Küszíváson
- Részletek
- Írta: Horváth Ferenc
Nem könnyű a balatoni parti pergető horgász élete, abban az esetben, ha a partközelben nagyobb számban előforduló csuka, balin és sügér mellett a fogassüllő a hőn áhított hal. Fogassüllő megfogására az őszi időszakban mólók köré gyűlő nagyszámú szélhajtó küsz felhők alatt illetve a snecik ívási időszakában az éjszakai, és a hajnali órákban van a legnagyobb esélyünk. Én az utóbbi lehetőséget próbáltam kihasználni már a tavalyi évben is, már amennyire időm engedte. Sajnos akkor még csak kapásig jutottam. Hét ütésem volt éjszaka kétrészes woblerre, de vagy a csali túl nagy mivolta, vagy a rutintalanság, esetleg az odakapó süllők mérete miatt ez akkor még nem jött össze. Az éjszakai vihar után a kitartásom akkor egy más fajta sikert hozott. A vihar után megjelenő balincsapatból, akkor kilenc darabot sikerült átvernem.
Azzal kezdeném, hogy még most is a történtek hatása alatt állok. Még mindig feldolgozhatatlan, ami velem – velünk történt. Régóta terveztem már ezt a horgászatot, de valahogy soha nem akart összejönni. És most, hogy túl vagyok rajta már holnap vissza tudnák menni! Hihetetlen helyen jártam, aminek a kilétét a megnevezésével nem szeretném felfedni, talán ez valamelyest védelmet nyújthat azok ellen, akik nem feltétlen a horgászat öröméért teszik azt, amit horgászatnak neveznek.
December, január február, március. Négy hónap, mely pergetés nélkül telt el számomra. Ennek legfőbb okai a csukatilalom, az azt megelőző időszakban pedig az árvíz. A hosszú kényszerpihenő után egyértelmű volt, hogy a csukák nyomába eredek, de még nem sejtettem milyen csodás horgászatok várnak rám. Ezt szeretném most Veletek megosztani egy képesebb jellegű beszámolóban, de előtte még hagy kalandozzak el egy gondolat erejéig:
Április elseje a bolondok napjaként van a köztudatban, de nekünk pergető és rablóhalas horgászoknak egyet jelent a csukatilalom felszabadulásával. Bizony nehéz ezt az időszakot kiböjtölni, de valahogy csak túléli az ember minden évben. Tavaly április elsején reggel fogtam meg az első az évi csukámat, ebben az évben már túl vagyok rajta, ahogy a blog olvasói értesültek róla. Ennek ellenére pénteken munka után fél kettőkor már a parton voltam, érezni akartam a karomban a bot által közvetített félreismerhetetlen ütést, amit akkor érez az ember, ha a csuka elragadja a neki felkínált csalétket.
Tavaszváró
Horgászat egy elfelejtett vízen. Hová tűntek a csukák??? 3.rész
Apró twisterek bűvöletében…
Márciusi harcsa