Patakparti kirándulás
Augusztus 20.-ra egy jó kis patakos túrát beszéltünk meg Palival és Eppusszal.
A koraira állított ébresztőt megelőzve keltett a telefonom, mely jelezte, hogy Pali elindult értem. Még jó, hogy nagyjából összekészítetem a cuccom előző este, mert még így sem sikerült teljesen elkészülnöm, mire megállt az autó a házunk előtt. Gyors pakolás, méggyorsabb leltár, visszafutás a bentmaradt merítőért és indultunk is Tomiért.
Zombitámadás
Mielőtt bárki megijedne, mindenkit megnyugtatok, nem egy horror történetet akarok elmesélni, hanem az egyik kedvenc wobblercsaládomról szeretnék pár szót ejteni. Én is, mint szinte minden pergető horgász, kezdetekben villantókkal és gumihalakkal kezdtem ostorozni a vizeket, majd ezek után következtek az olcsóbb wobblerek. Aztán később már csak jobb minőségű finn és lengyel wobblerekkel űztem a ragadozókat. Japán műcsalim akkor még nem nagyon volt, mígnem egyszer úgy hozta a sors, hogy a kezem ügyébe akadt egy pár darab zombi (DUEL).
Rebel csalik domolykóra.
Sok csalit kipróbáltam már, de nálam a favoritok a Rebel műcsalik, közülük is a Big Hopper és a Bumble Bug. A Big Hopper egy szöcskét, míg a Bumble Bug egy legyet vagy színvariáció szerint darazsat imitáló wobbler. Mindkettő nagyon fogós, és sokoldalú csali. Nekem már bizonyítottak minden körülmények között. Elsősorban domolykóra használom, de a csuka és a sügér is szívesen rávág.
Patakparti pergetős…
Nehezen indult be az idei patak és csatornaszezon. Tavasszal az olvadás után, mintha kihalt volna a patak. Sehol sem találtuk a halakat. Aztán mire végre horgászhattunk volna jött a május. Az özönvízszerű esőzések hatására a kedvenc patakom hömpölygő folyammá vált. Horgászni lehetetlen volt. A patak mentén a szántóföldek helyét tavak foglalták el. Reménytelennek látszott a helyzet! Aztán egyszer csak megindult a lassú apadás. Végre lehet horgászni! Eleinte csak a békés halakat kergettem, de aztán kitört belőlem a pergető horgász.
Végre sügér!
Hosszú idő telt el az utolsó megfogott sügérem óta, egyszerűen nem találtam őket. Betli után betli amint jártam végig az esélyes helyeket és már kezdtem komolyan aggódni, hogy találok-e egyeltalán újra a kedvencekből. Hétvégén végre megtört a jég, nézzük is hogyan. Egyik barátom hívott, hogy a Malom csatornán fogtak néhány sügért, igaz nem pergetve hanem úszóval és gilisztával, de szerencsére nem a konyhán végezték. Nem kellett sokat töprengeni, a szombat délutáni programba beillesztettem egy rövid pergetést. Igaz szkeptikus voltam, ugyanis az említett helyen nemrég horgásztam néhány órát és akkor nem sikerült semmit sem fognom. Azóta viszont a nagy esőzéseknek köszönhetően megnőtt a vízszint és zavarosabb is lett, tehát más körülmények fogadtak.
2008-ban írtam egy cikket arról, hogy önmagában a kifogott halak visszaengedése pozitív gyakorlat ugyan, de a fárasztás és horogszabadítás, fotózás, és közben a halak "kezelésének" mikéntje nagyban befolyásolja az egész "visszaengedősdi" sikerét. Magyarul azt, amiért az egészet csináljuk, hogy túlélje a hal a kalandot, lehetőleg sértetlenül.
Két év után újragondolva néhány lényeges pontot egészítenék ki, és újra felhozom azt az egyik nagyszabású tudományos vizsgálatot, amit élvonalbeli német tudósok végeztek a visszaengedett halak túlélési arányáról, az okokról.
Ultralájtos-balinozós
"Nem úgy van most, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen..."
Így szól a népdal, és ez a rövid idézet nagyon is helytálló a 2010-es szezonban, a horgászatra vetítve. Soha nem látott nagyságú árvizek tomboltak, ráadásul kedvenc folyóm az előző év decemberétől számítva hatszor lépett ki a medréből. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kis falunk, Girincs volt az egyetlen árvízzel érintett falu B-A-Z-megyében, ahol egyetlen homokzsákot sem kellett lerakni. A tartós és nagyszámú áradásnak köszönhetően a halállomány összetétele is megváltozott kissé, legalábbis az eddigi fogások ezt tükrözik. Régen nem látott pontydömping tapasztalható ellenben mintha teljesen eltűntek volna a jászok. A jó domolykós helyeken kiszorítja kedvenc halamat a rengeteg kisebb-nagyobb csuka, valamint a balinok... Most az utóbbiakkal kapcslatos legemlékezetesebb kalandjaimnak szeretnék mementót állítani.
Már régóta terveztük Hac-al, hogy leviszem az egyik, kissé távoli vízfolyásra, ami igazi domitanya lehet.
Végeredményben az egyik holtág kifolyója, de meglehetősen hosszan kanyarog a Dráva felé, néhol meglehetősen mély, tele bedőlt fával, meredek alámosott parttal.
Már az utunk is elég viszontagságos, mert rég jártam erre, és elsőre rossz úton megyünk be. Bár az is az árokhoz vezet, de azt a részt nem ismerem, és semmi jele nincs, hogy lennének arra helyek, így visszafordulunk. Már nyakig sárosak vagyunk, mire kitalálunk a megfelelő útra.