Tapasztalások
Az elmúlt időszak nagyon kedvezőtlen vízállása nem igazán kényezteti a folyóvízi horgászokat. Én is egyre többet kényszerülök tavakra, hogy a hőn szeretett domolykóim helyett, sügereket hajkurásszak. Nézzük most meg, az elmúlt időszak élményközeli tapasztalatait.
Nanománia
Már jó ideje élvezettel hallgatom, olvasom Gpepp nick-néven ismert fórumtársunk kedvcsináló beszámolóit, mely beszámolók főszereplői a sügerek. Ezért, s mert a környékbeli folyóvizek gyakorlatilag horgászhatatlanok egy ideje, nem volt nehéz igent mondanom, mikor Pali barátom invitált egy borsodi sügeres körútra.
Számtalan terv és elképzelés született mire ezt a mostanit ,végre tettek is követhették… Egy igazi jó barát mellé betársulva megtapasztalhattam végre egy pisztrángpergetés szép élményit. Azért mielőtt a dolgok elé szaladnék, ejtenék néhány szót az előzményekről, mert hát a tetteket nálam mindig gondos tervezés előzi meg. Különösen akkor, ha lakhelyemtől ilyen nagy távolságra szólít el az a bizonyos „vadászösztön” …
Nagyban tart még a cserebogár rajzás, amint tehetem lent vagyok a vízen és úsztatom a bogarakat. Az első alkalom sikerén felbuzdulva, hatalmas lelkesedéssel hajtom a halakat.
De, kissé csalódnom kell. Valahogy nem az igazi. Végig járok 20-30 helyet, és örülök, hogyha van 2 kapásom. Azok se túl nagyok, felszíni mozgások meg szinte egyenlőek a nullával. Extrém alacsony a Dráva vízállása, és talán ezért nincsenek kint a halak a széleken, a bokrok, a víz fölé nyúló fák takarásában, vagy kitudja. Nem igazán találom őket.
Az emberek többsége későn érő típus, kamasz korában nehezen találja a helyét, kipróbál jó és rossz dolgokat egyaránt, mígnem annyi tapasztalatot össze nem gyűjt, hogy eldöntse merre is induljon az élet rögös útján. Azt hiszem a horgászatban én is ilyen későn érő fiatal voltam. Sok módszert kipróbáltam, sok vízen megfordultam, sok embert megismertem. Volt hogy egy spiccbottal üldöztem a küszöket, match bottal a dévéreket, vagy bojlival az öreg pontyokat, mígnem elértem az általam oly nagyra tartott zagyvai domolykókig.
Valamikor régen, talán 2008-ban, Balu cimborám elcsábított Adonyba, a régen legendás Szalma kutyorba horgászni. Mivel pergetni indultunk magammal vittem, az akkor még igen szegényes műcsali készletem. Előtte kizárólag pontyra horgásztam, ezért nem is hittem a pergetés hatékonyságában.
Megkezdtük a cserkelést. Horgásztársam felkötött egy meggymag formájú és méretű, kék hátú wobblert és elkezdte húzni egy magas szakadt partról. Talán második vagy harmadik dobásra partra segített egy kölyök balint és így tovább…