! Viszontlátásra az elkövetkező szeptemberben!”
|
|
Írta: Gendúr Viktor
|
|
 Álomból valóság
Állok a Zagyvában egy híd alatti sekély részen és éppen egy nagy domolykót próbálok megfogni. Látom a szedéseket és az is látszik, hogy elég testes példányok is portyáznak. Az egyik dobásnál, ahogy csalim vízre ér jön a tolóhullám és már fárasztok is egy hatalmas domolykót, de közben érdekes hangokat kezdek el hallani mintha valami szokatlanul más lenne. Gyorsan távolodik az egész esemény és egy pillanat alatt szertefoszlik.
|
|
Írta: Horváth Ferenc
|
|
 Hírös Komárom…
Ezen a nyáron, ahogy az utóbbi években szokásunkká vált a családi nyaralás alkalmából megint egy folyó mellé vetett a sors minket. Igaz most nem olyan vadregényes tájra, mint előző évben, de azért a Duna egy városi szakaszon is Duna marad. A kavicspadok, kövezések, hídlábak, úszóstégek, és pontonok környéke pedig a városi környezet ellenére is kell, hogy halat tartson.
Egy a neten fellelhető horgászblog segédletével találtam rá a helyi erőre, aki elég otthonosan mozog ezen a szakaszon, és nem mellékesen kitűnő eredménnyel horgászik rablóhalakra az általam is preferált pergető módszerrel. Tőle próbáltam még némi információt beszerezni az internetről összebogarászott adatáradat mellé. Mondott pár jó tippet helyekkel kapcsolatban, csalik tekintetében pedig főként a szokásos folyóvízi wobblereket emlegette a nyári időszakra, és persze a hajnalt, a szürkületet és a koraestét. Megjegyezte azért, hogy az általam használt csalik között biztosan találok olyat, ami szintén eredményes lehet, hiszen ezen a szakaszon a halak nagy része nem igen ismerheti őket. Amellett, hogy beszereztem néhányat az ajánlott csalikból,(rendelkeztem jó párral ezekből a standard fahalakból, hiszen van amelyik a Balatonon is igen jól működik) főként az általam más folyókon már használt csalikban bíztam.
|
|
Írta: Halmschlager Márton
|
|
 Előszezon az Ipolyon
Első vers: a misztifikáció-gyanús filozófiai alapvetés.
A szegmensre nincs egzakt definíció, mert a szegmens egy komplex életérzés, és még attól is több. Egy a tudattól, a materiális világtól független, az ésszerűséggel párhuzamos, de az agyon-unott közhelyekre fittyet hányó valóság. Lényegébe éppúgy beletartozik a sajtóban is megtalálható tényektől kezdve, a közhiedelem szerinti vélekedéseken keresztül a horgászatról általunk vallott igazságig minden, és még ettől is több: a vizek, a halak, a felszerelés, a technika és a társak…
Ez tehát a szegmens, mely öröktől fogva létezik, részei vagyunk, végletesen relatív, és az idegen kutakodó elemzések górcsöve alól amőboid tulajdonságai révén mindig kicsúszó entitás.
|
|
Írta: pecavilag.hu
|
|
Várjuk felajánlásodat!
Pecavilág a Horgászatért Közhasznú Egyesület
18209187-1-05
|
|
Írta: Halmschlager Márton
|
|
 Nagy kalandom Északon – avagy: évadnyitás izgalmakkal
Jelentem, 2014. január 4-én az Ipolyon Hugyag térségében megkezdtük az idei horgász szezont.
Abszolváltam kb. nettó 80 cm csukát.
A Jóistennek van humorérzéke, mert ezt a mennyiséget három részletben kaptam meg.
A történetet az eleje előttről kezdem.
|
|
Írta: Horváth Ferenc
|
|
Vertikális buzerapeca a Balatonon
A csapósügér (Perca fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők: bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, persli, rappihóhér, rétidurbincs, sígér, síngér, súdér, süget, sürge, süger, szolgabíró, möshal, paris, dübér, barsling. (forrás: wikipédia)
|
|
|
Írta: Gendúr Viktor
|
|
 A Szurdok domolykói.
Igen Szurdok, így neveztem el vagy inkább csak rövidítettem, de semmiféle extrára nem kell gondolni, ő egy kis falucska a Mátra lábánál ahol szeretett kis folyóm a Zagyva folyik keresztül. Nem nagyon szeretek másfelé járni a megszokott helyeimen kívül, de egyszer arrafelé jöttünk haza egy Mátrai kirándulásról és magával ragadott ezen rész szépsége. El is terveztem, hogy felderítem ezt a szakaszt. Talán két hét múlva már meg is ejtettem első pecámat és nem is eredménytelenül, de azért ez még inkább csak a felderítés napja volt. A terep számomra teljesen szokatlan, szinte végig szakadt part szegélyezi és szerencsére itt még nem kezdték el kiirtani a fákat, bokrokat sem, igazi vadregényes pálya.
|
|
Írta: Balázs Péter
|
|
 Orsó nélkül
Előre is elnézést kell kérjek a semmitmondó cím miatt. A titkolódzást elkerülendően megelőlegezem, hogy a tenkarával ismerkedőknek/szemezőknek szeretnék kezdőlökést adni kis pamflettemmel. Bevezetés gyanánt – bár valószínűleg mindenki tudja – hogy Japánban fogant és csiszolódott horgászati stílus a “tenkarázás”. A kezdeti időkben bambusz botokkal (és még mindig vannak elvakultak, akik ilyesmivel nyomulnak) és ló farokszálból font zsinórokkal fogta a helyi lakosság a megélhetéshez szükséges apró, főként pisztráng-féle halakat. Azonban a megélhetés manapság szórakozássá vált, a bambuszt leváltotta a mesterségesen előállított szerves vegyületek láncaiból készített botok, a lószőrt pedig a copolymer és fluorocarbon csodák tették redundánsá.
|
|
Írta: Gendúr Viktor
|
|
 Zagyvai domolykók és a hand made csalik 2.
Az augusztusi meleg miatt egy olyan Zagyva szakaszra terveztem pecát, ahol kicsit talán komfortosabban érezheti magát a horgász. Ez a szakasz teljesen erdőben van így valamilyen szinten elkerülhető a nagy meleg, de legalábbis a nap tűző sugarai ellen menedéket nyújtanak a fák lombjai. Lányommal mentem ezért nem akartam korai kezdést, dél volt mikor kiértünk. A hely nagyon hangulatos, még ha a hal nem is megy úgy, mint ahogy az ember várná akkor is nagyon jól el lehet tölteni az időt.
|
|
Írta: Horváth Ferenc
|
|
 A kétarcú folyó
Nagyon régen szerettem volna az Ipolyra eljutni, aminek felvezetéséről már olvashattatok korábban. Mikor is fogalmazódott meg bennem egy ipolyi nyaralás gondolata? Nem mostanában, még a Pecavilágos idő előtt, valamikor az őskorban. Jó néhány éve találtam egy vendégházat, ami nagyon megtetszett, de a tömegközlekedéssel történő megközelíthetőségének bonyolultsága miatt valahogy talonba került a dolog. A következő lökést PV oldalon megtalálható írások, és a fórum fogásai adták, de ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy otthon előhozakodjak tervemmel.
|
|
Írta: Horváth Ferenc
|
 Már egy hete csak a Szigetközre gondolok…
…mindig meg, megállva. Horgászbottal kezemben lépkedek az interspárban. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan is kezdődött ez a történet? A mi kis szigetközi kalandunk. Alig több mint egy hónapja új taggal bővült a Pecavilág fórum szerény kis közössége, az illetőt a Nagy Sándor, alias Szinapszis név illeti meg. Új tagunk folyamatos balinfogásokról számolt be az utóbbi időben, ami igencsak izgatta a fantáziámat. Mégis úgy történt, hogy az első lépést nem én, hanem ő tette meg egy közös horgászat reményében.
Így kezdődhetett: „Te Steve mit szolnál hozzá, ha egy szigetközi balinozást becserélnénk egy balatoni sügérezésre?”. Szó szót, tett tettet követett, rá alig egy hétre már lefixáltuk az időpontot is a cserehorgászat első etapjára. A fórumtársaknak biztos nagyon elege volt már abból, hogy a chatfalon beszéljük meg a részleteket, kaptam is a zrikát tőlük rendesen. A költségek csökkentésének érdekében a három szintén horgász kollégát megpróbáltam befűzni. Ketten nemet mondtak, de a főnök azonnal gondolkodás nélkül bólintott a dologra.
|
|
Írta: Mészáros János Zsolt
|
|
Egy nehéz napon csörgött a telefonom, Gabriel hívott, hogy nincs-e kedvem feketesügérre horgászni? Szervezik a Délegyházi kavicsbánya-tavak felfedezését, Aurél és Zoli segítségével. Már tavaly (Lúcfalva) és tavaly előtt (Zagyva-party) is remekbe szabott PV’s pecákon vehettem részt, ahol a fórumról már jól ismert tagokkal találkozhattam, és végre személyesen is megismerkedhettem. Így gyermeki várakozással és izgalommal vártam a szombati reggeli indulást. Még nem fogtam „fekát”, bár egy-két csapósügér megtisztelt az eddigi pergetős pecák során. Sügérre eddig célzottan nem horgásztam, így nem rendelkezetem igazán fogós, erre a fajra specializált műcsali arzenállal. Igaz az évek során a dobozomba került egy-egy darab, de az is csak azért, mert láttam benne fantáziát. Így csak abban bíztam, hogy majd csak sikerül egy kíváncsi feketesügért becsapnom. Elérkezett a várva várt szombat reggel, Muhi határában volt megbeszélve a találkozó, hogy onnan induljunk Gabriellel, Fefé-vel és Susi-val a boldog autót megtöltve, felfedezni a Délegyházi tavakat.
|
|
Írta: Iker János
|
|
 Útikalauz, kezdő UL pergetőknek! (Avagy, tétova lépéseim ismertetése az UL pergetés világában.)
Kedves olvasóm! Az idő is egyre hidegebb mostaniban, kevesebbet is járunk már horgászni, és a tilalom is (csuka és süllő esetében) lassan itt a nyakunkon. Ilyenkor mindenkinek egyre többször jutnak eszébe az elmúlt szezon szép fogásai, élményei. Kicsit talán leltárt is készítünk, hogy mi is történt szép hobbink művelése közben. Milyen újdonsággal ismerkedtünk meg, és mi volt vele a tapasztalat. Ahogy a címben már írtam, nekem az UL pergetés volt a 2012. év újdonsága.
|
|
Írta: Kecskés Viktor
|
|
Egyszer fent, egyszer lent
December.
Ez a hónap pár éve azonos volt számomra a reménykedéssel. Reménykedtem abban, hogy a víz még sokáig ellen áll a hideg szorításának. Mert amikor a jég győzedelmeskedett védő pajzsot tartva a telelő halak fölé, az számomra a horgászat megszűntét és egy hosszú gyötrelmes várakozás kezdetét jelentette. Azóta megváltozott sok minden. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy el tudok zarándokolni olyan folyóvizekre is amik egyáltalán nem, vagy csak pár röpke hétre hajtanak fejet a mínuszok előtt. Mégis a közeli tavakra a legegyszerűbb eljutnom. A mátraterenyei és mátraszelei tó jelenti utóbbi időben azt a közeli bázist amit nyugodtan ki tudok használni, ha nincs egy egész napom a horgászatra. A két közeli vízre akár 1-1 óra dobálás erejéig is érdemes elszaladni hisz autóval alig 5 perc az út.
|
|
Írta: Kecskés Viktor
|
 Betli szagú sügér peca
A Tisza-tó. Egy hely ami idén rengeteg örömöt szerzett nekem. Emlékszem az első pár alkalomra mikor csak mentünk és mentünk, hogy minél nagyobb területet megismerhessünk ebből a paradicsomból. Aztán egyre inkább a horgászatra fókuszáltunk. Balinok után a kősüllőké és a süllőké lett a főszerep. Több jó helyet is sikerült találnunk, ahol eredményesen kergettük a tüskés hátú ragadozókat. Mégis egy olyan merész lépésre szántuk el magunk, hogy ezeket feladva megpróbálunk a leengedett tározóból halakat fogni.
|
|
Írta: Karácsony András
|
|
Szumma szummárum – avagy minden hatással van mindenre
Régóta tervezem e sorok begépelését, már említettem is egy barátomnak, aki végigkövette az eseményeket ez éven mellettem. Előrebocsátom, nem színtiszta horgászat lesz, erre utal a cím is, melyet szintén nem most találtam ki. Mindenestre megpróbálok összhangot találni a mondandóm szálai között, bár könnyebb kimondani, mint átélni és leírni a bennem kavargó elmúlt pár hónapot.
Az év úgy indult, mint a többi. Nehezen. Egy-egy beugró sügér és csuka még örvendeztetett a tilalom előtt, de sokszor csak a csatorna vadregényessége miatt jártam ki, hogy egy kicsit magam legyek, távol még a falutól is, ahol a már nincs gépzúgás, emberi hang, csak csend, és az éledező természet hangjai.
001.jpg
Tilalom előtti utolsó alkalom
Aztán a tilalom éppen csak elindult, elindult valami más is. Egy folyamat, mely felforgatta közeli és távoli rokonok, ismerősök életét. Ekkor kezdődött el bennem is egy változás, ami kihatott arra is, hogy hogyan gondolok az életre, arra is, hogy hogyan gondolok a közösségekre (értem ezalatt a Pecavilág fórumát is). Akaratlanul is megváltoztam, és már csak az érdekelt, hogy mi lesz feleségemmel, akinél rákot diagnosztizáltak. Ekkor már áprilist írtunk, de a hetek pörögtek villámgyorsan. Joggal-okkal kérdezhetné az olvasó, hogy hogy jön ez most ide. Hát elmondom. Azzal, hogy nála diagnosztizálták, nálam felborult minden. Így a horgászat is. A többitől eltekintek, de erre kitérek. A tudatosulás első heteiben nem tudtam horgászni menni. Megpróbáltam, de fél órán belül itthon voltam, mert elfogott a félelem és a magány a parton. Ha kibírtam a parton néhány órát, halat akkor sem fogtam. Pedig tudtam, hogy ott a hal. Csak nem tudtam odafigyelni, hogy meg is fogjam. Nem tudtam hinni benne. Mert az összes hitem arra fordítottam, hogy feleségem meggyógyuljon.
Aztán jött a műtét, sikerült. Lassan épült fel, de ekkor már nyugodtabb voltam, bár tudtuk nincs vége, kell még kezelés is majd. Azonban maga a tudat, hogy már jó úton vagyunk, és ami csúnya-gonosz-rossz volt, már kint van. Ekkor megjött az önbizalmam, újra jártam horgászni, de az értékrendem megváltozott. Nem tértem vissza a közösségekhez. Vagy horgásztam, vagy dolgoztam, vagy a CSALÁDDAL voltam. Ennyi elég volt nekem. S hogy mit fogtam? Hát amit szoktam. Csukát. Nem sokat, de eleget. Van barátom, aki néhány bugyli után úgy érzi, hogy rossz nap volt. Neki innen is üzenem, minden nap egy ajándék, és horgász szemmel nézve ünnep az a nap, amikor még halat is fogunk. Hogy egy kicsit a szakmai részre is kitérjek, a halakat a nyári hónapokban leginkább körforgóval vagy olcsó gagyi gumikkal fogtam a part szélekből, a sekély, lassuló vizekből. Sok árulkodó jel volt, hogy merre járnak a csukák. Folyton vándoroltak a kishalak után. S hogy hova mentek a kishalak? Az áradó vízzel erre, aztán meg amarra. Sokat kellett ahhoz járni, hogy mindig meglegyen a „nyájam”. De ha 15 perc alatt legalább egy rablás volt, tudtam jó helyen járok.
002.jpg
Egyencsuka vagy egyemcsuka ?
003.jpg
Végtelen út és végtelen víz, de melyik a helyes irány?
Érdekes volt hogy a csukák mellett ritkán futottam be más vendégbe. Egy-egy balin jött meglepetésnek, és néhány sügér. De ami emellett még érdekesebb volt, hogy horgász alig volt körülöttem. Szándékosan olyan helyeket jártam motorral, ahol nincs senki, és érdekes módon a halak ott voltak, maximum az adott napon nem ettek. Erre is tudok példát mondani. Keleti szél. Ha visszanéznénk, meg merem kockáztatni, hogy az elmúlt 10 évben nem volt annyi keleti szél, mint idén. S már biztosan tudom, keleti szélben megzizzenek a halak, és makacsul inkább nem eszik a gumit, nem eszik a vasat, de gondolom a kishalat azért nem vetik meg. Vagy például ott volt a júliusi fogváltás. Egymás után több alkalom is volt, hogy ütésekig jutottam, míg végre jött egy hal. Na de milyen? Átlag feletti bő kettes. Nem is értettem hogy került a vízbe. Vagy hogy nem került eddig ki belőle. Mert sajnos a környék erősen szennyezett. Visznek minden halat, amit érnek. Amit nem eszik meg ember, megeszi a disznó elvét követve.
004.jpg
Nyári sügér a húzós vízből egy híd alól
005.jpg
Párja is volt, ment is vissza a szomszédja mellé.
Volt egy kemény két hetünk a nyár végén. Két hét asszony nélkül? Tudjátok milyen nehéz ügy ez? Semennyire. Az ember csinálja a dolgát, rendezi a gyereket, és nekilát lakást és folyosót meszelni az asszonynak meglepetés gyanánt. Mindezt úgy, hogy ingyen hívjuk egymást és folyékonyan hazudsz neki, hogy rohadt meleg van, és nincs kedved semmihez, unod magad. Erre ő: menj, szedd fel a krumplit… Míg száradt a fal, dél előtt fél órával a 38 fokban krumplit szedtem. Na? Szerintetek gyorsan megy a két hét így? Ne próbáljátok ki. Gyorsan, még horgászat nélkül is. Mellesleg érdekes két hete volt neki is. Az első hetet egy – szerintem csupa acél és ólom – szobában töltötte egy jó kis izotóp és három szobatárs társaságában. A második hét neki izgalmas volt, mert a családjánál volt.
Ezután persze bepótoltam a horgászatot. Nem is kicsit. Egy régi helyemet néztem meg. Sosem adott halat, de betegesen vonzódtam hozzá. Szerintem ha leengednénk a vizet, egy vödör csalit lehetne már összeszedni egy asztalnyi területről. Egy bedőlt és elvágott fa állja útját a víznek oly módon, hogy mögötte egy nagy gödör alakul ki. Amikor AZON a napon kimentem, már érkezéskor éreztem, hogy baj lesz. Süllőrablást süllőrablás követett. Itt a lassan vezetett 50 forintos gumi a nyerő. A taktika csak ennyi volt: Csali bedob, leér, megemel, teker, megint leér és újra emel. Aztán egyszer csak nagy kopp. Egy jó fél óra alatt fogtam 2 süllőt, mindkettő méretes volt, de rontott kapásaim is voltak. Csak azért nem mertem még egyet dobni, mert tudtam, hogy az megint süllő lenne. Ezek voltak az idei első süllőim, és mivel ki voltam rájuk éhezve, pucoltam haza pucolni. De nem hagyott a dolog nyugodni. Mi lett volna ha dobok még egyet? Visszamentem ! És fél óra alatt fogtam még 3 süllőt, amiből kettőt vissza is engedtem. Nem akartam hinni a szememnek, de akkor nagyon velem volt minden. Jól voltam én is, ő is, mindjárt tudtam halat fogni.
006.jpg
Hát nem a legszebb halak egyike?
007.jpg
De szerencsére azért tudtam még csukát is fogni. Átlagcsukát.
Az ősz lassulást hozott. Nem nyugodtunk meg, mert még várt rá vizsgálat. Ekkor már sejtettük, hogy baj lesz, csak nem akartuk elhinni, és csak bizakodtunk. Ekkor ha hiszitek, ha nem, „elfogytak a halak”. Belefutottam még egy két csukába, balinba, de már éreztem a vesztünk. Úgy is lett. Sajnos újabb felismerés. A rák máshol is jelen van. Ott ahol már 2 éve jelen van, csak eddig senki nem vette komolyan. Mire felnéztünk, már az Országos Onkológiai Intézetben voltunk, és túl is volt az újabb műtéten. És igen. Ez is rák volt. De már „könnyebben” végigcsináltuk. Most mondjam azt, hogy megvolt a rutin? Nagyképűség lenne. Inkább azt mondom, megerősödtünk. Tartjuk magunk és küzdünk, mert tudjuk, hogy más kiút nincs. Se neki, se nekem. Ha ő nincs jól, én nem fogok halat. Talán önző vagyok ha azt mondom, halat akarok fogni. Pedig csak azt akarom, ő legyen jól. EZ, ami mindennél fontosabb. Amikor hazahoztam a műtét után, mentem is másnap horgászni. Majdnem fogtam valami méreteset…
008.jpg
…egy rókát (na jó, fogtam csukát is, de arról már láttatok elég képet)
009.jpg
Egy kölök balin is beköszönt még
S hogy hol tartunk most? Egyelőre végeztünk. Ő már dolgozik, márciusban pedig kontroll. Addig nincs teendő. Most itt alszik mellettem. Amikor 3 órával ezelőtt vázoltam neki ezt a cikket, azt mondta: írd meg, mert tényleg így volt minden. Talán sokan nem értitek meg cikkem lényegét, sokan nem értik miért tűntem el, de talán lesz aki megérti. Az ember, a család mindenek felett áll. A horgászat felett is. Még annak is, akinek mindene a horgászat. De remélem, hogy mielőbb visszatér minden a rendes kerékvágásba, akkor talán gyakrabban jelentkezem majd én is. Akkor pedig remélem új értelmet nyer a szumma szummárum is. Kellő mennyiségű hallal és ugyanennyi mosollyal az arcunkon.
010.jpg
Írta és fényképezte: Karácsony András / kareszoft /
/images/stories/Irasok2/szumma
Szumma szummárum – avagy minden hatással van mindenre
Régóta tervezem e sorok begépelését, már említettem is egy barátomnak, aki végigkövette az eseményeket ez éven mellettem. Előrebocsátom, nem színtiszta horgászat lesz, erre utal a cím is, melyet szintén nem most találtam ki. Mindenestre megpróbálok összhangot találni a mondandóm szálai között, bár könnyebb kimondani, mint átélni és leírni a bennem kavargó elmúlt pár hónapot.
|
|
|
Írta: Sándor Ferenc
|
|
Ismerkedés a tenkarával – avagy a kis kínai
Jó két éve hallottam először a tenkara nevezetű módszerről. Akkor Aurél egy horgásztalálkozó keretein belül mutatta meg a botot és tartott bemutatót abból, hogy mi is ez. Akkor magamban kicsit mosolyogtam a módszeren… még jobban, amikor Pali barátom azt mondta a botra célozva, hogy neki van ilyen „tenkarája”. Egy időre ennyiben maradtunk.
|
|
Írta: Török József
|
|
 Csodanapok, csodahelyek
Az egész úgy kezdődött, hogy átmentünk a hídon és leparkoltunk a gát mellett. Lesétáltunk a partra, felvettem a polárszemüveget és utána amit láttam, az maga volt a csoda. Hatalmas domolykók lebegtek a kövek mellett, a szemben lévő kavicspad szélén pedig hatalmas hátuszonyú balinok kergették vadul a napozó kishalakat. A Garam egy pillanat alatt varázsolt el. Aztán eltelt majd egy év…..
Ha új vízre mész, nem árt felkészülnöd a legrosszabbra. Nem egyszerű egy új folyót, tavat, csatornát feltérképezni. Mire elmondhatod magadról, hogy vannak saját, bejáratott helyeid, addigra sok-sok millió köbméter víz is lefolyhat azon a folyón. Ha viszont van egy vagy több fórumtársad, akik szívesen vállalják a kalauzolást, egyből pofonegyszerűvé válhat a halfogás. Szilárd meggyőződésem, egy-egy jó pálya a kulcsa az eredményes napoknak, a többi már megy magától, maximum darabszámban maradsz el nálad hozzáértőbb menőktől. Egy jó horgászat pedig, nem mindig a sok hal, vagy a mesés fogások miatt lesz életreszóló. Vannak olyan történések, vicces szituációk, amik miatt egy peca megkaphatja a felejthetetlen jelzőt. De van, amikor a nagy halak miatt marad emlékezetes az adott nap. Az alábbi írásban három napot mesélek el, ki-ki döntse el, melyik érdemli meg a felejthetetlen jelzőt. Megsúgom, nekem mindegyik az volt!
|
|
Írta: Török József
|
|
 Ipolyi napok krónikája
Az idei évem nyarát leginkább az Ipolynak szentelem. Egyszerűen megtetszett már elsőre, amolyan megláttam és megszerettem dolog volt ez. Vadregényes folyó, viszonylag közel a fővároshoz, sok helyen hosszan gázolható és a halfaunájában pedig a könnyűpergetők is megtalálják kedvenc halaikat. Ebben az írásban Skill és Sky sporttárssal történt kalandjaimat szeretném veletek megosztani. Remélem tetszeni fog, hiszen minden benne van, amiért szeretünk pecázni.
|
|
Írta: Török József
|
 Tartozni valahová
Nem nagyon tudtam milyen formában tudnám megköszönni azt, hogy lassan három éve ide tartozhatok. Bár mérleget nem vonnák, nem is látom értelmét, de olyan dolgokat sorolnák fel, amikre három év távlatából is előjönnek, ha meglátom a jól ismert kérészt és mellette a Pecavilág feliratot. Volt itt minden, nevetés-sírás, öröm-bánat, fogások/NFLS, összeveszés-kibékülés. Jobb ötlet híján, így ebben az írásban tisztelgek fórumtársaim és ezen fórum előtt.
|
|
Írta: Gombár Péter
|
 Négyen a Dunajecen,
avagy H_Marci és a három bűnöző
Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is tervbe vettem egy-két dunajeci pisztrángozást. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva úgy gondoltam, hogy az első májusban lesz, mert addigra elolvad a hó és már nem lesznek áradások sem. Tervem megvalósításához útitársakat kerestem, ami szerencsére nem tartott sokáig. Az öcsém rögtön lestoppolt egy helyet, a fórumról pedig Joci és H_Marci jelentkezett. Sajnos az általam kedvelt és már viszonylag jól ismert részen a halak védelme érdekében szeptember 30–ig megtiltották a pergető horgászatot, így új hely után kellett néznem. Lengyel ismerősömmel való konzultáció után a választás Szczawnica–ra esett. Itt egy kb. 5 km–es szakasz állt rendelkezésünkre, a környékről pedig szép fogásokról kaptam híreket.
|
|
Írta: Balázs Péter
|
|
 Talán révbe értem
Ezen írás szolgáljon elrettentő példaként azoknak, akik a műlegyezést a klasszikus formában szeretnék művelni. A cikk megírásához jó adag öncenzúrára volt szükség, hogy a 18 év alatti (és feletti) legyes társadalomnak meg merjem mutatni. Következzék tehát egy legyes „eretnek” siker(?)története. Csak erős idegzetűeknek! A többségünk valószínűleg átesett a horgászat különféle egyéb fázisain, mire kikötött a műcsalis horgászatnál. Saját esetem sem tér el a sablon forgatókönyvtől.
|
|
Írta: Korvin
|
|
 Fájó horgászetika?
Rövidke horgász pályafutásom alatt eljutottam arra a szintre, hogy érdekelnek a halak. Nem úgy, hanem még jobban. Mint Európában jellemző, nekem is Biblikus alapú a világnézetem, ennélfogva bennem is jelen van az általános értékrend az állatokról (a nem vallásos olvasók nevezzék egyszerűen kollektív tudattalannak)
Mózes első könyve, a teremtésről - 9. fejezet: (1) Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. (2) És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; (3) Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
|
|
Írta: Török József
|
 Zole az ördög….és más zagyvai történetek II.
Nagyjából másfél éve kezdtem el a Zagyván horgászni, elég sok kilométert jártam már a partján. Szinte szerelmese lettem, pedig szolnoki származású révén húsz évet éltem tőle néhány ezer méterre, de akkoriban csak a Tisza érdekelt. Ezért hol magam, hol Skill sporttársal fedeztem fel horgász hóbortom legújabb helyszínét. A fenti szinte patakszerű, a lenti már-már tavi külalakkal bíró és az átmenetet képező középső szakaszokon is megfordultam. Ez a kis folyócska csodálatos élményekkel adományozott meg, ezért egy kétrészes történetfüzérrel tisztelgek előtte.
|
|
Írta: Kecskés Viktor
|
|
 Véres nap
Vannak olyan pillanatok egy horgász életében, amik mélyen beleégnek az emlékezetbe. Baráti találkozókon, mikor eljön a sztorizás ideje, minduntalan meséljük a többieknek. Lehet ez nagy hal, váratlan esemény, kapitális, vagy annak vélt préda elvesztése, satöbbi. Néha a dolgok együttes jelenléte is felejthetetlen élményt szülhet. Egy ilyet szeretnék veletek megosztani.
|
|
Írta: Hetyéssy Pál
|
 Vádolom…Sokáig pihentettem ezt az írást, mert nem akartam indulatból írni. Szerettem volna megírni távolságtartóan, de szerintem nem sikerült. Most is itt ülök az asztalomnál, ha beszélnem kellene akkor remegne a hangom. Van egy kis víz az országban, (biztosan több hasonló is) mely évtizedekkel ezelőtt még patakként funkcionált, majd jött az ember és egy csatornává degradálta a fejlődés nevében. Azóta a víztest kezelője minden kritikát azzal tud elutasítani, hogy ez egy csatorna és ennek a funkciója a víz szállítása, felújításán pedig a kotrást és fák kivágást érti (a modern idők szavát értve, még honlapja is van a munkálatoknak).
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>
|
|
1. oldal / 5 |
|
|
|
