- Részletek
-
Írta: Skill
1959. szeptember 26, szombat
„Csomagolunk, csónakokat visszaadjuk, majd nagy sóhajtások között magunkra vesszük a hátizsákot és elindulunk. Nem búcsúzunk hosszú időre. Valamennyien tudjuk, hogy a következő szeptember megint összehoz valamennyiünket. A gyerekek megszokott zajos vidámsággal kísérnek a kapuig, és az egész Böősi család integet, amíg felkanyarodunk az árvédelmi töltésre. Felesleges kapaszkodó, hiszen el tudnánk vonulni a gát alatti füves ösvényen is, csak akkor nem látnánk a vizet. A szigetközi vizet, ami mindenekfelett a szívünkhöz nőtt, ami két héten át hűséges szövetségesünk, meghitt cimboránk volt a halak elleni vállalkozásban. Még egyszer végigjártatjuk szemünket az elénk táruló szakaszon. Ott a hátunk mögött a hajózóág, ami a Disznódülő-torok felé vezet, tőle jobbra a bubifrizurás füzek mögött a Békaéri kanyargó ága, itt előttünk jobbra kanyarodtunk annyiszor a Felső-Újsziget-zárás felé. A Pókmacskási, a Szürke, a Szilfási, a Gatyai, az Árvai, a tuskóság csukabányája már mind elbújt a rengeteg erdők mögött. Viszontlátásra, te áldott szigetközi víz, horgászok eldorádója, halak, vadak paradicsoma! Viszontlátásra az elkövetkező szeptemberben!”
- Részletek
-
Írta: Halmschlager Márton
Előszezon az Ipolyon
Első vers: a misztifikáció-gyanús filozófiai alapvetés.
A szegmensre nincs egzakt definíció, mert a szegmens egy komplex életérzés, és még attól is több. Egy a tudattól, a materiális világtól független, az ésszerűséggel párhuzamos, de az agyon-unott közhelyekre fittyet hányó valóság. Lényegébe éppúgy beletartozik a sajtóban is megtalálható tényektől kezdve, a közhiedelem szerinti vélekedéseken keresztül a horgászatról általunk vallott igazságig minden, és még ettől is több: a vizek, a halak, a felszerelés, a technika és a társak…
Ez tehát a szegmens, mely öröktől fogva létezik, részei vagyunk, végletesen relatív, és az idegen kutakodó elemzések górcsöve alól amőboid tulajdonságai révén mindig kicsúszó entitás.