Veres keszeg pergetve
A vörösszárnyú keszegről senkinek nem a pergetés jut az eszébe. Leginkább úszózás, pickerezés közben akadnak ezek a gyönyörű halak horogra. Csukapergetés, sügérezés közben, körforgóra, vagy apró wobblerre kapva okozhat azért kellemes meglepetést.
Idegen vizeken. 
Két nap, avagy sügérinvázió a Balatonon
Érdekes és tanulságos horgászatokban volt részem október havában 24.-én és 25.-én. Két nap szabadságot kaptam, melyből az egyiket teljes mértékben a horgászatnak akartam szentelni, és mivel az igen jól sikerült, ezért a másik napból négy órát sikerült elcsenem, eme számomra igen fontos szenvedély, vagy őrület, vagy hívja mindenki, ahogyan akarja részére. Mivel a keddi otthoni munkához ki kellett bérelnem egy nagy teljesítményű bontókalapácsot, ezért megint kölcsönkértem sógoromék autóját, kiemelten figyelve arra, hogy jól elzárjam a forgalmi engedélyt, tanulva a korábbi esetből.
Hogy miért is ez a címe a cikkemnek? Hát mindjárt kiderül! Történt ugyanis, hogy a hét első napjaiban megcsörren a telefonom, épp egy barátom hív, hogy szépen fogja a harcsákat pergetve a Tisza azon szakaszán ahol a Lónyai csatorna befolyik, és hogy nagyon él a víz. Mit szólnék hozzá, ha esetleg betársulnék hozzá? Na „nagy duzzogva” elfogadtam a meghívást.Szeretek minden horgászatot előre megtervezni, ezért már pörgött is az agyam, és előkerült a jól megszokott papírosom, amire jegyzetelek, hogy mit vigyek, és mi ne maradjon itthon. Pedig nagyon egyszerű a pergető képlet: bot, mű csali, de én ettől alaposabb vagyok, és írom is a listámat. Nagyon rég óta horgászok, de minden egyes alkalom feltüzel, mint gladiátort az aréna bejáratánál.
Az idei jó évkezdés után egy viszonylag átlagosnak mondható szezon felénél járok, egy a legutóbbi esemény viszont nem volt átlagos. Voltam kint párszor a Zagyván, és ha nem is mindig volt bőkezű azért annyit mindig adott, hogy élménnyel teli legyen a horgászat. Igaz hogy kapitális domit nem sikerült akasztanom, de azért a kiló körüli példányokból volt bőven, és persze a csukák is jelen voltak. Szóval a legutóbbi pecám is igen jól kezdődött. Július elején igen meleg időben indultam, de most nem a megszokott helyeimre, hanem egy lentebbi szakaszra, ahol valamivel nagyobb a Zagyva vízhozama. Azért választottam ezt a részt, mert korábban a fentebbi szakaszon szinte lehetetlen volt halat fogni. Láttam sok domit, köztük tekintélyes méretűeket is, csak sajnos ők is láttak engem annyira tiszta és pici volt a víz.
Az első – Majdnem életem fogása2011.07.09 szombat volt az a nap, amelyik nagyon rosszul kezdődött és kevésbé jól fejeződött be számomra. Pénteken kölcsönkértem az autót a sógoromtól, mert barackot mentünk szedni anyósom kis földjére Szabadságpusztával szemben. Másnap hét és nyolc között jelenésem volt a Balatonfüredi tüzépen, ezért úgy gondoltam előtte egy tihanyi pergetés bele kell, hogy férjen a sok munka után – közben. A nagy meleg miatt reménykedtem, hogy újra összeállt a küsz, és ha így van, akkor kedvenc ragadozóim is sorban állnak a terített asztalnál. Úgy terveztem háromra lemegyek, így még van esélyem a süllőket is a helyszínen találni. Jelzett is a telefonom, annak rendje és módja szerint. Készülődés közben azonban a forgalmi nem volt sehol. Mivel feleségem is felébredt, így együtt kerestük tovább vagy fél órán keresztül, végül arra jutottunk, hogy elvesztettem a barackosban. Ez a horgászat is jól indult! Aludni már nem tudtam, a tüzépre meg oda kell ett érnem, így elindultam horgászni, de előbb kimentem a barackosba, hátha a reflektorfényben megtalálom a forgalmit! ennyire hülye is csak egy horgász lehet, egy zöld színű okmányt megtalálni hajnali fél háromkor a néhol méteres gazban elég esélytelen volt.
Az idén, először ott tudtam lenni egy PV-találkozón. Sokat hallottam már a Robinsonról, de még nem jártam ott, így aztán az izgalmam kettős volt. Egy új víz vár, új élményekkel, és végre élőben is találkozhatok a PV. közösség többi tagjával. Napokkal az esemény előtt már magamban tervezgettem. Pakolásztam különböző műcsalikat ide-oda, táskából, táskába, aztán egy harmadikba. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a nyaralás előtt! Az utolsó estére aztán minden a helyére került, és egy pár órás forgolódásokkal tarkított alvás után, végre hajnal lett!
Órák óta hánykolódtunk a Pannon tengeren. A kapitány folyamatosan zsörtölődött, hol az utasokat kioktatva, hol pedig az időjárást korholva zengte: Miért nem Jet Ski-vel jöttem! Talán ekkor lehetett, amikor a távolban körvonalazódott Sixty Island, és rajta egy ezüst bárkával integető matróz. Először arra gondoltam, hogy Péntek lehet, de a többiek megnyugtattak, hogy átaludtam egy éjszakát. Felvettük a bajbajutottat, és tovább indultunk, hogy megtaláljuk a pergetők paradicsomát. A kirándulásunk egyre komolyabb akadályokba ütközött, mint a földút göröngyein, úgy rázkódtunk az erős hullámokon, míg egyszer csak megfeneklettünk. Nincs tovább, egy szigeten ragadtunk. Jobban megvizsgálva nem egy, hanem több sziget van a környéken… A Robinson szigetek
Ma egy másik Dráva szakaszt próbáltam tesztelni, hátha ez halasabb, mint amelyikre rendszerint járok. Az igazat megvallva ezt a szakaszt nem túl sűrűn szoktam látogatni, nem tudom miért, pedig nincs messze, talán azért mert ezt sűrűbben járják, a másikon meg sokszor csak egyedül vagyok. Nehéz megmondani. Itt egy kicsit több helyen tudom megközelíteni a folyót, legalábbis több pergetésre alkalmas helyen.A helyeket nagyjából ismerem, de talán még egyszer se vallattam végig őket pergetve. Jobban mondva csak kettőt szoktam kicsit sűrűbben látogatni, de azokat is csak télen twiszterrel, gumihallal. A kishalak szinte egész télen ott vannak és pár csukát szoktam is rajtuk fogni. Így tervben volt, hogy azokra is rápróbálok, de elsősorban a balinok voltak ma a célpontok. Domizni most nem akartam, így a kiscsalis dobozomat otthon is hagytam.